Filmen mesélték el a kegyes halált

Vágólapra másolva!
Kukkolás, az öngyilkosság népszerűsítése, nézettségnövelési kísérlet - ilyen vádak értek egy brit csatornát, amely bemutatott egy filmet arról, ahogy egy súlyos beteg férfi egy svájci eutanáziaklinikán meghalt. A film felszította a vitát a kegyes halálról. A feleség szerint férje szembesíteni akarta az embereket a haláltól való félelmükkel, az eutanázia ellenzői szerint azonban cinikus kísérletről van szó.
Vágólapra másolva!

Az öngyilkos turista - ez a címe annak a dokumentumfilmnek, amely miatt Nagy-Britanniában a napokban fellángolt a vita az eutanáziáról és a támogatott öngyilkosságról. Az Oscar-díjas kanadai rendező, John Zaritsky által 2006-2007 során készített alkotásban olyan emberek sorsát kíséri végig, akik különböző okokból - általában halálos betegség miatt - úgy döntenek, véget vetnek életüknek, és ezt Svájcban teszik, ahol 1942 óta jogszerű a gyakorlat, és több klinika is foglalkozik támogatott öngyilkosságokkal.

Zaritsky két történetet mesél el. Az egyik egy idős, 70-es éveiben járó páré, a másik egy 59 éves férfié. Az idős amerikai pár férfi tagja súlyos szívbetegségben szenved, emiatt szeretne véget vetni életének, felesége pedig úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy ő maga jó egészségnek örvend, férjével tart a halálba. Az 59 éves, szinte teljesen lebénult férfit, Craig Ewartot is elkíséri neje az utolsó, svájci turistaúton, de a halálba nem követi.

"Ebben a helyzetben két lehetőségem volt: vagy végigcsinálom, vagy azt mondom: túlságosan félek, nem, nem akarom megtenni. Ha végigcsinálom, meghalok, amire mindenképp sor kerül majd, ha nem, akkor végső soron a szenvedést választom, és a családomnak is szenvedést okozok, és végül mégis meghalok - talán sokkal stresszesebben és fájdalmasabban, mint így... Meghalok vagy szenvedek és meghalok. Nos... ez a különbség nagyon sokat számít" - mondja a filmben Ewert, akinek utolsó napjait, sőt utolsó perceit is végigkíséri a kamera.

A chicagói születésű, de Nagy-Britanniában élő férfinál először 2005 karácsonyakor észleltek motoneuron-betegségre utaló tüneteket. A következő tavasszal rendkívül gyorsan romlott az állapota: először a kezei bénultak meg, nyáron pedig már a nap 24 órájában lélegeztetőgépre szorult. Ekkor kezdtek a lábai is gyorsan lebénulni. Felesége szerint, aki levelet írt a brit Independentnek a film bemutatását övező viták lecsendesítésére, férje élete egyik legnagyobb félelme volt az, ami megtörtént vele: megbénult, és önállóan már lélegezni sem volt képes.

Közérdek vagy kukkolás

A filmet szerdán este játszották le a Sky Real Lives csatornán. Bár a témáról, a halálhoz fűződő jogról, korábban is volt már szó a brit sajtóban, és filmeket is bemutattak, eddig egyikben sem szerepelt a halál pillanata. Zaritsky filmje azonban bemutatja ezt.

"A televíziós nézettség növelését célzó cinikus kísérlet" - kommentálta a bemutatót a brit eutanáziaellenes Care Not Killing (gyilkosság helyett kezelés - CNK) szervezet igazgatója, Peter Saunders. Ewert észak-angliai lakhelyének parlamenti képviselője, Phil Willis azzal vádolta a filmet, hogy a támogatott öngyilkosságot népszerűsíti. Willis szerint Ewert és családja döntése szimpatikus ugyan, az már kérdéses, hogy "ebből egy mindenki által megtekinthető közönségfilmet kell-e forgatni". A műsor vajon "valóban közérdek... avagy pusztán kukkolás?" - kérdezte a brit alsóházban.

Phyllis Bowman, a Right to Life (Jog az élethez) igazgatója nagyon olcsónak nevezte a filmet, ami szerinte egyfajta reality-show-vá degradálja valaki halálát. A támogatott öngyilkosságot ellenzők szerint az eutanáziának ebbe a formájába menekülő csoportra irányuló sajtóérdeklődés azt a hamis látszatot kelti, hogy növekvő igény van erre. A CNK szerint inkább a haldoklók szenvedését enyhítő kezelésre kellene hogy irányuljon a figyelem.

