Önkéntesek az isten háta mögött

Fülzsírdugók, lúdtalpak, kisiskolások padjában kucorgó orvosok, düledező iskolák. Hogyan és kiket vizsgálnak a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei Erdélyben? Van még értelme a Magyarországot gazdaságilag lassan leköröző Romániában jótékonykodni? Mit keres egy luxusterepjáró a Kárpátok egyik legeldugottabb magyar falujában? Riport a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat erdélyi missziójáról.

Gyerekzsivaj tölti be a Székelyudvarhely ipari negyedében, a Nagy-Küküllő mellett fekvő cérnagyári óvoda kertjét vasárnap délután, de nem csak óvodások, hanem iskolások és szüleik is itt töltik az időt. Nem családi piknikről van azonban szó, amit néhány megszeppent arc is jelez. Orvosi vizsgálatra várnak, az óvoda egyik emeleti termében magyarországi orvosok rendelnek, ingyen. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntes orvosai és szakemberei várják a betegeket.

A szolgálat több mint 15 éve jár a romániai Hargita megyébe, ahol eleinte árvaházakban, később iskolákban, óvodákban kezdtek szűrővizsgálatokat, önkéntes orvosokkal, ápolókkal. Évente több ezer gyereket vizsgálnak meg, több tucatnyi rászorulónak szervezik magyarországi kezelését, sok esetben besegítenek annak finanszírozásába is. Az utóbbi években azonban jelentősen javult a romániai egészségügyi helyzet, így a betegek többségét - ha lehetséges - helyi szakorvosokra bízzák.

A térség egészségügyi elmaradottsága nagyban hozzájárult a Magyarországon is számos gyermek-egészségügyi programot beindító szervezet 1990-es alapításához, de azóta komoly javulás tapasztalható Romániában. Az orvosokat segítő mentő szakápolók egyik este lelkesen vetették be magukat egy új mentőbe a csíkszeredai kórház sürgősségi bejáratánál. A tavaly üzembe állított Mercedes - mint mondták - lepipálta az általuk itthon használt járműveket, elsősorban használhatóságban, de a felszereltsége is jobb volt. A magyar mentősök lelkesen mutogatták egymásnak a praktikus rekeszeket, a védősisakot, a könnyen elérhető vákuumágyat.

Azt maguk a programban részt vevő önkéntes orvosok, ápolók, segítők közül is többen elismerik, hogy felmerült már bennük, van-e értelme még kijárni Erdélybe. Edvi Péter, a szolgálat alapító elnöke szerint is javul a térség egészségügyi ellátottsága, a szűrések egyes helyeket - a nehezen megközelíthető falvakat - kivéve lassan fölöslegessé válnak. Ez természetes, folyamatosan változóban van a szolgálat szerepe - mondta. Melinda, a cérnagyári óvoda fiatal vezetője szerint is sok minden megváltozott, korábban több gyerek jött a szűrésekre, és több orvos is foglalkozott velük. "Régebben kevesebbeknek volt lehetőségük Magyarországra menni".

A képekre kattintva galéria nyílik!

Maradtak azonban szép számmal olyanok, akik számítanak a segítségre. Székelyudvarhelyen 120-an iratkoztak fel az előre - a helyi tévében, rádióban, újságban - meghirdetett szűrővizsgálatokra. Ortopéd szakember, belgyógyász, neurológus-gyermekgyógyász, gyógytornász fogadja a pácienseket. Késő estig dolgoznak az óvoda egyik termében, pedig több érdeklődőt el is küldött a helyi főszervező, Bíró Edit, mivel nem tudták megmondani milyen panasszal hozták gyereküket. Bíró szerint ők egyszerűen csak magyarországi orvosoknak szerették volna megmutatni gyereküket. Közülük többen panaszkodtak arra, hogy a helyi orvosok gyakran nem mondanak semmit, ha felkeresik őket gyerekük problémájával. Mások ugyan kapnak kezelést helyben, de azt mondják, jó lehetőség a szűrővizsgálat arra, hogy más orvos is lássa a beteget.

Az is a magyar orvosokhoz hajt sokakat, hogy a helyi szakemberek gyakran rég túlhaladott módszerekkel gyógyítanak. Gyakori például, hogy meghűléses, influenzás panaszokra antibiotikum-injekciót adnak izomba - ami Magyarországon már régóta nem szokás - emlegeti több önkéntes is. Vannak azonban kényes pontjai is a segítségnyújtásnak. Előfordul, hogy a magyarok a helyiek által javasolt terpáiától jelentősen eltérő kezelést tartanak jónak, más gyógyszereket írnak fel, azonban miután elmennek, a szülők bizalma meginog a helyi orvosban .

A magyaroktól, ha kezelést nem is - mivel praktizálniuk hivatalosan nem szabad - megnyugtató szavakat, tanácsokat kapnak, vagy megbízhatóbb helyi szakemberekhez irányítják őket. Jönnek gyerekek hasfájással, székelési problémákkal, hoznak dadogós kislányt, koraszülöttségéből fakadóan dongalábú kisfiút. A legtöbb gyereket az ortopédiai műszerészmester, Marlok Ferenchez vizsgálja, akinek elsősorban lúdtalpgyanús esetekkel akad dolga. "Hagyják nyáron mezítláb sétálni a szabadban - magyarázza sokadszor is beleéléssel - a fűszálak, a kövecskék böködik a talpat, ezzel ingerelik az izmokat". Szinte mindenki elégedetten távozik.