Kardvirágokkal takarózott a halál kufára

A halál kufáraként emlegeti a sajtó - szerinte az igazi biznisz a kardvirág és a fagyasztott csirke. Kitárt kabátja üres bélését felvillantva viccelődik, hogyan is lehetne ő hírhedt fegyvernepper. Közben azt vallja: semmivel sem rosszabb fegyvert szállítani háborús övezetbe, mint gyógyszert. Viktor But több mint egy évtizeden át látta el fegyverrel a világ legveszélyesebb országait, de tavaly márciusban belesétált néhány amerikai ügynök csapdájába.

Hazavárják a kecskék

"Amit igazán szeretnék: helikopterrel Oroszország északi tájaira utazni és filmet forgatni a vadvilágról a National Geographicnak meg a Discoverynek" - a világ leghírhedtebb fegyverkereskedőjének, a 42. születésnapját január 13-án ünneplő Viktor Butnak egyelőre nem sikerült valóra váltania ezt az álmot, amelyet egy 2003-as interjúban osztott meg a New York Times riporterével. Jelenleg épp egy szigorúan őrzött Bangkok melletti börtönben ül - a kiadatását követelő Egyesült Államok vádirata szerint több mint 700 föld-levegő rakétát, több ezer lőfegyvert, csúcstechnikával felszerelt helikoptereket és repülőgépeket készült eladni a kolumbiai lázadóknak.

But csak hitte, hogy a terrorszervezetként nyilvántartott FARC gerilláival üzletel: az amerikai kábítószerellenes ügynökség, a DEA ügynökeinek csapdájába sétált bele. A tavaly márciusi letartóztatással több mint egy évtizedes fegyvercsempészi karriere szakadt meg. But korábban gyakorlatilag háborítatlanul vészelte át, hogy az ENSZ és több emberjogi szervezet sorra adta ki jelentéseit róla, hogy a sajtóban évek óta csak "a halál kufáraként" emlegették, és ezzel a címmel jelent meg róla könyv 2007-ben két biztonsági szakértő tollából - nem volt elég erős bizonyíték ellene.

Így aztán But nyilvános szerepléseiben mendemondának minősítette az ellene felhozott vádakat, és az ártatlanul meghurcolt tisztes üzletember szerepében tetszelgett, hol sajnáltatva magát, hol viccet csinálva helyzetéből. A New York Times újságíróját például azzal fogadta, hogy szétnyitotta a kabátját: "Nem látok itt semmilyen fegyvert."

Viktor Butnak saját honlapja van: ezt nagyrészt a fegyvernepperkedésre vonatkozó vádak tagadása tölti ki, de szorítottak rajta helyet Viktor rövid jellemzésének is: "dinamikus, karizmatikus, spontán, jól öltözött, jól beszélő, energikus ember, aki könnyedén kommunikál számos nyelven  - köztük oroszul, portugálul, angolul, franciául, arabul. Született üzletember tele sikervággyal és olthatatlan szerelemmel a repülés iránt."

A halál kufára című könyv és a honlap állításai But karrierjéről csak egy dologban egyeznek: a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben csinálta meg a szerencséjét katonai repülőgépek megvásárlásával. Ezek a régi Antonovok tartósak voltak, egyszerűbb volt őket fenntartani, mint az amerikai gépeket. Tökéletesen alkalmasak voltak arra, hogy háborús zónákba szállítsanak velük árut - But verziója szerint csupa ártalmatlan holmit.

Valójában ekkor csapott fel But fegyverneppernek - állítja az ENSZ és a könyvet író biztonsági szakértők. Forrongó, ENSZ-embargó alatt álló afrikai országokba csempészett fegyvert szállítmányozó fedőcégein keresztül, amelyek egyre szaporodtak, 1996-ra már 160 volt belőlük. Többek között a libériai diktátornak, Charles Taylornak segített fegyverhez jutni. A gyanú szerint Angolába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, Libériába, Ruandába, Sierra Leonéba és Szudánba is került But  közreműködésével fegyver, de korai vevői közé tartoztak a tálibok is. Nem válogatott: bárki vehetett tőle fegyvert, aki megfizette az árát.

"A fegyverkereskedelem McDonald'sa"

But mesterkedéseire 1995-ben figyelt fel először Alex Vines, a Human Rights Watch jogvédő szervezet fegyverügyletekre szakosodott munkatársa. "2000-re Viktor But lett a fegyverkereskedelem McDonald'sa" - utalt egy interjúban Vines But közismertségére. Tevékenykedését az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet is figyelte: 2005-ös jelentésük szerint többek között Bulgáriából, Szlovákiából, Ukrajnából és Kirgizisztánból csempészett fegyvereket a konfliktusövezetekbe. Az ENSZ-jelentésekben az áll: But légifuvarozó vállalalatai behálózták Afrikát, a Közel-Keletet, Kelet-Európát és az Egyesült Államokat is.

A tádzsikisztáni születésű But ezalatt élt Belgiumban, az Egyesült Arab Emirátusokban és Oroszországban is. 2008 márciusa előtt csak egyszer szorult meg komolyabban a nyaka körül a hurok. 2002-ben Belgiumban körözést adtak ki ellene: nem fegyverkereskedés, hanem pénzmosás vádjával, de But olajra lépett: Oroszországba repült, ahonnan nem adták ki a belgáknak. George W. Bush távozó amerikai elnök 2006-ban végrehajtó rendeletet adott ki ellene: befagyasztatta vagyonának egy részét, és megtiltotta az ameriaknak, hogy üzleteljenek vele. Vádat viszont nem tudtak emelni ellene.

