Nem értenek szót egymással a klímatárgyalók

Eddig csak egy szögletes zárójelekkel telezsúfolt tervezetet sikerült kiizzadniuk az új globális klímavédelmi egyezményt előkészítő küldötteknek, és az idő egyre fogy. A világ vezetőinek decemberben kellene elfogadniuk a kiotói jegyzőkönyvet felváltó megállapodást, de a fejlett és a fejlődő országok közti ellentéteket egyelőre nem sikerült feloldani.

Ha nem teszünk gyorsan a globális éghajlatváltozás ellen, az erőszakhoz és tömeges elégedetlenséghez vezet. Százmilliókat fenyeget majd a vízhiány és alultáplált lesz a fejlődő világ nagyobb része - festett sötét képet a Föld jövőjéről egy keddi szöuli tanácskozáson Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár. A világszervezet vezetője a Bonnban zajló értekezletnek üzent, ahol ezen a héten 180 ország küldöttei igyekeznek tető alá hozni egy új globális klímavédelmi egyezményt.

Az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozó kiotói jegyzőkönyv 2012-ben jár le. Az ezt kiváltó új egyezmény elfogadására idén decemberben Koppenhágában gyűlnek össze az  ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) tagállamai. Az egyezmény előkészítése azonban csak vontatottan halad: bár a bonni már a harmadik informális tanácskozás ebben az évben, a tagállamok álláspontjai még mindig nagyon messze esnek egymástól.

Bár a politikai nyilatkozatok bíztatók, kulcskérdésekben még mindig nagy a megosztottság - nyilatkozta a BBC-nek Yvo de Boer, az UNFCCC főtitkára. "Van egy több mint 200 oldalas szövegünk, tele szögletes zárójelekkel" (ezekkel jelölik a megoldatlan kérdéseket) - mondta de Boer, aki szerint egyre kevesebb az idő a megegyezésre. Az UNFCCC honlapján található, és a bonni küldöttek szeme előtt is folyamatosan ott lebegő számláló szerint már kevesebb 117 nap van a koppenhágai találkozó megnyitásáig.

Bár korábban az éghajlatváltozás elleni egyezmények legharcosabb ellenzője az Egyesült Államok volt, a washingtoni kongresszus már elfogadott egy törvényt, amelyben 2020-ig, a 2005-ös szinthez képest 17 százalékos kibocsátás-csökkentést ír elő. Az Európai Unió már korábban vállalta a 20 százalékos csökkentést 2020-ig, 2050-ig pedig akár 80 százalékot is kilátásba helyezett. A Csendes-óceáni Szigetek Fóruma - amely tagállamai a tengerszint emelkedésétől fenyegetett, alacsonyan fekvő országok - pedig a múlt héten legalább 45 százalékos kibocsátás-csökkentést szorgalmazott.

A fejlődő országok azonban - India és Kína vezetésével - ellenállnak annak, hogy mindenkire kötelező, számszerűsített célokat fogalmazzanak meg az egyezményben. Azzal érvelnek, hogy a nyugati országokhoz képest súlyos versenyhátrányból indultak, és joguk van az ipari fejlődéshez. Csandrasekhar Daszgupta indiai főtárgyaló szerint hazájában például a vidéki lakosság fele nem rendelkezik villanyvilágítással vagy gázszolgáltatással. "Azt mondani, hogy ez az ország nagy kibocsátó - nincs rá más szó - abszurd" - mondta a BBC-nek.

A két népes állam azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az iparilag fejlett Nyugat tegyen nagyobb vállalásokat, az Egyesült Államok és az EU is csökkentse 40 százalékkal a kibocsátást 2020-ig. Jü Csintaj, Kína különleges képviselője szerint ez erkölcsi kötelesség a fejlett államok számára, hiszen évtizedeken keresztül hasznot húztak a nagy környezetterhelésből. Jü azt mondta, országa csak "számszerűsíthető és mérhető célokat" hajlandó elfogadni, például azt, hogy 2005-höz képest 20 százalékkal csökkentsék az egységnyi bruttó hazai termék előállításához szükséges energiamennyiséget.