Előbújt barlangjából Cheney, a mumus

A Fehér Házban még titkolózási mániájáról volt híres, most azonban sorra járja a tévéstúdiókat Dick Cheney korábbi amerikai alelnök. Az új kormányzat kínzásellenes poltikája csalogatta elő a magányából, és most minden lehetőséget megragad, hogy támadja Barack Obama elnököt. Ezzel épp saját párttársait ijesztette meg leginkább, Cheney-nek azonban nincs veszítenivalója, ezért várhatóan nem is fog leállni.

Nem bánt meg semmit

"Nem bántam meg semmit. Azt gondolom, hogy azt tettük, ami helyes volt. Abszolút meg vagyok győződve arról, hogy ezrek, talán százezrek életét mentettük meg" - jelentette ki határozottan Dick Cheney volt amerikai alelnök, amikor múlt vasárnap a CBS riportere megkérdezte tőle, utólag nem bánja-e, hogy a Bush-elnökség alatt elrendelték terrorgyanúval fogva tartott emberek megkínzását.

Önmagában semmi meglepő nincs abban, hogy Cheney-nek ez a véleménye, hiszen már egy 2006-os rádióinterjúban is közölte, hogy ha amerikai életek forognának kockán, akkor egy pillanatig sem habozna az angolul water-boardingként emlegetett, fulladást szimuláló kínzást alkalmazni. Ami szokatlan, hogy a hivatali ideje alatt a nyilvánosságtól irtózó egykori alelnök most folyton szerepel és úton-útfélen hangoztatja nézeteit.

Korábbi főnöke, George W. Bush például csendben visszavonult, és Dallas egyik csendes kertvárosi negyedében tengeti napjait. Csak ritkán jelenik meg nyilvános eseményeken, attól pedig különösen tartózkodik, hogy kritizálja utóda, a rivális politikai oldalhoz tartozó Barack Obama tevékenységét. "Megérdemli a hallgatásomat" - fogalmazott Bush március közepén, a Fehér Házból való távozása utáni első beszédében.

Obama ellen

Cheney közel sem ilyen megengedő az új elnökkel szemben. Épp azért adja az interjúkat, hogy támadja az Obama-kormányzatot, és egyúttal megvédje az előző vezetés tevékenységét. Beiktatása után Obama egyből bejelentette, hogy egy éven belül bezárja a jogsértések szimbólumává vált guantánamói fogolytábort, és egyértelművé tette azt is, nem fogja engedni, hogy az amerikai hatóságok bárkit is megkínozzanak. Cheney ezeket megütközéssel fogadta, március közepén például a CNN-nek adott interjújában azt mondta, Obama "olyan döntéseket hoz, amelyek szerintem növelik a kockázatát egy újabb támadásnak az amerikai nép ellen".

A volt alelnök aktivizálta magát akkor is, amikor április közepén Obama némi hezitálás után úgy döntött, hogy nyilvánosságra hoznak több, a kínzásokkal kapcsolatos feljegyzést. A dokumentumokból egyebek mellett kiderült, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletek kitervelésével vádolt Sejk Mohamedet összesen 183-szor vetették alá a vízbefullasztást szimuláló kínzásnak a kihallgatások során. Cheney szerint hiba volt a feljegyzések nyilvánosságra hozása, és követelte, hogy tegyék közzé azokat a dokumentumokat is, amelyekből kiderül, hogy a kemény kihallgatási technikákkal sok hasznos információkhoz jutottak. Állította, hogy egykor az ő irattárában is szerepeltek ezek a titkos dokumentumok, amelyek azonban egyelőre nem kerültek elő.

Befolyásos alelnök volt

Érthető, hogy Cheney ilyen vehemensen védi az előző kormányzat tevékenységét, miután személy szerint neki is aktív szerepe volt a vitatott döntések meghozatalában. Általános vélemény, hogy ő volt talán a legbefolyásosabb alelnöke - különösen Bush első ciklusában - az Egyesült Államok történetének. Ez a poszt rendszerint nem jár széles jogkörrel, Cheney-nek azonban a nemzetbiztonsági kérdések mellett - derül ki a Washington Post 2007-ben megjelent, Pulitzer-díjas sorozatából - komoly beleszólása volt gazdasági, energetikai, környezetvédelmi ügyekbe is, és fontos szerepet játszott az iraki háború megindításában is.

