Tabutémákat feszegetnek a törökök

Számos, korábban tabunak számító témában tettek meglepő lépéseket a törökök a közelmúltban. Oldanák a fagyos viszonyt az örményekkel, és a kurdok helyzetének rendezéséhez is hozzáfogtak. A pálfordulás mögött részben az uniós csatlakozás reménye, részben pedig a török Kissingernek is nevezett új külügyminiszter áll.

A török Kissinger

Hétfőn este meglepő bejelentést tett a török és az örmény kormány: másfél hónapon belül tárgyalásokat kezdenek egymással, hogy felfrissítsék diplomáciai kapcsolataikat.

A két ország közötti viszály nem új keletű. A törökök 16 éve zárták le az örmény határt, miután a hozzájuk kulturálisan és nyelvileg közel álló Azerbajdzsán területén fekvő örmény többségű Hegyi Karabahban háború robbant ki az örmények és az azeriek között. A térség a kilencvenes évek elején kinyilvánította mások által - Örményországot kivéve - el nem ismert függetlenségét, helyzete azóta sem rendezett.

Mérgezi a két nép viszonyát az is, hogy Törökországban börtön jár azért, ha valaki népirtás nevezi a török hadsereg 1915-ös akcióját, amelyben rengeteg örményt gyilkoltak meg (a témáről bővebben korábbi cikkünből tájékozódhat). A diplomáciai lépés azt jelzi, Törökország készen áll arra, hogy közös megoldást keressen a vitákra. A törökök azonban más ügyben is igyekeznek felülemelkedni korábbi hozzáállásukon.

Tabudöntés

Látványosan változott a legnépesebb törökországi kisebbséggel, a kurdokkal kapcsolatos politika is az utóbbi időben. Az új török állam megalakulása óta folyó üldöztetésre a kurdok újabb és újabb felkelésekkel válaszoltak, a legutóbbit és egyben a legvéresebbet 1984-ben indította a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK), a harcokban legalább 40 ezer ember vesztette életét, a konfliktus hatalmas gazdasági, politikai és diplomáciai károkat okozott Törökországnak.

Augusztusban azonban - a kurd felkelés 25. évfordulóján - Recep Tayyip Erdogan török kormányfő megindító beszédet mondott a parlamentben a török és a kurd anyáknak a harcokban elvesztett fiaik miatt érzett közös fájdalmáról - amelyhez hasonló gesztust korábban egyetlen török kormányfő sem tett -, majd találkozott az általa sokáig csak a PKK politikai szárnyának nevezett Kurd Demokratikus Közösség elnökével. Belügyminisztere folyamatosan egyeztet egy kidolgozás alatt álló kurd rendezési tervről, miközben Abdullah Öcalan, a PKK bebörtönzött vezetője is elküldte a kormánynak saját béketervét.

Az Economist szerint a kormány tervei között szerepel több, a kurd nyelv használatát megkönnyítő intézkedés, például a kurd nyelvű sajtót sújtó korlátozások feloldása, a kurd települések eredeti nevének kiírása, kurd tanszékek alapítása az egyetemeken, és több olyan törvény megsemmisítse, amely alapján fiatal kurdok ezreit csukták börtönbe a PKK-val való együttműködés vádjával. Öcalan béketervét egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Uniós elvárások

A kormány ugyan elutasította, hogy közvetlen tárgyalásokba bonyolódjon a PKK vezérével, vagy magával a szervezettel, Erdogan kormányfő - a Today's Zaman török lap elemzője szerint - az egyetlen török kormányfő az utóbbi időben, aki komolyan veszi a kurd problémát, és tenni próbál ellene.

A kurd kérdés és az örmény viszony két olyan téma - az igazságszolgáltatás működése, a katonaság befolyása és a demokratikus szabadságjogok gyakorlása mellett -, amelynek rendezését az Európai Unió csatlakozási feltételként támasztott az EU-tagságra pályázó Törökország elé. A török lap szerint a felpörgő eseményeket jelentős részben a csatlakozási folyamat motiválta, és ezekkel a fejleményekkel a korábbiaknál jóval kedvezőbb jelentést készíthet az EU bővítési igazgatósága Törökország 2009-es teljesítményéről.

A török Kissinger

Az EU-n kívül azonban a komoly - elsősorban külpolitikai - változások hátterében egy másik tényező is áll: az idén májusban kinevezett török külügyminiszter. A változások jelentős részét a nemzetközi kapcsolatok professzorából előbb a kormányfő külpolitikai tanácsadójává - a qantara.net szerint titkos külügyminiszterré -, majd idén májusban a külügyi tárca élére kinevezett Ahmet Davutoglunak tulajdonítják.

A különböző egyetemeken nemzetközi kapcsolatokat oktató Davutoglu könyve, a török külpolitika jövőjét latolgató Stratégiai mélység (Stratejik derinlik) a török diplomácia egyik sarokköve lett - írja a Today's Zaman. A támogatói által csak "Törökország Kissingerének" nevezett Davutoglu szerint Törökországnak egyrészt - a könyvében megfogalmazott "problémamentes politika" eszméje értelmében - az összes szomszédjával a lehető legjobb viszony kialakítására kell törekednie, de ennél tovább megy.

Kurd táj, rendeznék a viszonyt

Oszmán örökség

Davutoglu abból indul ki, hogy Törökország csak úgy tudja biztosítani saját maga védelmét, ha egyfajta puha politikával határain távolabbra nyúlva is érvényesíti befolyását. E politika igazolása, hogy például a Szíria és Izrael közötti viszony rendezését szolgáló tárgyalások török közvetítéssel folytak, mivel Törökország kiegyensúlyozott viszonyt ápol mindkét országgal. A qantara.net szerint Davutoglunak jelentős szerepe volt a tavalyi háborút követő orosz-grúz megállapodás létrejöttében is, és ő volt az, akinek köszönhetően jelentősen javultak Törökország kapcsolatai az iraki kurd autonóm régióval.

A diplomata a regionális hatalmi szerepnél komolyabb, világpolitikai szerepet szán Törökországnak. Emiatt sokan vádolják azzal, hogy az oszmán birodalom szerepét szeretné feleleveníteni. Ezt a vádat nem is tagadja, legfeljebb árnyalja kormánya. Cuneyt Zapsu, Erdogan kormányfő egyik tanácsadója szerint ha Törökország pozitív szerepet szeretne játszani a világban, ahhoz ki kell békülnie saját múltjával, felül kell emelkednie a társadalmi tabukon és újfajta, pozitív török identitást kell kialakítania. "Az oszmánok örökösei vagyunk, és nem szabadna ezt szégyellnünk."