"Hozzászoktál ahhoz, hogy válságban élj" - az argentin lecke

Az ország a tönk szélén, a gazdagok megmenekülnek, az átlagemberek szenvednek. A vezetés nem áll mindig a helyzet magaslatán, az újabb válság közeledtével pedig először csak legyint, majd kapkodni kezd. Nem, ezúttal nem Magyarországról van szó, hanem a gazdasági krízishelyzeteket szintén közelről ismerő Argentínáról. Nyilvánvalóak a különbségek, de azért az argentin példa szolgálhat tanulságokkal másoknak is. Buenos Aires-i riport azokról, akik annyi válságon mentek át, hogy az már állítólag az életük részévé vált.

A napnak élnek - Énekes Buenos Aires San Telmo nevű negyedében

A corralito spanyolul azt jelenti, hogy járóka, de az argentinok számára ennél jóval sötétebb jelentést is hordoz. Ezzel a szóval - utalva a bezártságra - emlegetik a 2001-2002-es pénzügyi válság legelkeserítőbb elemét: a lakossági bankszámlák befagyasztását, amit a kormány akkor rendelt el, amikor Argentína fizetésképtelenné vált. A lakosságot a számlák befagyasztása mellett az is sújtotta, hogy az addig az amerikai dollárral egy az egyben váltott pénzük, a peso hirtelen nagyon sokat veszített az értékéből. Ráadásul ha valakinek dollárban volt megtakarítása a bankban, akkor is csak pesóban juthattott hozzá.

"Az akkori újságcikkekből azt lehetett kiolvasni, hogy eljött a vég" - mondta az [origo]-nak a Buenos Aires-i tőzsde elemzője, Federico Leffler erről az időszakról. A még a visszafogottságáról ismert BBC által is "halálos"-nak nevezett válság szinte valóban apokaliptikus viszonyokat szült. Erőszakos tüntetések törtek ki, amelyek során többen életüket veszítették. Leffler szerint akkoriban nem volt tanácsos késő este az utcára menni, különösen a belvárosban. "A nagynéném egy irodaházban dolgozott az Obeliszknél (emlékmű Buenos Aires központjában - a szerk.), és előfordult, hogy hajnali háromig benn kellett maradnia, csak akkor mert hazamenni" - idézte fel az elemző.

Nem mintha nem lehetett volna számolni azzal, hogy súlyos bajok lesznek. "Egy óvodás gyerek is meg tudta volna mondani, nem lehet sokáig fenntartani azt, hogy az ingatag Argentína pesóját a rendkívül erős gazdasággal rendelkező Egyesült Államok dollárjához kötik" - magyarázta az [origo]-nak Peter Johnson, a Buenos Aires Herald üzleti rovatának vezetője. A peso és a dollár egy az egyben történő váltásáról még 1992-ben döntött az argentin kormány, és akkor ez még helyes lépésnek tűnt az elszabadult infláció leküzdésére és az üzleti bizalom helyreállítására, később azonban fenntarthatatlannak bizonyult. Leffler szerint is több baljós előjel volt: az argentin gazdaságon súlyos sebet ejtett a kilencvenes évek második felének ázsiai válsága, és a politikai bizonytalanság, a szinte állandósuló kormányválság is rosszat sejtetett

"A befolyásos emberek tudták"

A lakosságot mégis felkészületlenül érte a bankszámlák befagyasztásáról szóló döntés. Az még tovább erősíthette elkeseredésüket, hogy a legvagyonosabb réteg tagjai között voltak olyanok, akik kapcsolataik révén értesültek arról, mire készül a kormány, és így ők ki tudták menteni a pénzüket. "A befolyásos emberek tudták, hogy problémák lesznek, ezért kivették a pénzüket, dollárra váltották, és külföldre vitték" - magyarázta Leffler. A Buenos Aires Herald szerkesztője szerint pedig "később ugyan mindenki letagadta, de a számlák befagyasztása előtti héten folyton jártak a páncélozott autók a reptérre, vélhetően azért, hogy pénzt menekítsenek külföldre." A bankokban eközben gondoskodtak arról, hogy ne szivárogjon ki idő előtt a befagyasztásról szóló hír. A jelenleg 26 éves Leffler a válság idején egyetemista volt, és pénzintézeteknél dolgozó idősebb csoporttársai mesélték neki, hogy velük is csak közvetlenül a bevezetése előtt közölték az intézkedést, és kötelezték őket arra, nem értesíthetik rokonaikat.