A brit közvéleményt nem csak a bemutatott film miatt izgatja az eutanázia kérdése. A napokban dőlt el, hogy egy életét ugyancsak Svájcban kioltó - egy rögbibalesetben teljesen lebénult - brit fiatal szülei ellen nem emelnek vádat öngyilkosságban segédkezés miatt. A hatóságok, noha elég bizonyíték lett volna a szülők ellen, végül egyszerű öngyilkosságnak minősítették a szeptemberben történt esetet. Nagy-Britanniában 14 év börtönnel is sújtható, aki öngyilkosságban segédkezik.

A brit Dignity in Dying (Méltóság a halálban) azzal érvel, hogy a támogatott öngyilkosság tiltása arra kényszeríti a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, hogy akkor végezzenek magukkal, amikor fizikailag még képesek erre.

"Fel szeretne lebbenteni egy fátylat, hogy az emberek lássák, mennyire kényelmesen is meghalhat valaki, akire - a támogatott öngyilkosság lehetősége nélkül - talán nagyon fájdalmas halál várna" - magyarázta a brit Independentnek írt levelében Mary Ewert, hogy férje miért engedte meg halála rögzítését. A feleség nagyon elégedett volt a filmmel. "Craig azért engedte meg, hogy filmre vegyék étele utolsó perceit, hogy őszintén nézzen szembe a halállal" - írta a nő. "Ez a film nem személyesen róla szólt. Azt szerette volna, ha bemutatják, mert amíg a halál rejtve történik, az emberek nem szembesülnek az ezzel kapcsolatos félelmeikkel. Nem ismerik el, hogy meg fog történni, nem elmélkednek róla, nem akarnak szembenézni vele. Tabu."

A rendező egy tavalyi kanadai tévéműsorban azzal magyarázta, hogy a tévétársaságok kérése ellenére nem kapcsolta ki a kamerát a végső pillanatban, hogy úgy érezte, ezzel elhallgatnának valamit. Szerinte nagyon fontos volt az is, hogy cáfolják azokat az állításokat, hogy a férfi halála kellemetlen vagy kegyetlen volt, vagy hogy nem önmagától szánta rá magát.

"Istent játszani"

Svájcban 1942 óta engedik a törvények, hogy halálba segítsenek halálos beteg embereket, ha orvossal konzultáltak, és szándékaik önzetlenek, nem tisztességtelenek. A támogatott öngyilkosság vagy aktív eutanázia Belgiumban, Hollandiában. Luxemburgban és az USA Oregon államában is jogszerű, és a múlt hónapban Washington államban is elfogadtak egy erre vonatkozó törvényt oregoni mintára, ám még nem biztos, hogy életbe is léphet. Svájcon kívül azonban sehol sem végzik olyan nagy számban az aktív eutanáziát(2003 óta közel csak britek közül százan utaztak ide meghalni), ráadásul a legtöbb engedélyező országban csak helyi állampolgárok számára él a lehetőség.

A svájciak többnyire tolerálják a gyakorlatot, ám ott is gyakran folynak róla viták, tavaly például a támogatott öngyilkossággal foglalkozó legismertebb klinikának, a Dignitasnak a szomszédok nyomására el kellett költöznie abból a lakóépületből, ahol a támogatott öngyilkosságok zajlottak, és többször pert is indítottak ellenük. A Dignitason kívül más klinikák is működnek hasonló céllal, az EX International például keresztény alapelvek szerint kínálja - a Dignitas áraihoz képest állítólag közel 600 ezer forintnyi svájci frankkal olcsóbb - szolgáltatást.

"Vannak emberek, akik ezt látva azt mondják, nem, az öngyilkosság rossz, az isten megtiltotta, nem játszhatsz istent, és nem veheted el a saját életed. Jó, rendben van, de tudod mit? Ez a lélegeztetőgép is istent játszik. Ha nem férhetnék hozzá ehhez a technológiához, jó eséllyel már nem élnék. Amikor koraszülötteket mentenek meg, intenzív orvosi kezelést kapnak, megmentik az életüket, mert az orvosok és a nővérek istent játszanak. Azt mondják, Isten terve nem az volt ezzel a személlyel, hogy most meghaljon... Istent játszunk. És tudod, a keresztények soha nem mondják, hogy le kell állítanunk a szervátültetéseket, le kell állítani a koraszülöttek megmentését, hagyni kell őket meghalni. Akkor rendben van, hogy istent játszunk, és csak akkor jönnek elő, azzal, hogy 'jaj, hát nem játszhatunk istent', amikor valaki szenved" - mondta utolsó perceiben Ewart, aki szívószálas pohárban kapta a halálos koktélt, elfogyasztása előtt még megkérte feleségét, vakarja meg a homlokát. "Legyen biztonságos utad, majd valamikor látlak" - búcsúzott tőle a nő.