Sötét fellegek gyűlnek a Lehman Brothers romjai felett

A Lehman Brothers befektetési bank nemrég még egyike volt a Wall Street büszkeségeinek, ma már azonban hullaszag lengi körül. A hitelválságba belebukott pénzintézet vezető közgazdásza számára az amerikai pénzpiaci felfordulás szeptember 11-ét idézi, és attól tart, hogy a gazdaság számára még csak most jön az igazán sötét időszak. Az [origo] tudósítója felkereste a múlt héten becsődölt bankot.

Ethan Harris pár napja egy nagy bőrönddel érkezett a munkahelyére. A Manhattan középső részén, a 7. sugárút és a 49. utca sarkán álló épület a székhelye a Lehman Brothersnek, amely az egyik legnagyobb befektetési bank volt, egészen másfél héttel ezelőttig, amikor csődöt jelentett. Harris a pénzintézetnek az egyesült államokbeli tevékenységéért felelős vezető közgazdásza, gondolatai azonban most feltehetően saját és munkatársai jövője körül forognak. A bőröndöt mindenesetre egyelőre nem kellett használnia, a csődvédelemért folyamodó bank egy részét ugyanis megvásárolja a brit Barclays, és még nem dőlt el, hogy a dolgozók közül ki megy és ki marad.

A középkorú, őszes hajú, szemüveges férfi 12 éve jár dolgozni az elegáns épületbe, amelynek halljában a vitrinek még a pénzintézet dicsőséges időszakát hirdető tárgyakat őrzik, a lift előtti tábla viszont már egy másik korszakot jelez. "Üdvözöljük új cégünknél" - szól a felirat, alatta pedig a Lehman Brothers és a Barclays logója látható.

A New York-i központú pénzintézet több mint 150 évnyi működés után tűnik el a pénzügyi világból. Vesztét a másfél éve húzódó hitelválság okozta, amely egy nagyon összetett jelenség, de a lényege viszonylag egyszerűen összefoglalható: az állandóan dráguló ingatlanok által elvakított pénzpiaci szereplők olyan ügyfeleknek adtak hitelt, akik képtelenek voltak visszafizetni a pénzt, és amikor az árak elkezdtek csökkenni, a lufi kipukkant. A bizniszben a legnagyobb cégek is érintettek voltak, és az öt nagy amerikai befektetési bankból mára csak kettő maradt talpon. A Lehman Brothers csődöt jelentett, a Merrill Lynchet és a Bear Sternst felvásárolták, a válságot túlélő Goldman Sachs és Morgan Stanley pedig teljesen átalakul.

"Az utóbbi néhány hét hasonló volt számomra, mint 2001. szeptember 11." - mondta Harris egy külföldi újságírókkal - köztük az [origo] munkatársával - folytatott beszélgetés során a Lehman Brothers épületének egyik tárgyalójában. A hasonlat talán tényleg nem túlzás. A Lehman Brothersszel egy időben a tönk szélére sodródott a világ legnagyobb biztosítója, az American Insurance Group, és veszélybe került az amerikai jelzáloghitelek túlnyomó részét tulajdonló vagy garantáló két cég, a Freddie Mac és a Fanni Mae. A Lehmant kivéve a többiek mentőövet kaptak a Bush-kormányzattól, amely példátlanul nagy, 700 milliárd dolláros csomaggal igyekszik rendbe tenni a pénzpiacot.

A krízis talán legmegdöbbentőbb eleme, hogy kialakulása a legjobb egyetemeken végzett és csillagászati összegű fizetésekért dolgozó közgazdászok szeme láttára, illetve tevékeny részvételével alakult ki. Az [origo] munkatársa még a Lehman Brothers bedőlése előtt egy héttel részt vett egy fórumon Los Angelesben, ahol egy hitelezéssel foglalkozó cég, a First Franklin egykori tulajdonosa, Bill Dallas azt mondta, a piac felrobbanásának egyszerű oka volt: a kapzsiság.