A felső tízezer tagjain kívül is akadtak olyanok, akik jól jártak a válsággal. "Az akkori barátom még a corralito előtt kivette a pénzét a bankból, és a válság kitörése után 35 ezer dollárért meg tudott venni egy olyan lakást, ami korábban 75 ezer dollárba került" - mesélte az [origo] munkatársának egy multinacionális cégnél dolgozó fiatal nő, Natalia Gutenmajer. Johnson is tud hasonló esetekről, mert "ha valakinek szüksége volt pénzre, akkor jóval ár alatt adott túl dolgokon", de a túlnyomó többség mégiscsak rosszul járt a válságban. A lakosság több mint fele - egy az Economist által idézett statisztika szerint 56 százaléka - a szegénységi küszöb alá került. Sok ember elveszítette a munkáját, de az állással rendelkezők sem nagyon örülhettek, mert a nehezen megkeresett pénz is folyamatosan veszített értékéből.

A 2001-es válságban sokan kerültek a szegénységi küszöb alá

A lakosság ugyanakkor a kezdeti felháborodás után viszonylag gyorsan le is higgadt. Peter Johnson szerint a Buenos Airesben minden utcasarkon megtalálható éttermek és kávézókban csak rövid ideig volt pangás, nagyjából két hét után visszatértek a vendégek. Leffler azt mondta, hogy az ő családja sem csüggedt sokáig. Volt egy házuk a Mar de Plata nevű népszerű óceánparti üdülővárosban, és az apja a válság kitörésekor - amely egyébként is a nyári üdülési szezon kezdetére esett - eldöntötte, hogy átmenetileg odaköltöznek. "Mindenhol ugyanazokat a rossz híreket lehetett hallani, de ott legalább lehetett élvezni a strandot" - magyarázta a fiatal tőzsdei elemző.

Felvirágzás erős exporttal

Nem is kellett sokáig várni a fellendülésre, a krízis ugyanis egyúttal új lehetőséget is nyitott az ország számára. "Van egy régi mondás, amely szerint Argentínát képtelenség csődbe vinni, mert a mezőgazdasága mindig meg fogja menteni" - mondta Peter Johnson. Ez igaz volt a 2001-2002-es válság utáni időszakra is, a farmerek ugyanis a leértékelődött pesónak köszönhetően kifejezetten versenyképessé váltak a nemzetközi piacon, ráadásul a világszerte emelkedő élelmiszerárak is előnyös helyzetbe hozták őket. A gyenge valuta kedvezett más termékek exportjának is, így a kilencvenes években elhalt hazai ipar is talpra állt - mutatott rá a felépülés egy másik összetevőjére Leffler.

A gazdaság impozáns teljesítményt nyújtott: az elmúlt hat évben átlagosan 8,3 százalékkal növekedett, amihez hasonlót Kína kivételével egy nagyobb gazdaság sem produkált. A fővárosban, Buenos Airesben ugyan egyértelmű jelei vannak a szegénységnek - a belvárosi kávézók teraszán például óránként megjelenik egy kéregető gyerek, és a metróra is szinte minden megállóban felszáll egy hajcsatárus vagy egy aprópénzért harmonikázó fiú -, de közben nyilvánvaló az is, hogy sokan élnek jól. A külvárosokban egymás mellett sorakoznak az úszómedencés családi házak, az utakon sok új, minőségi autót látni, az éttermek pedig esténként megtelnek vendégekkel. "Talán nincs olyan jóléti háló itt, mint Európában, de ha keményen dolgozol, akkor elég jól lehet élni" - jegyezte meg a Buenos Aires Herald szerkesztője.

