Rejtélyes latin nőt küld Obama a bíróság csúcsára

Egy honvágytól szenvedő bíró lehetőséget adott Barack Obamának arra, hogy új tagot jelölhessen az Egyesült Államok egyik legfontosabb testületébe, a legfelsőbb bíróságba. Egy hozzá hasonló életutat bejárt latin nőt választott, aki ugyan egyszer leszólta a fehér férfiakat, de nem számít keményvonalas liberálisnak. A jelölés mindenesetre ismét lehetőséget ad az amerikaiaknak, hogy elgondolkodjanak olyan kérdéseken, mint az abortusz, a halálbüntetés vagy a melegek jogai.

Ő lehet az első latin tagja az amerikai legfelsőbb bíróságnak

Kissé meglepődhetett Sonia Sotomayor New York-i bíró orvosa, amikor múlt héten a Fehér Ház felvette vele a kapcsolatot. Az elnök munkatársai a bíró cukorbetegségének fokáról érdeklődtek, és egyúttal megkeresték Sotomayor kollégáit is, hogy kiderítsék, valóban nehéz-e kijönni vele a munkahelyen. Mindkét helyen megnyugtató választ kaptak: a bíró cukorbetegsége nem súlyos és az sem igaz, hogy kiállhatatlan lenne a munkatársaival szemben.

Ez a kutatómunka - amelyről részleteket a New York Times közölt - is része volt annak a döntéshozatalnak, amelynek során eldőlt, hogy Barack Obama elnök Sonia Sotomayort, az egyik New York-i fellebbviteli bíróság tagját jelöli az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságába. A testületben azért üresedett meg egy hely, mert David Souter bíró május elején bejelentette a távozását, mondván, hogy vissza akar térni korábbi otthonába, New Hampshire államba.

Ha a szenátus is rábólint Obama döntésére, akkor az 54 éves Sotomayor személyében először lesz latin tagja a legfelsőbb bíróságnak (szülei Puerto Ricóból költöztek New Yorkba). Az Egyesült Államokban a latin közösség létszáma és politikai súlya egyre nő, így a kiválasztásban nyilván szerepe volt a származásnak. A Fehér Ház közölte azt is, hogy Obama kifejezetten nőt keresett, férfi jelölteket meg sem hallgatott. A kilencfős bíróságnak így most már két nő tagja is lesz, de rajtuk kívül is csak egyetlen nő szolgált a testületben a kétszáz évvel ezelőtti megalapítása óta.

Életről, halálról döntenek

A legfelsőbb bíróság nem csupán a legmagasabb igazságszolgáltatási fórum, hanem egy olyan testület, amelynek döntései befolyásolhatják minden amerikai életét. Lényegében alkotmánybíróságként működik, vagyis megsemmisíthet minden olyan állami vagy szövetségi törvényt, amelyet alkotmánysértőnek talál. Egy-egy döntésével pedig könnyen új irányt szabhat az országnak: egy 1954-es ítéletben megszüntette a feketék jogi elkülönítését, 1973-ban kimondta a nők abortuszhoz való jogát, három évvel később pedig lehetővé tette a halálbüntetés alkalmazását.

Sotomayornak bírói gyakorlata során nem volt dolga ehhez hasonló nagy kérdésekkel, de a New York Times szerint az ítélkezések során inkább bizonyult liberálisnak mint konzervatívnak. A lap hozzátette, hogy a rendszerint nagyon bonyolult nyelven megfogalmazott, lábjegyzetekkel tűzdelt ítéletetekből nem olvasható ki semmilyen nagyobb vízió és történelmi távlat.

Egy faji kérdéssel kapcsolatos, ellentmondásos ügye azonban biztos elő fog kerülni a szenátusi meghallgatáson. Sotomayor elutasította 18 fehér - köztük egy latin - tűzoltó kérelmét, akik azért perelték be New Haven város vezetését, mert az elutasította az előléptetésüket arra hivatkozva, hogy az ahhoz szükséges vizsgán egyetlen fekete tűzoltónak sem sikerült megütnie a kellő szintet. Az ügy jelenleg épp a legfelsőbb bíróságon van, ahol az eddig lefolytatott eljárás alapján várhatóan a fehér tűzoltók számára kedvező döntés születik majd.

Az abortusz és a melegek jogai mellett ugyanis épp a faji alapon történő pozitív diszkrimináció az egyik állandó vitatéma az Egyesült Államokban, és a kérdés megosztja a legfelsőbb bíróságot is. A faji alapú elnyomás felszámolására alakult ki az a gyakorlat, hogy például az egyetemekre gyengébb teljesítménnyel is felvettek afroamerikai diákokat, hogy így segítsék a felemelkedésüket. A legfelsőbb bíróság tagjai között is vannak azonban olyanok, akik szerint ezt már túlhaladta az idő. A testületet vezető John Roberts - akit az előző elnök, George Bush nevezett ki - például ezen a véleményen van. "A diszkrimináció megállításának a legjobb módja, ha megállítjuk a diszkriminációt" - idézte egyik elhíresült mondatát a New Yorker magazin a Robertsről május közepén megjelent portréjában.

