Önmérséklet kellett Afrika eminensének

2007.12.15. 18:50

Mozambik volt elnöke kapta az alapítói szerint a világ legmagasabb pénzjutalmával járó nemzetközi díjat. Az afrikai politikusoknak jó kormányzásért odaítélt 5 millió dolláros elismerés első kitüntetettje valóban kiemelkedik kollégái közül: kivezette a véres polgárháborúból országát, és sokakkal ellentétben nem lett egy életre elnök, hanem időben visszavonult. Őt sem kerülték el azonban a sötét ügyek, országa pedig - jóllehet sokat fejlődött - nem áll jobban, mint a kontinens nagy része.

A világ legnagyobb pénzjutalommal járó elismerésként emlegetik a Mo Ibrahim díjat, amelyet afrikai politikusoknak ítélnek oda jó kormányzásért. A díjjal járó pénzjutalom magasabb, mint amit a Nobel-díj mellé adnak: 5 millió dollár tíz évre, majd azt követően a díjazott élete végéig évi 200 ezer dollár javadalom, amelyet megtoldanak újabb évi 200 ezerrel, ha további jó ügyek mellett áll ki. A díj alapítója - Mohamed Ibrahim - szudáni születésű afrikai üzletember, aki mobilkommunikációban futott be, majd busás pénzért eladta az általa alapított társaságot (az afrikai mobilszolgáltató Celltell Internationalt egy kuwaiti cég vásárolta fel). Ibrahim Személyes vagyonát több mint 600 millió dollárra becsülik.

A díjat első alkalommal idén ősszel ítélte oda egy neves afrikai és európai nemzetközi politikusokból álló zsűri, az első díjazott pedig Joaquim Chissano volt mozambiki elnök lett. Chissano érdemei közé főként azt sorolták a díj indoklásában, hogy békét és stabil demokráciát teremtett egy hosszú idő óta polgárháború dúlta országban. Emellett sikerült elérnie, hogy Mozambik gazdasága fejlődni kezdjen, csökkent a szegénység, bátorítani kezdték a nők politikai szerepvállalását és munkavállalását, újjáépítették az elpusztított iskolákat és kórházakat, és jelentős erőfeszítéseket tettek az AIDS ellen. Érdemei közé sorolják, hogy második elnöki ciklusát követően nem indult újra a posztért, amivel az ítészek szerint hozzájárult a mozambiki demokrácia megerősödéséhez.

Az első fekete kisdiákból az ország első embere

Chissano valóban impozáns politikai karriert tudhat magáénak. Egy félreeső kis faluban született, a körzeti iskola első fekete tanulója volt, középiskolásként pedig  már akítvan politizált, tagja, majd elnöke lett a mozambiki fekete középiskolások szervezetének. Orvosnak készült, ám politikai aktivitása miatt fel kellett hagynia portugáliai tanulmányaival. Később magas katonai posztra jutott a portugál gyarmati uralom ellen harcoló felszabadítási mozgalomban (Frelimo), majd 1974-ben kulcsszerepet játszott a lusakai egyezmény megkötésében, amely megszüntette Mozambik gyarmati státuszát. Ő vezette az átmeneti kormányt, és Mozambik első elnöke, Samora Machel idején külügyminiszterként szolgált tizenegy éven át. 1986-ban ő követte az elnöki poszton a repülőgépszerencsétlenségben elhunyt Machelt.

Elnökként neki tulajdonítják, hogy az ország kijutott a felszabadítási harcokat követő polgárháborúból, jóllehet már hat éve elnök volt, mire ezt elérte. 1986-ban 11 éve dúlt a harc a Frelimo vezette kormány és a Rodézia, illetve Dél-Afrika által támogatott Mozambiki Ellenállási Mozgalom (Renamo) között. A polgárháború során összesen több mint 900 ezer ember halt meg, ki a harcokban, ki az éhínségekben. Ötmillióan menekültek el és a háború máig szembeszökő öröksége a sok taposóaknáktól megnyomorodott ember.

