Egyetlen szóra várnak a papok áldozatai

2008.07.18. 16:08

Több ezer gyereket molesztáltak vagy erőszakoltak meg katolikus papok - sokszor az elöljáróik tudtával - az elmúlt ötven évben, az erkölcsről előszeretettel prédikáló egyház azonban egyelőre képtelen a bocsánatkérésre. Az Ausztráliában tartózkodó XVI. Benedek pápától most sokan várják azt, hogy kimondja a bűvös szót, kérdés azonban, hogyan hangzik majd ez annak a szájából, aki korábban bíborosként húsz éven át érvényt szerzett a pedofilügyek elkenéséről szóló dokumentumnak.

"Hogy mit szólnék egy úszódresszes gyerekhez? Azt mondanám, ez igen! És mit szólnék egy gyerekhez alsóneműben? Azt mondanám, ez igen! És egy meztelen gyerekhez? U-húú, ez igen!" A szöveg nem egy a feketepiacon kapható horror-pornófilmből származik, hanem a katolikus egyházon belüli pedofilbotrányokról készült egyik legjelentősebb feltáró munka, a Szabadíts meg a gonosztól! című dokumentumfilm főszereplőjének, Oliver O'Grady atyának a szájából hangzik el.

O'Grady húsz éven keresztül molesztált gyerekeket, köztük egy kilenc hónapos kisbabát kaliforniai egyházmegyékben, végül egy testvérpár ellen elkövetett fajtalankodást sikerült rábizonyítani, amiért tizennégy év börtönt kapott. Ebből hetet töltött le, majd kiutasították az Egyesült Államokból és hazatért szülőföldjére, Írországba. Évekkel később pedig úgy döntött, a világ elé áll "élete legnehezebb vallomásával". Ennek leginkább vérfagyasztó részei nem is a fent említetthez hasonló beismerések, hanem az, hogy O'Grady szerint az egyházi vezetők mindvégig pontosan tisztában voltak bűneivel, mégsem tettek semmi mást azon kívül, hogy állandóan új egyházmegyébe költöztették át.

Parókiáról parókiára vándorolnak a zaklató papok

Még nyugtalanítóbb, hogy nem egyedülálló esetről van szó. A napokban az ausztráliai Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő XVI. Benedek pápától nem véletlenül várják sokan (és nemcsak az egykori áldozatok), hogy végre nyilvánosan kérjen bocsánatot a pedofil papok bűneiért és azért, hogy a katolikus egyház a legtöbb esetben semmit sem tett az ilyen esetek megakadályozásáért. Eddig ugyanis ilyen bocsánatkérésre nem került sor. A pápa áprilisi amerikai útja során azt mondta, "szégyelli magát a pedofil papok miatt", illetve hogy "soha többet nem lesznek pedofilok az egyház soraiban", az áldozatokat azonban nem követte meg.

Pedig lenne miért bocsánatot kérni. Az egyházi pedofilbotrányokról eddig két átfogó feltáró jelentés készült el. Az írországi Ferns egyházmegye ügyeivel 2002-ben már legfelsőbb szinten foglalkozott az ír kormány, miután a BBC részletesen bemutatta Seán Fortune, az egyházmegye legrettegettebb pedofil papjának esetét, egykori áldozatának nyomozásán keresztül. Fortune ekkor már három éve halott volt, bírósági tárgyalásának előestéjén öngyilkos lett. A vád hatvanhat rendbeli nemi erőszak volt, huszonkilenc gyerek ellen. A 2005-ben elkészült Ferns-jelentésben száz nemi erőszak áldozatául esett fiatal és huszonegy vádlott pap szerepel 1962 és 2002 között.

A jelentésből az is kiderül, hogyan változott az egyházmegye vezetésének reakciója a pedofilügyekre. 1960 és 1980 között a közösség élén álló Hurlihy püspök jellemzően erkölcsi problémának tekintette a pedofíliát, és a megvádolt papokat rövid időre másik kerületbe vagy pozícióba helyezte át, később azonban visszakerülhettek eredeti helyükre. 1980-tól a Ferns-jelentés szerint a püspök kezdte felismerni, hogy pszichológiai és orvosi vonatkozása is van a problémának, innentől kezdve tehát már pszichológushoz küldte a pedofíliával vádolt papokat, ennél komolyabb következménnyel azonban nem kellett számolniuk.

Forrás: Getty Images
Sötét titkait elrejti az egyház


A pedofíl-bűncselekményekkel vádolt papok folyamatos áthelyezése másik egyházközségbe, ahol ugyanúgy gyerekek közelében maradhattak, meghatározó elem a nagyobb ügyekben, melyek a nyilvánosság elé kerültek. Brendan Smyth atya negyven éven keresztül vándorolt egyik norbertiánus parókiáról a másikra Észak-Írországban, Írországban és az Egyesült Államokban, ahol összesen több száz gyermeket erőszakolt meg, és az egyházi vezetők a legtöbb esetben nemcsak hogy tudtak arról, amit tesz, és nem jelentették fel, de még Smyth soron következő egyházmegyéjének vezetését sem értesítették arról, hogy ne engedjék gyerekek közelébe - derül ki Chris Moore újságírónak a témáról írt könyvéből. Smytht végül Írországban sikerült letartóztatni, a börtönben halt meg. Egyik áldozata többéves munkája kellett ahhoz, hogy a "tiszteletre méltó" feliratot leszedjék a sírjáról.

