"Ezért jó a függetlenség" - egy koszovói sikersztori

Koszovó energiáját, az új nemzet potenciálját talán jól illusztrálja az ország legnagyobb reklámügynökségét vezető Fisznik Iszmaili. A kilencvenes évek háborúi elől Londonba menekült férfi klassz reklámötleteket és nyugatos attitűdöt hozott magával haza Koszovóba, és ez, úgy tűnik, be is jött neki.

"Megmaradni piacvezetőnek Koszovóban, piacvezetővé válni Albániában, aztán eladni a céget milliókért, és csak a dizájnra koncentrálni a jövőben" - sorolja gondolkodás nélkül a következő év céljait az új nemzet sikeres üzletemberéhez illő magabiztossággal Fisznik Iszmaili díjnyertes reklámkampányokkal teli, menő belvárosi irodájában. A kreatív dizájner egy tipikus koszovói sikersztori főszereplője: saját pénzéből alapította a céget tizenkét év London után, ami a semmiből Koszovó legnagyobb és legmenőbb reklámügynökségévé nőtte ki magát.

Pedig nem könnyű. "A reklámpiac fő gyengesége itt az, hogy az embereknek gőzük nincs az egészről - egyszerűen nem tudják, hogy mi a jó, ezért a szart is megveszik, ha olcsóbb. Így nehéz minőségi termékkel versenyezni. Nem tudatosodik bennük, hogy lehet, hogy többet tudnának eladni a termékükből jobb marketinggel, ezért a reklámon próbálnak spórolni" - mondja, brutális londoni szlenget használva, ami annál mulatságosabb, mert közben picit úgy fest, mint egy albán maffiózó.

Erre a problémára Iszmaili újra és újra visszatér, úgy tűnik, komolyan fáj neki, és nem csak az üzlet miatt, hogy nem értékelik az ügyfelek azt a minőséget, amit ő megszokott és jónak gondol. Cégének oldalán prominens helyen szerepel egy idézet David Ogilvytől, a legendás reklámtervezőtől: "If you pay peanuts, you get monkeys" (Olcsó húsnak híg a leve).

Vannak más nehézségek is. "Nincs áram, nincs víz, és túl sok üzletet halásznak el az orrom elől a versenytársak úgy, hogy a fos cuccukat el tudják adni, mert van valami unokatestvérük a megfelelő helyen." És neki nincsenek unokatestvérei? "De vannak - de a mi termékünk jó is. Rengeteget dolgozunk, minőségi terméket állítunk elő versenyképes áron, és megbízhatóak vagyunk" - mondja.

Nyilván segít az is, hogy a cég az Ogilvy nemzetközi hálózat részévé vált, de tény, hogy a cuccaik egész jól néznek ki. Az átlagos, vacak posztkommunista-káeurópai utcai hirdetésekhez képest, amikkel tele van a város, biztosan. A cég munkatársai mind éveket töltöttek Londonban vagy az USA-ban, és ez látszik. A munkák nem olyan rettenetesen eredetiek, de már azzal, hogy emlékeztetnek a londoni metrót megtöltő holmikra, fényévekkel jobbak, mint a helyi szemét.

Iszmaili hangoztatja, hogy ő mindent legálisan csinál. Ez Koszovóban elég szokatlan, tekintve, hogy alig van működő állam, és a gazdaság nagy része, ha nem is totál illegális tevékenység, de legalábbis szürke. "Nézd, az ügyfeleket nem érdekli különösebben, hogy én legálisan alkalmazom-e az embereimet vagy nem. De ez egy nagy cég, volt már pár ellenőrzés. Itt minden tiszta, így legalább nyugodtan alszom" - mondja. Az nem derül ki, hogy ezt minden nagy cégnél így gondolják-e, pláne, ha van egy-két "unokatestvér" a megfelelő helyeken.

A dijázner-üzletember 1991-ben menekült Londonba, amikor a Jugoszláv Néphadsereg be akarta sorozni. "Nekünk albánoknak, nekem meg a haverjaimnak, nem volt kedvünk Milosevic háborúit vívni Horvátországban, Boszniában. Úgyhogy szöktünk. Nem mindenkinek sikerült persze, az egyik barátomat elkapták bujkálás közben. Csak évekkel később hallottuk, hogy meghalt Boszniában" - mondja. Londonban egyetemre járt, 1999-ben hazajött, aztán az újabb háború elől megint el kellett menekülnie. Végleg 2003-ban jött vissza. Először képregény-kiadással foglalkozott, de azt bebukta, aztán jött az áttörés egy nagy Raiffesen Bank-reklámkampány elnyerésével. "Előtte még soha nem csináltam ilyet. Egy hétvége alatt kellett kitalálnunk a koncepciót - de nyertünk."

Iszmaili legújabb dobása egy óriási NEWBORN (újszülött) felirat volt a belvárosban, amit a függetlenség kikiáltásának napján állítottak fel, egy hét nonstop munka után, úgy, hogy még nem volt biztos, hogy a kormány ad-e majd rá pénzt és a bedolgozó cégek ki akartak szállni a buliból a pénzügyi garancia hiánya miatt. A felirat klassz, de azért nem olyan nagy szám, viszont egyszerű és hatásos, amivel tökéletesen megfogja és kifejezi a boldogságtól teljesen becsavarodott koszovóiak hangulatát. Az emberek birtokukba is vették, teljesen össze van firkálva filctollal.

Iszmaili elég kemény csávónak tűnik, üzletember, aki nem veszi be egykönnyen a maszlagot. Gyorsan meg is kérdem, hogy ő mit gondol a függetlenségről, vezet-e majd konkrét fejlődéshez, főleg, ami a gazdaságot illeti. A válasz igen találó: "Abszolút. Mondok egy példát. Az egyik potenciális ügyfelem, az American Express eddig félt megvetni a lábát Koszovóban, a bizonytalan jogi helyzet miatt. De most, hogy szuverén állam lettünk, jönnek. Egyedül ebből több mint kétszázezer euróra számítok jövőre - na most ehhez vegyél hozzá még négy hasonlót. Ezért jó a függetlenség."

Szlankó Bálint - Koszovó
Fotó: Vanik Zoltán