Bush sokat adott a szavára

Hivatali ideje alatt nagyon visszahúzódó volt, és szinte mániájává vált a titkolózás. "Az alelnöki rezidenciát kitakartatta a Google Earthön, elment a legfelsőbb bíróságig, hogy ne derüljön ki, kik voltak azok az energetikai vezetők, akik segítettek neki megírni az ország energiaprogramját, most pedig egyfolytában ugat, hogy Obama elnök visszatart olyan dokumentumokat, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni" - mutat rá a helyzet iróniájára a New York Times liberális publicistája, a Cheney-t gyakran kritizáló Maureen Dowd. A Washington Post egyik szerzője, Roger Cohen ugyan egy keddi írásában szintén felemlegeti a volt alelnök kétes múltját, de ő azért felteszi a kérdést: "Mi van, ha Cheney-nek igaza van?" Cohen szerint ugyanis valóban hasznos lehet értelmes vitát folytatni a nemzetbiztonságról, és ebben fontosak az ex-alelnök által felvetett kérdések.

Aggódó republikánusok

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Cheney szereplésrohama épp a saját párttársait tölti el aggodalommal. Attól tartanak, hogy a rendkívül népszerűtlen - egy március végi felmérés szerint csupán a lakosság 30 százaléka által kedvelt - politikussal azonosítják a tavaly novemberi választási vereség óta tépelődő republikánusokat, és ez hosszú távon káros lehet a párt számára. Miután azonban Cheney továbbra is nagy tekintéllyel rendelkezik, ezért kevés párttársa meri őt nyíltan kritizálni. "Cheney továbbra is erőt jelent a bázisunk sok tagja számára, és miközben teljesen káros az, amit csinál, senkinek nem elég erős ahhoz, hogy ajtót mutasson neki" - magyarázta a Washington Postnak a volt alelnök kritikájára csak névtelenül vállalkozó republikánusok egyike.

A demokraták eközben örömmel figyelik Cheney feltárulkozását. Számukra előnyös lehet, ha a rivális pártot a választók továbbra is az előző elnökkel és embereivel azonosítják. "Joga van ahhoz, hogy elmondja a véleményét, és miután Dick Cheney nagyjából olyan népszerű, mint Britney Spears az egyházi iskolai tanárok között, így reméljük, hogy továbbra is ő lesz a republikánus párt arca" - magyarázta a Washington Postnak Hari Sevugan, a demokraták egyik sajtótitkára.

Cheney-t vélhetően nem érdeklik ezek az aggályok. Ő már eleve úgy vállalta az alelnökséget is, hogy nem voltak további politikai ambíciói, és az elnökjelöltséggel sem próbálkozott meg Bush második ciklusának lejártával. Cheney egykori szóvivője, Mary Matalin a Washington Postnak azt mondta, a politikus mostani szerepléseit pusztán az elvei motiválják. "Jó élete van. Elfoglalja magát. Nem érdekli, hogy szerepeljen a tévében. (...) Csak azt akarja, hogy az emberek megértsék" - fogalmazott Matalin. Aktivizálásával párhuzamosan tovább bővülhet persze ellentábora is, de nem valószínű, hogy ez izgatná a volt alelnököt. Egyik Cheney-vel korábban nyíltan vitázó republikánus szenátor, Lindsey Graham legalábbis a New York Timesnak azt mondta róla: "Nem zavarta a népszerűtlenség. Szinte úgy viselte, mint valami bátorsági érdemrendet."

Úgy tűnik, hogy nem is eredmény nélküli Cheney kritikája. Obama a héten két olyan döntést is hozott, amelyek passzolnak a Bush-kormányzat irányvonalához. A Fehér Ház először azt jelentette be, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben mégis megpróbálják megakadályozni, hogy további fotók kerüljenek nyilvánosságra az amerikai katonák által Irakban és Afganisztánban elkövetett fogolykínzásokról. Pénteken pedig kiderült az is, hogy kampánybeli ígérete ellenére Obama engedné, hogy rendes bíróságok helyett úgynevezett katonai bizottságok járjanak el terrorgyanús fogvatartottak ügyében. Jogvédők mindkét döntést felháborodással fogadták, Cheney és hívei azonban talán kicsit megnyugodtak.