Liberális és konzervatív igazság

A legfelsőbb bíróság politikai szempontból jelenleg kiegyensúlyozott. A kilenc tagból négy liberális (Stephen Breyer, Ruth Bader Ginsburg, David Souter és John Paul Stevens, négy konzervatív (Roberts, Antonin Scalia, Clarence Thomas és Samuel Alito) egyikük (Anthony Kennedy) pedig hol az egyik, hol a másik táborhoz húz. Ezek persze csak általánosító jellemzések, az ítéleteket mindig többségi döntéssel hozó bírók nem feltétlenül egy blokként szavaznak.

Mivel a távozó bírót, Soutert is liberálisként tartják számon, így Sotomayor nem fogja felborítani az erőviszonyokat. Persze idővel változhatnak a dolgok. A legfelsőbb bírák megbízatása életük végéig szól (persze közben lemondhatnak és súlyos vétség esetén a törvényhozás eltávolíthatja őket), de ha a következő néhány évben megüresedik egy konzervatív bíró helye, akkor oda szintén Obama jelölhet majd új embert, és ezzel akár évtizedekre is liberális túlsúly alakulhat ki a testületben.

Obama mellett

Persze a bírók nem feltétlenül követik az őket jelölő elnök politikai irányvonalát. Erre kiváló példa az épp most távozó Souter, akit még egy republikánus elnök, idősebb George Bush választott ki a posztra, de végül inkább a liberálisoknak kedvezett tevékenységével. Sotomayor sem kategorizálható be könnyen, 2002-ben például elutasította egy olyan szervezet kérelmét, amely megtámadta George Bush előző elnök vitatott rendeletét az olyan csoportok segélyezésének tilalmáról, amelyek külföldön járultak hozzá abortuszok végzéséhez. Ez az ítélet szúrhatja az abortuszhoz való jog mellett kiálló liberálisok szemét, viszont jó pontot jelenthet a konzervatívok, köztük az Egyesült Államokban fontos szerepet játszó egyházak szemében.

Márpedig egy legfelsőbb bírósági jelölés kemény játszma, a jelöltnek fel kell készülnie arra, hogy a politikusok, újságírók és különböző lobbicsoportok nagyító alá veszik szakmai múltját és magánéletét egyaránt. Elég egy rosszul megfogalmazott mondat, egy vitatható ítélet ahhoz, hogy kínos pillanatokat kelljen átélnie a jelöltnek. A szenátus ugyan rendszerint megszavazza az elnök jelöltjét, de 1987-ben például a demokraták megfúrták Ronald Reagan választottjának, Robert Borknak a kinevezését, amiért a republikánusok azóta is neheztelnek.

A "bölcs latin asszony"

Konzervatív szervezetek már tiltakoztak Sotomayor jelölése ellen, akik szerintük túl liberális, és túlságosan érvényesíti a saját véleményét az ítélkezésben. Az egyik legismertebb konzervatív rádiós műsorvezető, Rush Limbaugh például egyenesen "fordított rasszistának" nevezte a már említett tűzoltós per miatt. Nem valószínű azonban, hogy a szenátusban most kisebbségben lévő republikánusok megakadályoznák Obama választottjának legfelsőbb bíróvá válását. A latin és a női szavazókat is elidegenítheti a párttól, ha tüzet nyitnak Sotomayorra, igaz, ha csendben maradnak, akkor viszont saját híveik érezhetik úgy, hogy cserbenhagyták őket - foglalta össze a republikánusok dilemmáját a Washington Post.

Egyelőre ugyanakkor nem is találták meg a füstölgő fegyvert Sotomayor múltjában. Előkerült ugyan egy szerencsétlennek hangzó mondata, amelyben azon elmélkedett, "remélem, hogy egy bölcs latin asszony a saját gazdag tapasztalatával gyakrabban jut helyes következtetésre, mint egy fehér férfi, aki nem ugyanazt az életet élte", de ez valószínűleg nem lesz elég a jelölése megtorpedózásához.

Még a konzervatív Foxnews weboldalán a témában közölt véleménycikk szerzője, Tommy De Seno is azt tanácsolta, hogy békén kellene hagyni Sotomayort. Egyrészt azzal érvelt, hogy Obamáék minden bizonnyal alaposan utánanéztek a jelölt múltjának, másrészt szerinte egy elnöknek joga van ahhoz, hogy a saját választottját ültesse a legfelsőbb bíróságba. "Sotomayor megállítására tavaly novemberben lett volna itt az ideje azzal, hogy John McCainre szavazunk" - tette hozzá keserűen, utalva a republikánus jelölt vereségére a demokrata Obamával szemben.