"Ti már nem problémát jelentetek" - egy bennfentes Obama külpolitikájáról

A Fehér Házban még mindig tudják, hol van Kelet-Európa, és legfeljebb azért tűnik úgy, hogy nem figyelnek rá, mert vannak sokkal súlyosabb problémáik a világ más részein. Így nyugtatgatja az aggódó kelet-európaiakat Andrew J. Pierre, a külpolitikával foglalkozó washingtoni professzor, aki az [origo]-nak adott interjújában beszélt arról, hogy Obama miért töri a fejét olyan hosszan az afganisztáni háborún és hogy miért kényszerült rá a Fehér Ház néhány kínos éjszakai telefonhívásra a közelmúltban.

Andrew J. Pierre egyik budapesti előadásán

Andrew J. Pierre két kilométerre lakik a Fehér Háztól, amelyben most egy olyan elnök lakik, akivel eddig csak nagyobb társaságban találkozott ugyan, de így is nagyon jó benyomást tett rá. "Obama gondolkodik, mielőtt megszólal, míg a legtöbb politikus ezt fordítva szokta csinálni" - mondta a budapesti Közép-Európai Egyetemen az idős külpolitikai szakértő, aki szerdai előadásában és előtte az [origo]-nak adott interjújában is csak dicsérő szavakkal illette az idén januárban hivatalba lépett elnököt. Szerinte jó külpolitikai csapatot állított össze, átgondolt döntéseket hozott, és a céljai is jó irányba mutatnak.

Pierre jelenleg a washingtoni Georgetown Egyetem tanára, de a hatvanas években pár éven át dolgozott az amerikai külügyminisztériumnak, majd azt követően 1987-ig a tekintélyes Council on Foreign Relations egyik igazgatója volt. Szerzője, illetve szerkesztője 15 könyvnek, amelyek közül az 1982-ben kiadott Global Politics of Arms Sales (A fegyverkereskedelem globális politikája) címűt Pulitzer-díjra jelölték. Az amerikai nagykövetség meghívására érkezett Budapestre, és felkeresett több egyetemet, valamint találkozott magyar külpolitikai szakértőkkel. Az [origo] munkatársa látogatásának végén készített vele interjút, és a láthatóan fáradt Pierre már a beszélgetés elején megjegyezte, hogy azt tapasztalta, magyar kollégái kissé elbizonytalanodva figyelik az új amerikai vezetés külpolitikáját.

"Örülnötök kellene"

A közelmúltban több felmérés és elemzés is rámutatott arra, hogy Kelet-Európára nem jellemző a világszerte tapasztalható rajongás Obama iránt, és sokan úgy érzik, az Egyesült Államok nem kezeli a súlyának megfelelően a térség problémáit (erről részleteket ebben a cikkünkben olvashat). Pierre szerint ugyanakkor alaptalon ezek a félelmek. "Őszinte leszek. Közép-Európában vagy Kelet-Európában meg kell érteni, hogy ti már nem problémát jelentetek" - mondja a professzor, hozzátéve: "Ha ott ülsz Washingtonban, mint Obama vagy én is a magam szerény módján, és felteszed magadnak a kérdést, hogy mik a kulcskérdések az amerikai külpolitika számára, akkor a válasz az, hogy Afganisztán, Pakisztán, Irán, Észak-Korea, továbbá általában a nukleáris fegyverek, valamint Kína bevonása a nemzetközi közösségbe és a globális gazdasági válság."

Pierre szerint a kelet-európaiaknak megnyugvással kellene fogadniuk, hogy Washington nem foglalkozik velük annyit, mint a hidegháború alatt és a kommunizmus bukását követő években. "Az itteni barátaimnak azt szoktam mondani, örülnötök kellene, hogy nem ti vagytok a középpontban, mert ez azt jelentené, hogy problémák vannak. Márpedig szerintem itt most jól állnak a dolgok. Tagjai vagytok a NATO-nak, ami garantálja a biztonságotokat, és tagjai vagytok az EU-nak, ami egyfajta gazdasági védelmet biztosít" - magyarázza a professzor, aki azt mondja, hogy épp ezért nem igazán értette azt a levelet sem, amelyet még július közepén küldtek egykori kelet-európai vezetők - köztük az egykori lengyel elnök, Lech Walesa és a korábbi cseh államfő, Václav Havel - a Fehér Házba. A levélírók aggódnak, hogy az Obama-kormányzat hátat fordít Kelet-Európának, és nem fordít elég figyelmet például arra a veszélyre, amit szerintük a térségben nyomuló oroszok jelentenek.

Az elnöki pár Prágában - Sokan úgy érzik, hátat fordít a térségnek az USA

"Háromszor olvastam a levelet. Sugárzik belőle az aggodalom, hogy ne feledkezzünk meg róluk, ami érthető. Az azonban nem derül ki a levélből, hogy melyek azok a konkrét lépések, amelyeket elvárnak az Egyesült Államoktól" - mondja Pierre, és kérdésünkre hozzáteszi, azt ugyan nem tudja, hogy a Fehér Házban mennyire figyeltek fel a levélre, de "biztos vagyok benne, hogy Phil Gordonra, a külügyminisztérium európai ügyekért felelős vezetőjére hatással volt".