A Bostoni Főegyházmegye világszerte nagy port kavart pedofilbotrányának egyik főszereplője pedig Barnard Francis Law érsek volt, akinek tudtával és beleegyezésével költözhettek újabb és újabb parókiára pedofil papok - egyikük, Paul Shanley még az Észak-Amerikai Férfi-Fiú Szerelem Szövetségének tagja is volt. Érseki pozíciójáról lemondott, és a Vatikánba költözött, ahol II. János Pál pápa számos tisztségbe kinevezte, tagja többek között a Katolikus Oktatás Kongresszusának, valamint a Püspöki Konferencia a Családért szervezetnek is. Kardinálisi tisztségét is megtartotta, így részt vehetett a 2005-ös pápaválasztáson.

Az áldozatokat még kiátkozás is fenyegeti

Az Egyesült Államok papságának négy százaléka, 4392 pap ellen merült fel pedofilvád 1950 és 2002 között - ez már a témában született másik legfontosabb átfogó jelentés, a John Jay Report megállapítása. A Katolikus Püspökök Amerikai Konferenciája által megrendelt kutatás eredményei alapján 52 év alatt csak az Egyesült Államokban 10667-en tettek feljelentést pedofilváddal egyházi személyek ellen. Az áldozatok legnagyobb része, 50,9 százaléka 11-14 év közötti, 81 százalékuk fiú. A zaklatások legnagyobb részben, 38,4 százalékban egy éven belül zajlottak le, az áldozatok 11,8 százalékát ugyanakkor négy évnél is hosszabb ideig erőszakolták meg rendszeresen.

Az egyház sorai hagyományosan összezárnak, ha tagjaik megvédéséről van szó. 1962-ben latin nyelvű körirat készült a püspökök számára arról, hogyan kezeljék az egyházmegyéjükben felmerülő pedofilügyeket. Az irat szerint - melyet a püspököknek széfben elzárva kell tartaniuk - az ilyen ügyeket a legteljesebb diszkrécióval kell kezelni. Az áldozatul esett gyereket, a nyomozást végző egyházi személyt és a szemtanúkat is titoktartási eskü köti a dokumentum szerint. Az eskü megszegőit kiátkozzák az egyházból. A dokumentumot még Joseph Ratzinger bíborossá választása előtt dolgozták ki, ám a későbbi XVI. Benedek pápa bíborosként töltött húsz éve alatt is érvényt szerzett a dokumentumnak. 2006-ban a BBC Szexbűnök és a Vatikán címmel közölt riportot a titkos iratról, a Vatikán nem reagált. 2001-ben hasonló tartalmú rendeletet adott ki a Vatikán Hittani Kongregációja II. Pál pápa jóváhagyásával, mely többek között megszabta a bűnök elévülési idejét is: az áldozatoknak nagykorúvá válásuk után tíz éven belül kell jelenteniük a zaklatást, különben az egyház nem foglalkozik az üggyel.

Forrás: EPA
XVI. Benedek szégyelli magát a pedofil papok miatt

Egyetlen egyházi vezető sem próbálta ugyan feltétlen védelmébe fogadni a pedofil papokat, de azért magyarázkodásból és mentegetőzésből sem volt hiány. Az egyik érv úgy hangzott, hogy a szemináriumi képzés nem készíti fel kellően az egyházi embereket a szexualitás megtagadására egy életen át. Egy 1971-es tanulmány szerint, melyet egy katolikus pszichiáter készített a témában, a vizsgált 1500 pap mindössze 15 százaléka volt érzelmileg teljesen érett. A cölibátus és a pedofília kapcsolata vitatott az egyházon belül, tényekkel alátámasztott kutatás pedig még nem készült a témában.

Magyarázatként felmerült már az erkölcsök általános hanyatlása a hatvanas évek óta, Thedoroe E. McCarrick washingtoni érsek részéről - kétségtelen, hogy azóta kerülnek elő nagyobb számban a pedofilügyek, de ez valószínüleg  inkább a nyilvánosság növekvő szerepének köszönhető. A katolikus egyház az egész nyugati világban munkaerőhiánnyal küzd, a vezetők pedig igyekeznek elkerülni a létszám további csökkenését - ez nagyban hozzájárul a gyerekeket molesztáló papok rejtegetéséhez. Elmaradhatatlan érv pedig, hogy az egészet tulajdonképpen a média fújja fel, miközben a katolikus egyházban nem gyakoribb a gyerekek elleni erőszak, mint más egyházakban - Philip Jenkins, a Pennsylvaniai Egyetem vallási tanulmányok-professzora például e mellett tette le a garast.

Az áldozatok szemszögéből ugyanakkor mindez egészen máshogy néz ki. A Papok Zaklatását Túlélők Hálózata nevű szövetség honlapján olvasható egyéni történetekből jellemzően az derül ki, ezeket a gyerekeket pont azok árulták el, akiket a legfőbb jó képviselőinek tartottak és akikre mindenkinél jobban felnéztek. A szégyen, a sebezhetőség, a bizalmatlanság, a félelem, a megalázottság és a kiszolgáltatottság érzését a legtöbb zaklatott gyermekben soha be nem gyógyuló sebet ejtett a személyes beszámolók alapján. Számukra nem szexről szól ez a történet (bár a szégyen és a zavarodottság miatt sokan senkinek sem mertek beszélni a zaklatásokról), hanem hatalomról, árulásról és a hit elvesztéséről.

KAPCSOLÓDÓ CIKK