Butnak megvan a saját, regényes verziója mesés meggazdagodására. Azt állítja: az Antonov-gépek megvásárlása után 1993-ban ragyogott fel igazán a szerencsecsillaga, mikor átköltözött az Egyesült Arab Emirátusokba, és észrevette, hogy az újgazdag oroszok szívesen járnak Dubajba vámmentesen vásárolni: ceruzáktól kezdve az Ikea-bútoron át az autókig mindent vittek. A nagy áttörést - így szól But sztorija - a kardvirágbiznisz jelentette: Dél-Afrikában két dollárért vette és Dubajban szálanként százért adta el, egy járatra pedig 20 tonna virág is felfért. A másik nagy dobásaként azt szokta felemlegetni, hogy 1997-ben hűtőüzemet épített Dél-Afrikában csirkék fagyasztására és tárolására, és a fagyott madarakat tízszeres haszonnal passzolta tovább Nigériában.

"Figyelj, az ölés nem a fegyverekről szól"

But azért azt nem tagadja, hogy légifuvarozói pályafutása során olykor a kardvirágnál veszélyesebb áru is utazott a repülőin. A New York Times újságírója szembesítette az USA állításával, miszerint köze volt egy hírhedt orosz fegyverkereskedőhöz, Alekszander Iszlamovhoz és egy ukránhoz, Leoniyd Minyinhez. Mikor a riporter megkérdezte, szállított-e nekik, But annyit mondott: "Ők az ügyfeleim. De kit érdekel? Nem az én dolgom, hogy mi van a fedélzeten." "Illegális fegyverek? Mit jelent ez? Ha a lázadók tartanak ellenőrzés alatt egy repteret vagy egy várost, és leszállási engedélyt adnak, mi az illegális abban? Különben is, végül a lázadókból kormányok lesznek, amelyeknek joguk van megvédeni magukat. A probléma a rendszer.A fegyverek nem különböznek a gyógyszerektől, sőt a gyógyszerek még veszélyesebbek lehetnek. Figyelj, az ölés nem a fegyverekről szól. Hanem az emberekről, akik használják őket."

But azért nem mindig ilyen cinikus, előszeretettel terjeszti magáról olyan információkat, amelyek azt hivatottak bizonyítani, mennyire humánus. Az étterembe megbeszélt New York Times-interjún répalevet és salátát rendelt, állítólag vegetáriánus, és a beszélgetésen jelen lévő barátja, Robert Chichlaki nem mulasztotta el megjegyezni: környezetvédő, rendszeresen adományoz pénzt az Unicefnek, és hisz az esőerdők megmentésében.

But azt is az őt ért alaptalan gyanúsítgatások közé sorolja, hogy fiatal korában a KGB-nél szolgált volna, mint ahogy az A halál kufára című könyvben szerepel. "Az anyám sírt, mikor az újságok összefüggésbe hoztak engem a KGB-vel" - panaszolta a New York Timesnak. But egyébként minden, a fegyvernepperkedésről szóló vádat azzal söpör le, hogy nem értenek hozzá és korruptak, akik a jelentéseket készítették. Egyik érve, hogy az ENSZ egyik őt vádoló szakértője korábban 14. századi költők tanulmányozásával foglalkozott. "Uraim, válasszuk szét a valóságot és a fikciót. Ez már nem az én történetem, hanem egy hollywoodi film" - mondta But a Russia Todaynak. But nem a levegőbe beszélt: sztorija tényleg megihlette a filmeseket is. Állítólag a tagbaszakadt, kék szemű bajszos oroszról mintázták a 2005-ös Fegyvernepper című film főszereplőjét, akit Nicolas Cage alakított.

"Beszélj Borisszal"

"Az esetemben minden vád nagyon általános. Nincs konkrét adat: mikor, hol, mi történt. Nem, csak annyit mondanak: hogy 'ő rossz, ő veszélyes'" - csúfolódott vádlóin abban az interjúban, amelyet már a thai börtönben készített vele a Russia Today riportere. Az amerikai DEA ügynökeinek több hónapjába került, hogy But bizalmába férkőzzenek, és a fegyvernepperkedést nyíltan vállaló mondatokat még úgy sem sikerült kicsikarniuk belőle, hogy közben gyakorlatilag megállapodtak: But fegyvereket ad el az ügynököknek, akiket ő FARC-tagoknak hitt. Az amerikaiak a hosszú előzetes tárgyalások alatt But társával, Andrew Smuliannal tartottak közvetlen kapcsolatot, őt végül Buttal együtt letartóztatták március 6-án, amikor a thai rendőrség rajtuk ütött egy bangkoki luxushotelben. Smulian Boriszként emlegette Butot, a fegyverekre pedig sajátos megnevezése volt. "Beszélj Borisszal, minden lehetséges a mezőgazdasági felszereléssel" - írta Smulian e-mailben az egyik ügynöknek 2007 decemberében az amerikai jelentés szerint. 

But egyébként tényleg dédelgetett mezőgazdasági álmokat - legalábbis ezt állította felesége, Alla But a Russia Today műsorában férje letartóztatása után. Alla szerint a férje épp új üzleti terveket szőtt, mielőtt Thaiföldre utazott: kecskéket akart tenyészteni, tejükből sajtot gyártani. Árujával a szocsi olimpiát célozta volna meg. Moszkvai otthonukat máris telezsúfolta sajttal, gépekkel meg szakkönyvekkel.

A kecskéknek egyelőre várniuk kell: ha a kiadatási eljárás befejeződik és But az USA kezére kerül, akár életfogytiglani börtönbüntetést is kiszabhatnak rá.