Valami mozog a hegyen a sötétben

Vágólapra másolva!
Jeti, Nagyláb, Tyutyuna, Yowie, Barmanou, Öreg Sárgafejű - a világ minden pontján máshogy hívják azt a bizonyos rejtélyes hegyi lényt, akiről mindenki hallott már, de még senki sem látta, aki pedig mégis, annak aligha lehet hinni. Ősi legendák szülöttei - korábban azonban hasonlóan misztikus alak volt a hegyi gorilla is, ami mára csak egy állat a sok közül.
Vágólapra másolva!

Egy húsz centiméter hosszú, elmosódott körvonalú lábnyom a hóban 4800 méter magasságban - az erről készült fotó a legújabb kísérlet annak bizonyítására, hogy a misztikus himalájai lény, a jeti létezik. Lényegesen kézzelfoghatóbb bizonyítékokkal korábban sem tudtak előrukkolni azok, akik hisznek a lény létezésében, pedig lassan 180 éve izgatja a kutatók és utazók fantáziáját a titokzatos himalájai emberféle.

A hegyi vezetők észrevettek egy magas, kétlábú, hosszú fekete szőrrel borított teremtményt a sötétben, ami félelmében elmenekült - így írt észak-nepáli élményeiről B. H. Hodgson utazó 1832-ben, a Journal of the Asiatic society of Bengal című folyóiratban. Ő maga akkor még orángutánnak vélte a lényt, és a jeti-láz sehol nem volt. A következő feltételezett nyomot 1889-ben jegyezte fel Laurence Austine Waddell brit felfedező a Himalájában.Az ő esete önmagában is jól példázza a jeti-ügyeket: az egyetlen biztos támpont egy furcsa lábnyom volt (Waddell medvelábnyomnak vélte), a helyiek azonban egy ismeretlen majomszerű lényről beszéltek. Amikor Waddell végigkérdezte az embereket, hogy mit tudnak a lényről, személyes tapasztalatról senki sem tudott beszámolni - de mindenki hallott már róla.

A jeti-skalp

A jeti iránti érdeklődés a húszas évektől kezdve indult be igazán, ekkortól indultak ugyanis rendszeres hegymászóexpedíciók a legmagasabb himalájai csúcsokra, és ezzel együtt megszaporodtak a távolban látott furcsa lényekről és szokatlan lábnyomokról szóló beszámolók is. Az első fényképet a lábnyomokról Eric Shipton hegymászó készítette 1951-ben 6000 méteres magasságban, a képek mindmáig a jeti-témakör kulcsdokumentumai: egyesek szerint ez a legegyértelműbb bizonyíték a lény létezésére, míg mások szerint, egy állat lábnyoma szerepel a képen, amit eltorzított az olvadó hó.

A Daily Mail által szervezett expedíción három évvel később az egyértelműen kiderült, hogy a lénynek kultusza van a Himalájában: a hegymászók számos stilizált jeti-rajzot fényképeztek le a Tengboche nevű nepáli hegyi falu buddhista kolostorában. Ugyanez az expedíció egy állítólagos jeti-skalpot is talált. A mintát Frederic Wood Jones, az összehasonlító anatómia tekintélyes professzora vizsgálta meg, és vetette össze emberszabású majmok és medvék mintáival. Eredményei szerint valójában nem is skalpot találtak a hegymászók, hanem hátszőrt, az azonban egészen biztos, hogy nem majom és nem is medve szőrét - a kutató szerint egy durva szőrű, patás állattól származik a minta.

A jeti-ürülék

Néhány évvel később újra sikerült bizonyítani, hogy talán van valami a Himalájában, amiről nem tudjuk, hogy micsoda: Tom Slick olajmágnás jetikutató expedíciót indított, ahol feltételezett jeti-ürüléket találtak. Ismeretlen parazitákat találtak benne, és mivel minden előlény-típusnak saját parazitái vannak, feltételezhető, hogy maga a lény is ismeretlen faj.

A világ leghíresebb hegymászói közül többen is kapcsolatba kerültek a jeti-üggyel. A Mount Everestet először megmászó Edmund Hillary ugyan mesélt meghatározhatatlan eredetű lábnyomokról, de a jeti-történeteket megbízhatatlannak ítélte. Az első csúcshódításon vele tartó serpa, Tenzig Norgay első önéletrajzi könyvében azt írta, bár ő maga még nem látta a jetit, az apja már kétszer is találkozott vele. Második önéletrajzi könyvében ugyanakkor már szkeptikus volt a lény létezését illetően.

Reinhold Messner, aki a világon elsőként mászta meg mind a tizennégy nyolcezer méter feletti csúcsot, ezzel szemben azt állítja: nemcsak, hogy találkozott a jetivel, de egyszer meg is ölt egyet. Szerinte ugyanis a titokzatos lény valójában a kihalófélben lévő himalájai barnamedve, mely két lábon is képes járni.