Ezzel részben egyetért Ethan Harris is. "A befektetők tényleg túlságosan mohók lettek" - fogalmazott a közgazdász, aki szerint azonban a pénzpiaci hatóságok is hozzájárultak a bajhoz azzal, hogy nem léptek közbe. A pénzintézeteknél ugyan elvileg a kockázatkezelésért felelős vezetők dolga lenne megelőzni a hasonló bukásokat, viszont ők is kudarcot vallottak. "Nehéz nemet mondani, amikor jól mennek a dolgok" - mondta Harris, utalva arra, hogy kevesen foglalkoznak a kockázatokkal akkor, ha könnyen lehet pénzhez jutni.

A sajtóban ugyan már szinte rendszeresen az 1929-es nagy gazdasági válsághoz hasonlítják a mostani helyzetet, az [origo] munkatársa által felkeresett amerikai nagyvárosokban egyelőre nem látni a krízis jeleit. New Yorkban az üzletek tele vannak vásárlókkal, a washingtoni belvárosi éttermekben alig kapni helyet esténként, a Los Angelest átszelő autópályákon pedig folyamatosak a dugók, tehát az emelkedő üzemanyagárak miatt egyre drágább autózásról se tettek le az emberek. A Minneapolis állambeli jegybank vezető kutatója, Arthur J. Rolnick is optimista: egy augusztus végi előadásában azt fejtegette, hogy az amerikai gazdaság erősebb, mint azt a legtöbben gondolják, és komolyabb visszaesés nélkül át fogja vészelni a hitelválságot.

Ehhez hasonló véleménnyel azonban ritkán találkozni. "Ez az eddigi legsúlyosabb pénzügyi válság" - mondták egybehangzóan New York-i befektető cégek vezető munkatársai egy hétfői magánbeszélgetésen, amelyen az [origo] tudósítója is részt vett. Ethan Harris is ezt a tábort erősíti. "Ami az amerikai gazdaságot illeti, a legrosszabb még csak most jön" - figyelmeztetett a közgazdász. A hitelválságot egyelőre a rossz kölcsönöket felhalmozó nagy befektetők érzik igazán a bőrükön, mert nem tudnak pénzhez jutni. "Ez az egész a bizalomról szól. Ha senki nem akar veled üzletet kötni, akkor véged van a pénzügyi világban" - magyarázta Harris, aki szerint ez a probléma le fog gyűrűzni a kisebb cégekhez és az átlagemberekhez is. Nehezebben kapnak majd hitelt, és rájönnek, hogy az egyetlen komoly vagyontárgyuknak tartott ingatlanuk veszít az értékéből. "Márpedig ebben az esetben változtatni fognak a fogyasztási szokásaikon" - jegyezte meg a közgazdász.

Bár az átlag amerikaiak többsége egyelőre talán nem érzi a bőrén a hitelválságot - kivéve persze azokat, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket -, azt a kérdést már sokan feszegetik, hogy kik felelősek a várhatóan több százmilliárd dollárnyi közpénzt felemésztő problémákért. Ez hálás téma az elnökválasztási kampányban is, amely egyébként is a gazdaság körül forog. Nem mintha a két jelölt - a demokrata Barack Obama és a republikánus John McCain - túlságosan nagy fantáziával állna hozzá a hitelválsághoz. Szigorúbb szabályozást ígérnek, ami talán Obama eddigi üzenetéhez kicsit jobban passzol, mivel McCain, a legtöbb republikánushoz hasonlóan, mindig is ellenezte az állami beavatkozás kiszélesítését.

Lényegében azonban mindkét jelölt a Bush-kormányzat mentő akcióját támogatja, közben hangsúlyozva persze, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a Wall Street-i bankárok hatalmas bónuszokat vegyenek fel, miközben felelőtlenül végzik a munkájukat. A hitelválság kialakulásában vétkes pénzintézetek munkatársai sem feltétlenül röhöghetnek azonban a markukba. Azzal, hogy a munkahelyük tönkrement, búcsút mondhatnak saját megtakarításaiknak is, jövedelmük jó részét ugyanis céges értékpapírokban kapták. A tárgyalóasztal fölé görnyedő Ethan Harris így vonta le a saját magának is szóló tanulságot: "Nem egészséges, ha a munkád és a vagyonod nagy része is egyetlen céghez kötődik."

New York, Egyesült Államok