Abbahagyta a csúcson

A Chissano által szorgalmazott alkotmányos és gazdasági reformokkal a '90-es évek elején sikerült a politikai és gazdasági stabilizáció felé mozdítani az országot, javított a Renemo fő támogatójával, Dél-Afrikával fenntartott kapcsolatain, majd az ellenállási mozgalommal is sikerült megállpodnia. 15 éve, 1992 októberében békét kötöttek. 1994-ben pedig, immár többpárti választásokon őt választották meg elnöknek, majd 1999-ben ismét megnyerte a szavazást. Bár az alkotmány értelmében 2004-ben újra indulhatott volna a posztért, sok afrikai kollégájával ellentétben Chissano lemondott erről a lehetőségről. A díjat odaítélők fő helyen említették indoklásukban ezt a döntését.

Forrás: EPA
16 évig tartott a polgárháború

Mozambik azonban Chissano afrikai államférfiak közül kiemelkedő erényei mellett sem vált tejjel-mézzel folyó kánaánná, még Afrika szűkebben vett szubszaharai térségében sem. A CIA által az egy főre eső GDP alapján összeálított 2006-os világlistán 194 országból a 166. A szubszaharai országok közül pedig tíz - közte több hasonlóan véres múlttal rendelkező - ország is megelőzi (Ruanda, Elefántcsontpart, Togo, Szenegál, Uganda, Gambia, Zimbabwe, Guinea, Lesotho, Ghána). Jól jellemzi Mozambik helyzetét a volt elnöknek a díjat odaítélő alapítvány saját listája, amely a jó kormányzás alapján állítja rangsorba a térség államait: itt 48-ból 23. az ország.

Sáros lett a név

Mozambikban nagyrészt stabilizálódott, gazdaságát az ezredfordulón már a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között tartották számon, annak ellenére is, hogy súlyos természeti csapások érték. A Human Rights Watch éves jelentéseiben 2000 óta csak mellékesen említik meg, például egy-egy afrikai békefenntartó alakulatban való részvétele okán.
 
Az emberi jogok azonban a látványos bírálatok elmaradása ellenére sem érvényesülnek minden tekintetben. Az Amnesty International szerint gyakori a törvényen kívüli gyilkosság és a hatalomal való visszaélés a rendőrök körében. Aggasztó az AIDS terjedése is (amely a 15-49 éves korosztály 16,1 százalékát érinti). A vírus a rendőrségnek is gondokat okoz: sok rendőr hal bele a fertőzésbe. Márciustól csak negatív AIDS-teszttel rendelkezőket vesznek fel - alkotmányellenesen. Hiába a több mint 10 éve megkötött béke, gyakran erőszakba torkollnak a politikai ellentétek a Renemo és a Frelimo között, főként vidéken.

Forrás: EPA
Nem tejjel-mézzel folyó Kánaán

Afrikai tekintetben kiemelkedő azonban a sajtószabadság érvényesülése. A Riproterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet 2007-es jelentésében megemlíti, hogy egy újságíró 2000-es megölése miatt 2006-ban súlyos börtönbüntetésre és kártérítés megfizetésére ítélték a gyilkosságot elkövető csoport vezetőjét. Sőt, vizsgálat folyt a volt elnök fia ellen is, mivel felmerült, hogy köze lehet egy 14 millió eurós sikkasztási ügyben szaglászó újságíró elleni brutális támadáshoz. A fiút 2006 elején meg is vádolták mint felbujtót, ám ügye azóta nem haladt előre. Az azonban már nem fog kiderülni, hogy valóban köze volt-e a gyilkossághoz, vagy alaptalanul keverte bele az ügybe egy saját bőrét menteni próbáló, a bérgyilkosokat felbérlő másik üzletember. A korábban veseátültetésen is átesett Nyimpine Chissano ugyanis 2007 novemberében meghalt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK