Lemondott elnökségéről Pervez Musarraf

Lemondott Pervez Musarraf pakisztáni elnök. Az 1999-ben katonai puccsal hatalomba került pakisztáni államfőt alkotmányos vádeljárással fenyegette a pakisztáni kormány, hogy rábírja a távozásra. Musarraf azt mondta, az ország érdekében távozik, utódjára azonban komoly megoldandó problémák várnak: toporgó gazdaság, megbízhatatlan titkosszolgálat, lázongó nyugati határvidék.

Távozik

Bejelentette lemondását Pervez Musarraf pakisztáni elnök hétfőn. Az elnök televíziós beszédben számolt be döntéséről, amelyet azzal indokolt hogy el akarja kerülni az ország érdekeit sértő, eltávolítását célzó alkotmányos vádeljárást.

Vasárnap a védelmi miniszter bejelentette, hogy ha nem mond le, akkor két napon belül megindítják az elnököt hatalmától megfosztó eljárást - többek között alkotmánysértéssel korrupcióval, hibás gazdaságpolitikával vádolják. Az elnök távozását követelte a pakisztáni parlament is. Musarraf hétfőn adja be a parlamenthez lemondását, amit a Pakisztáni Muszlim Liga kisebbik koalíciós párt főtitkára szerint vita nélkül elfogadnak.

Pakisztán érdekei

Mindig Pakisztán és népe érdekeit tartotta szeme előtt, és biztos benne, hogy az ellene felhozott vádak nem állják meg a helyüket - mondta helyi idő szerint hétfőn kora délután elmondott televíziós beszédében. Azt is modta, hogy az időpont nem megfelelő ahhoz, hogy szembeszálljon a lemondását követelőkkel, és bár szerinte egyetlen vádat sem lehet bizonyítani, az ellene tervezett eljárás bizonytalanságba taszítaná Pakisztánt. Az egykori tábornok beszédében hosszan magasztalta a fejlődést, amely az ő uralma alatt ment végbe Pakisztánban.

Uralma alatt valóban gazdasági fejlődésnek indult az 1999-ben kaotikus politikai és rossz gazdasági helyzetben átvett Pakisztán. A fejlődés azonban nagyban az USA-nak volt köszönhető, amelynek fontos szövetségese lett a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után.

Musarraf ekkor a terrorizmus elleni harc frontvonalán találta magát az amerikaiak oldalán. Amerika dollármilliárdokat pumpált Pakisztánba, cserébe az afganisztáni  hadműveletek támogatását, és a tálib szélsőségesek visszaszorítását várta a pakisztáni-afgán határvidéken.

Botladozó szövetséges

Az amerikai pénz és fegyveres támogatás ellenére azonban nem sikerült rendeznie a helyzetet a törzsi övezetben, és folyamatos volt a gyanú, hogy a pakisztáni titkosszolgálat élénken tevékenykedik a tálibok oldalán, amely 2001 előtt - tavaly nyilvánosságra hozott amerikai külügyi jelentések szerint - rendszeres gyakorlat volt. Hadianyagot, üzemanyagot pénzbeli segítséget nyújtottak a szélsőségeseknek.

A nyugati országok számára ugyanakkor rendkívül fontos volt, hogy megbízható ember üljön a közép-ázsiai atomhatalom élén. Őt tekintették a pakisztáni atomfegyverek fő őrzőjének is, jóllehet időközben kiderült, hogy a pakisztáni atomprogram tudósaitól fontos atomtitkok kerültek olyan diktatúrákhoz, mint Észak-Korea, Líbia vagy Irán.

2001 után az USA évente egymilliárd dollárt juttatott Musarrafnak, hogy fellépjen az afganisztáni hadműveletek elől a Pakisztán nyugati, hegyek szabdalta, a központi hatalmat szinte semmibe vevő ősi törzsek által uralt vidékeire menekülő tálibok ellen. Azt feltételezik, hogy Oszama bin Laden is itt lelt menedékre.

