Félti méltóságát a forrófejű elnök

Vágólapra másolva!
Népirtással vádolják Darfúr miatt, de fütyül a nemzetközi bíróságra. Az országában folyó fegyveres erőszak létét szemrebbenés nélkül tagadja, és Szudán-ellenes összeesküvést emleget. Sokan tartják gonosznak Omar al-Basír szudáni elnököt, aki büszkeségét és országa egységét is félti.
Vágólapra másolva!

Előszeretettel nevezik gonosznak különböző tudósítók a július közepén a Hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze, Luis Morano-Ocampo által emberiség ellenes bűntettekkel megvádolt Omar al-Basír szudáni elnököt. Basír, aki lassan 20 éve áll a kelet-afrikai ország élén, valójában inkább gyakorlatias vezető, aki csak reagál a különböző ingerekre - állítják róla Julie Flint és Alex de Waal Szudán-szakértők, akik Darfúr: Egy hosszú háború rövid története címmel írtak könyvet a darfúri válságról.

Basír a jellemzések alapján leginkább fél: büszke, de forrófejű katona lévén attól tart, hogy csorba esik méltóságán, elnökként pedig attól, hogy szétesik etnikailag és vallásilag is vegyes országa.

A büszke katona

Omar Hasszan Ahmed al-Basír élete mindig is a katonáskodásról és a háborúról szólt. A középiskola után lépett katonai pályára az 1944-ben földműves családba született fiú. A kairói katonai akadémián tanult, ejtőernyős kiképzést kapott. Szolgált az egyiptomi hadseregben, részt vett az Izrael ellen 1973-ban indított októberi háborúban.

1983 óta folyamatosan háborúzik. Ekkor tört ki a második szudáni polgárháború az ország északi, zömében muszlim vallású, illetve déli, zömében természeti vallásokat és kereszténységet követő része között. A déli országrész már a szudáni függetlenség 1956-os kikiáltását megelőző gyarmati időkben is külön akart válni. A vallási alapú konfliktus azonban hamar gazdasági színezetet is kapott, amikor a térségben gazdag olajlelőhelyeket találtak. A harcok csak egy alig 11 éves időszakban, 1972-1983 között szüneteltek. A háború újraindulását követően Basír irányította a kormányerők hadműveleteit a déli Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg lázadó fegyveresei ellen, több-kevesebb sikerrel.

A súlyos véráldozatokkal járó, éhínséggel és járványokkal súlyosbított harcok kimerítették az országot, ám az akkor ezredesi rangban szolgáló Basír nem hagyta, hogy csorba essen méltóságán, amikor 1989-ben az újra és újra felbomló és újjáalakuló, Szadik al-Mahdi kormányfő vezette koalíciós kormány békemegállapodásra készült a lázadókkal. A hadműveleteket irányító Basír teljes katonai győzelemre tört, amit akadályozott volna az amúgy is tehetetlenkedő kormány béketerve. Az már vallási büszkeségét sértette, hogy a megállapodás értelmében mentesítették volna az ország déli részét az iszlám törvénykezés hatálya alól. 1989-ben puccsal magához ragadta a hatalmat.

Basírnak sem katonai parancsnokként, sem később - 1993 után - elnökként sem sikerült leigáznia a déli országrészt. 2005-ben végül beleegyezett, hogy békét kössön. "Nem azért írtuk alá, mert megtörtünk. Azért írtuk alá, mert győzelmeink csúcsán álltunk" - magyarázta a megállapodás aláírásakor. A 22 éven keresztül folyó harcokban az International Crisisgroup konfliktusfigyelő szervezet összefoglalója szerint 2 milliónyian haltak meg és 4 millió ember vált földönfutóvá.

Forrás: Getty Images

A háborúskodást azonban ekkor sem hagyta abba. A megállapodás azóta sem lépett teljesen érvénybe, a szórványos összecsapások mellett a gazdag olajlelőhelyei miatt stratégiailag fontos Abyei térségében idén tavasszal például kiújultak a harcok, a szudáni hadsereg a The New York Times júniusi beszámolója szerint rommá lőtte az eredetileg a déliek ellenőrzése alatt hagyott várost.