Csak rosszul látnak

A kétkedők egyik leggyakrabban bevetett érve, hogy a jeti valójában egy állat, amit egyszerűen rosszul látnak a hegyen. Felmerült már a Langur-majom, és a tibeti kék medve is az említett himalájai barna medve mellett, mint jeti. Makoto Nebuka japán nyelvész tizenkét év kutatómunkát szentelt a témának, melynek végén 2003-ban azt szűrte le, hogy a jeti kifejezés valójában a tibeti meti szó eltorzult változata, mely medvét jelent.

Az esetleges tévedésekhez pedig hozzájárulnak a szándékosan kitervelt átverések. Edmund Hillary például egy későbbi útja során drágán megvásárolt egy állítólagos jeti-szőrdarabot egy tibeti kolostorban, melyről kiderült, hogy hegyikecske-szőr. Hasonló esetek később is előfordultak: idén augusztusban például két amerikai férfi állította, hogy megtalálták a jeti észak-amerikai változatának, a nagylábnak egy holttestét. A mélyhűtőben tárolt nagyláb-hulla azonban csupán egy műanyag gorillajelmez volt. Az igazi nagy dobás a témában a hegyi lényről készült áldokumentumfilm volt, amelyet a Fox televízió beválogatott a világ legnagyobb átverései sorozatba.

A jeti testvérei

A jeti ugyan a Himalájához kötődik, de számos testvére van: a világ legkülönfélébb részein keringenek legendák rejtőzködő emberszerű hegyi lényekről, melyeket időnként szemtanúk látni vélnek. A legismertebb közülük az említett észak-amerikai emberszerű lény, a nagyláb, mely eredetileg az amerikai őslakosok történeteinek szereplője volt, és az ötvenes évektől vált országosan ismertté, azóta pedig rendszeresek az észlelések szerte az Egyesült Államokban. Ausztráliában a yowie nevű lényről szólnak a történetek (amelyek szintén az őslakók legendáiból erednek), Szibériában állítólag a neandervölgyi ember távoli rokona, tyutyuna él, hozzá hasonlóak a vietnami erdei emberek. Szumátra szigetén az orang pendek törpeember a titokzatos lény, Kanadában pedig állítólag a nagyláb szőke változatát, az öreg sárgafejűt látták.

A bizonytalanságok ellenére a kriptozoológusok komolyan veszik az ügyet. A tudományág művelői olyan lények létének bizonyításával foglalkoznak, melyek vagy kihaltnak tekinthetőek az általánosan elfogadott tudományos álláspont szerint, vagy nem is volt soha elfogadott bizonyíték létezésükre. A kriptozoológiát sokszor éri az a vád, hogy áltudomány, művelői pedig semmibe veszik a zoológusok munkáját, akik számos új fajt fedeznek fel évente, még ha ezek rendszerint nem is médiaképes ízeltlábúak vagy rovarok. A kriptozoológusokat elsősorban nagytestű élőlények érdeklik, a zoológusok szerint azonban a jeti, és az ehhez hasonló lények aligha léteznek kellő számban ahhoz, hogy a populáció fenn tudjon maradni - vagyis nem is létezhetnek.

A közelmúltban mégis rangos helyről kaptak váratlanul bíztatást a kriptozoológia művelői: Henry Gee palentológus, a Nature magazin felelős szerkesztője 2003-ban kiállt amellett, hogy a kriptozoológia "előbújhat az árnyékvilágból". Röviddel azelőtt bukkantak ugyanis Indonéziában talált csontok alapján a Homo floresiensis, egy eddig ismeretlen törepeszerű emberfaj nyomára, amely mintegy tizenháromezer évvel ezelőtt élhetett, és Gee szerint nem elképzelhetetlen, hogy köze van a jeti, és a hozzá hasonló lények eredetéhez. (Persze ez a lelet is erősen vitatott: ausztrál kutatók szerint a csontok valójában táplálkozási rendellenesség következtében kialakult kretenizmusban szenvedő törpe emberektől származnak, nem külön fajtól.)

Ugyan nem emberszerű, mégis a kriptozoológusokat erősítő eredmény a közelmúltból a délkelet-ázsiai hoam kiem teknős, melyről ugyan még most is folynak viták (több kutató szerint ugyanis nem külön teknősfajról van szó, hanem egy már ismert típusról), ám nagyjából az ezredforduló óta elfogadottnak minősül a léte, három példányt tartanak fogságban összesen a világon. A távolabbi múltból említhető a hegyi gorilla, melyet szintén legendának tartott a zoológia, mielőtt 1902-ben kanonizált állatfaj lett belőle.

Az igazi nagy fogás persze a jeti, vagy a felsorolt legendák valamelyike lenne a kriptozoológusok számára, akik közül néhányan a bőrüket is vásárra viszik, hogy bizonyítani tudják az eddig bizonyíthatatlant. Jordi Magraner spanyol biológus már tizennégy éve kutatott pakisztáni és afgán hegyvidékeken a pásztorok szerint ott élő barmanou nevű lény után, amikor 2002-ben máig ismeretlen okokból brutálisan meggyilkolták.