A hatalmas pénzek, az újabb és újabb hadműveletek, de még amerikai légicsapások dacára sem sikerült rendezni a helyzetet a lázongó térségben. Tavaly már saját belügyminisztériuma figyelmeztette az elnököt, hogy a térségben dúló erőszak könnyen az egész országra is átterjedhet. Ezt az iszlámábádi Vörös Mecsetnél nyáron kitört véres összecsapások is megerősítették. A mecsetben már Afganisztán szovjet megszállása alatt is mudzsahedin harcosokat toboroztak a pakisztáni titkosszolgálat együttműködésével, az utóbbi időben pedig a tálib rezsimhez hasonló, radikális vallási kormányzat megteremtését célul tűző muszlim szélsőségesek melegágyává vált.

A közvélemény sem nézte jó szemmel a tálibok elleni amerikai harcot támogató pakisztáni elnököt, aki nem tudta meggyőzni őket arról, hogy nem valaki más háborúját vívják - más kérdés, hogy az ellenzéket betiltó, a választásokat sorra elcsaló, diktatorikus eszközökkel kormányzó elnöknek ez valaha is sikerülhetett-e volna. Egy amerikai külügyi felmérés  már 2001-ben azt mutatta ki, hogy a többség ellenzi a nyugati országgal közösen a tálibok ellen vívott harcot.

Talán emiatt bánt óvatosan saját haduraival - különmegállapodásokat kötöttek egyesekkel -, akik a végére a fejére nőttek. Jól jellemzi a helyzetet, hogy míg május elején a hadsereg szervezett újságíróknak bemutatótúrát a törzsi térségbeli harci sikerek helyszínére, pár hétre rá - a BBC helyszíni beszámolója szerint - egy helyi tálibbarát hadúr - a Benazir Bhutto elleni merényletért is felelősnek tartott Bejtullah Meszud - szervezett túrát a sajtónak ugyanazokra a helyszínekre, miközben a pakisztáni hadsereg visszavonta onnan egységeit.

Elolvadó hatalom

Az emberek egyre elégedetlenebbek lettek Musarraf elnökségével: a diktatúrával, a törzsi területeken vívott sehova sem vezető háborúval, a harcok és az amerikai szövetség miatt véres merényleteket elkövető szélsőségesekkel. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a hatalmához makacsul ragaszkodó elnök összekaszkodott a legfelső bíróság őt nyíltan kritzáló elnökével.

Tavaly, amikor eltávolította a legfőbb bírót posztjáról, tiltakozások és sztrájkok bénították meg az egész országot. A BBC által idézett elemzők szerint túlságosan elbízta magát, azt hitte nélkülözhetetlen, ezért mert felvállalni a konfrontációt. Fontos hibájaként említették, hogy alulbecsülte a civil intézményeket, és mindent saját kézzel, katonai módszerekkel próbált irányítani.

A tévében jelentette be

Ősszel még a saját híveivel megtömött parlamentben újraválasztatta magát elnökké, de a választás jogszerűségét egyre többen kérdőjelezték meg. Ezért, hogy megelőzze az eredmény bírósági semmisé tételét, újra eltávolította a legfőbb bírót, majd még 60 további bírót. Rendkívüli állapotot vezetett be, hogy az ellenzéki utcai nagygyűlések és elégedetlenség közepett ingadozó hatalmát megszilárdítsa, ám tovább rontott helyzetén, hogy jelentős, korábban száműzetésbe kényszerített ellenzéki politikusok - Navaz Sahrif és Benazir Bhutto volt kormányfők - is sorra hazatértek.

Végül sikerült rábírni, hogy távozzon a hadsereg főparancsnoki posztjáról, és írjon ki választásokat, amelyeket a Bhutto elleni decemberi merénylet miatt halasztottak 2008-ra. A februári szavazáson Musarraf pártja vereséget szenvedett. Az új kormány azóta szorgalmazta távozását.