Az aggódó elnök

A 2005-ös békekötés idején már javában folyt a darfúri konfliktus is. Az ország keleti részében 2003-ban a helyi törzsek különböző szervezetei által a térség elhanyagolása miatt indított lázadást helyi arab milíciák felhasználásával igyekezett leverni Basír.

Az arab eredetű és fekete afrikai törzsek közötti etnikai színezetű konfliktus a Crisisgroup szerint mára Csád és Szudán az általuk támogatott szervezeteken keresztül vívott háborújává fajult, a térség totális káoszba fulladt, az arab milíciák gyakran egymással is összetűzésbe keverednek a földterületek megszerzéséért vívott küzdelemben, a civileket a különböző milíciáktól független rablóbandák is tizedelik. Az összefoglaló szerint a máig tartó harcokban legalább 200 ezer civil halt meg, és több mint 2 millió ember menekült el otthonából.

Az itt folyó eseményeket több nemzetközi szervezet is népirtásnak minősítette - a Human Rights Watch például már 2004-ben -, ám Basír tagadja, hogy igaz lenne, amit a jogvédők állítanak: a dzsandzsavídnek is nevezett arab milíciák a kormány és a hadsereg támogatásával szisztematikus etnikai tisztogatást folytatnak, a férfiakat megölik, a nőket megerőszakolják és elüldözik otthonaikból. Kormánya csak tízezer áldozatot ismer el.

"Igen voltak felégetett falvak, de nem olyan sok, mint amiről ön beszél. Emberek halnak meg, mert háború folyik. A szudáni kultúrának nem része a nemi erőszak. Nem létezik. Nincs ilyen" - mondta tavaly egy, az amerikai NBC televíziónak adott interjúban. Basír azt állította, hogy a halottak számának és a valójában sokkal enyhébb mértékű pusztításnak az eltúlzása az USA műve, amely a darfúri olaj és gázkincsre feni a fogát. "A cél, hogy saját ellenőrzése alá vonja Darfúrt (az USA). Hogy elválassza Darfúrt Szudántól."

"Katona, aki már egy ideje hatalomban van, és a katonai hatalmat akarja érvényesíteni" - mondta róla Hasszan al-Turabi szudáni muszlim vallási vezető és politikus, Basír egykori szövetségese szakításuk után, akit utóbb többször is börtönbe csukatott az elnök.

A hágai vádak szerint Basír személyesen felelős a Darfúrban elkövetett népirtásért, emberiség elleni és háborús bűntettekért. Luis Moreno-Ocampo azt állítja, az elnök dolgozta ki és hajtotta végre azt a tervet, amelynek célja a három fő etnikai csoport, a fur, a zagava és a masszalit elpusztítása. Szerinte Basír közvetlenül 35 ezer, közvetve 100 ezer ember haláláért felelős.

"A Nemzetközi Törvényszék ügyészének döntése már most megerősítette belső arcvonalunkat... nagyon biztosak vagyunk belső arcvonalunkban, és fütyülünk az eddig bíróságra kerültek példájára..." - kommentálta a hágai vádakat egy, a Reutersnek augusztus 20-án, a törökországi Isztambulban adott interjúban Basír. "Nem törődünk a Nemzetközi Törvényszék határozataival. Végső soron a szudáni nép hozza meg a döntést a következő választásokon" - utalt arra, hogy 2009-ben választásokra készül az ország.

Forrás: Getty Images

Az biztos, hogy ettől a választástól nem kell félnie. Ellenzéke gyenge, pártján, a Nemzeti Kongresszusi Párton belüli legerősebb riválisai de Waal szerint sokkal kevésbé bíznak egymásban, mint az elnökben. Jobban félhet azonban 2011-től. Akkor ugyanis a 2005-ben a déliekkel aláírt megállapodás értelmében népszavazást tartanak az országrészben arról, hogy a terület Szudán része marad, vagy különválik.

A magánéletben visszahúzódó Basírnak két felesége van, de saját gyerekei nincsenek. Nagyobb publicitást csak második, már ötvenes éveiben kötött házassága kapott. Ő maga közölte, hogy azért vette el az északon háborús hősnek számító Ibrahim Samsz ad-Dín özvegyét, és vette magához gyerekeit, mert így akart jó példával elöl járni a polgárháborús harcokban elhunyt katonák hátramaradt hozzátartozóinak támogatásában.