Válságkezelés vitatott intézkedésekkel

Most azonban ismét bizonytalanság uralkodhat el az argentinokon. Tavaly év közepén ugyan még Cristina Kirchner elnök magabiztosan állította, hogy a globális pénzügyi válság nem fogja érinteni Argentínát, ez ma már elhamarkodott kijelentésnek tűnik. A gazdaság növekedése lassul, az állami tartalékok pedig fogyóban vannak. Kirchner beállt a sorba és sok más vezetőtársához hasonlóan előállt egy úgynevezett válságkezelő csomaggal, amelynek ugyanakkor több ellentmondásos eleme is van.

Nemzetközi visszhangot is kiváltott például a nyugdíjalapok államosítása. A törvényhozás által tavaly év végén elfogadott intézkedés célja az elnök szerint az, hogy megvédjék a lakosság megtakarításait, több elemző is úgy véli azonban, hogy Kirchner egyszerűen így akart extra forrásokhoz jutni, hogy jóléti programját (például közszolgáltatások árának mesterségesen alacsonyan tartása) fedezni tudja.

A vitatott új intézkedések között van a Magyarországon is ismerős adóamnesztia, amelynek lényege, hogy az eddig eltitkolt vagy külföldön tartott jövedelmet kedvező adózási feltételek mellett lehet legálissá tenni. A kormány ettől is az állami bevételek megugrását várja, a kritikusok viszont azt állítják, hogy ez a lépés csak tovább rombolja az adózási morált. A közterheket eddig tisztességesen fizető állampolgárok és cégek ugyanis átverve érezhetik magukat.

Az argentinok "a napnak élnek"

Egyelőre nem világos, hogy a globális gazdasági válság mennyire sújtja majd Argentínát. Federico Leffler szerint tavaly év végén a kedvezőtlen piaci hírek eredményeként a tőzsdének is otthont adó üzleti városrészben "az utcán sétáló emberek arcáról le lehetett olvasni a depressziót", de azóta valamelyest javult a hangulat, bár az is igaz, hogy januárban, az argentin nyár kellős közepén szinte kiürül Buenos Aires. "Milyen válságról beszélünk? Tele vannak a tengerparti üdülők, nem lehet hotelszobához jutni" - jegyzi meg a Buenos Aires Herald gazdasági rovatvezetője, aki szerint az sem éppen a pesszimista véleményeket erősíti, hogy szinte minden háztömbben zajlik valamilyen építkezés.

Puerto Madero - Bármely nagyváros megirigyelhetné

Buenos Airesben valóban látványos a fejlődés, a nemrég kicsinosított Puerto Madero nevű, a központhoz közeli negyedet például bármelyik gazdag nyugat-európai nagyváros megirigyelhetné. Egyelőre nem jellemzőek a válságra hivatakozó tömeges leépítések sem, de azért érezhető az aggodalom.

"Ugyanazt a bizonytalanságot érzem, mint 2001-ben" - közölte Romina Feigin, aki egy PR-ügynökségnél dolgozik, és attól tart, hogy a válság elmélyülésével a partnereik visszafogják a kiadásaikat, és emiatt veszélybe kerülhet a munkája. "Nem vásároltam sok ruhát és cipőt, az élelmiszereknél pedig odafigyelek az árakra" - beszélt saját szokásainak megváltozásáról a harmincas éveinek elején járó fiatal nő, hozzátette azonban, hogy hetente egyszer azért továbbra is étteremben vacsorázik. Ezen pedig talán akkor sem fog változtatni, ha tényleg rosszabbra fordulnak a dolgok. Federico Leffler szerint ugyanis az "argentinok a napnak élnek", és megjegyezte azt is, hogy ennek egyszerű oka van: "Hozzászoktál ahhoz, hogy válságban élj. Nekünk sok jutott belőle."

Buenos Aires, Argentína