Rakéták és telefonok

A lanyhuló amerikai figyelem miatt aggódók számára nyugtalanító volt az is, hogy szeptemberben kiderült, az Obama-kormányzat lemond arról a rakétavédelmi rendszerről, amelyet még George Bush elnök tervezett kiépíteni - az oroszok heves tiltakozásának kíséretében - Lengyelországban és Csehországban. Ezt a lépést többen úgy értelmezték, hogy Obama gesztust tesz az oroszoknak a kelet-európaiak kárára, Pierre azonban állítja, hogy egyáltalán nem erről van szó. Szerinte eleve nem is volt jó ötlet az eredetileg tervezett rakétavédelmi rendszer, Bushék ugyanis az Iránból esetleg érkező nagy hatótávolságú interkontinentális rakéták ellen akartak védelmet biztosítani, de "ezek birtoklásától még nagyon messze, évekre van Irán".

Pierre szerint Obama csak annyit tett, hogy amikor az általa elrendelt értékelés megállapította, hogy Iránnak rövid-, illetve közép-hatótávolságú rakétái vannak, akkor ő eldöntötte, hogy ennek megfelelő védelmet kell kiépíteni. A fegyverkérdésben jártas szakértő hozzáteszi, hogy ez azért is bölcs lépés, mert a Bush-terv egy soha ki nem próbált technológiát alkalmazott volna, míg az új rendszerről lehet tudni, hogy működőképes.

A döntés tálalásakor azonban Pierre szerint követett el hibákat az Obama-kormányzat. "Ahogy az az Egyesült Államokban történni szokott, a döntés kiszivárgott a sajtónak. Tudták, hogy másnap meg fog jelenni az egyik újságban, márpedig a legrosszabb, ami a diplomáciában történhet, ha egy ország vezetője vagy külügyminisztere a sajtóból értesül az őket érintő döntésről. Így éjszaka kellett felhívni embereket" - magyarázza a professzor, megjegyezve, hogy Radek Sikorski lengyel külügyminiszter felesége Anne Applebaum, a Washington Post szerzője, aki elmesélte, hogy náluk is az éjszaka közepén csörrent meg a telefon.

Egy nehéz döntés

A rakétavédelmi rendszer ügye már lecsengőben van, és Obama számára jelenleg a legnagyobb kihívást az afganisztáni háború jelenti. Az Egyesült Államok által vezetett szövetséges erők egyre nehezebben bírják a megerősödött tálibokkal szemben, és az afganisztáni amerikai haderőt vezető Stanley McChrystal tábornok azt kéri az elnöktől, hogy a jelenleg harcoló 60 ezer katona mellé küldjön még 40 ezret. Obama egyelőre nem döntött a kérdésben, de már hetek óta zajlik az afganisztáni stratégia felülvizsgálata, és várhatóan még el is tart egy ideig.

Obama és McChrystal tábornok - Súlyos helyzetben nehéz döntés

A republikánus ellenzék közben sürgeti az elnököt, hogy tegyen eleget McChrystal tábornok kérésének, de felmérések azt mutatják, hogy a választók körében egyre csökken az afganisztáni háború támogatottsága, így Obama nincs könnyű helyzetben. Pierre szerint ugyanakkor a felülvizsgálat elhúzódása "kevésbé káros, mint egy rossz döntést hozni", és ez a fajta hozzáállás éles váltás az előző kormányzathoz képest.

"Obama nem George Bush. Bush azt mondta volna, hogy megcsinálom, bármit kér is a tábornok. (...) Obama viszont felteszi azt az alapvető kérdést, hogy miért vagyunk Afganisztánban? Mik a céljaink?" - magyarázza a professzor, hangsúlyozva, hogy az afganisztáni problémáról nem lehet leválasztani Pakisztánt, a tálibok és az Egyesült Államokra veszélyes szélsőséges iszlámisták ugyanis a két ország határvidékén fészkelték be magukat. "Szerintem Pakisztán kritikus hely, a mérete, az elhelyezkedése, de leginkább a nukleáris fegyverei miatt. Soha ne jöjjön el az a nap, amikor egy terrorista csoport kezébe kerülnek. (...) Ha ez mégis megtörténik, akkor a világ egy csapásra egy sokkal veszélyesebb hellyé válik" - figyelmeztet Pierre.

Búcsú a fegyverektől

Obama már több alkalommal jelezte, nemcsak Pakisztán esetében tart attól, hogy az atomfegyverek rossz kézbe kerülnek. Már áprilisi prágai beszédében bejelentette azt a célt, hogy a világot mentesíteni kell a nukleáris harci eszközöktől (erről részletek ebben a cikkünkben), majd szeptemberben az ENSZ éves közgyűlésén megismételte ezt. Konkrét határidőket nem szabott ennek az ambíciózus célnak a teljesítésére, de Pierre szerint Obama "tökéletesen tisztában van vele, hogy még akkor is lesznek atomfegyverek, amikor ő 101 éves lesz".

A professzor ugyanakkor ígéretesnek tartja, hogy az elnök konkrét lépéseket is megfogalmazott, például az Egyesült Államok és Oroszország nukleáris fegyverarzenáljának csökkentéséről szóló, idén decemberben lejáró Start-egyezmény folytatását, valamint azt, hogy Washington aláírja az atomfegyverek tesztelésének tilalmáról szóló egyezményt. "Van egy kidolgozott programja" - méltatta az általa nagyra tartott elnököt az idős professzor, aki számít arra, hogy hamarosan személyesen is megbeszélheti a külpolitikai problémákat Obamával. "Tagja vagyok a Council on Foreign Relationsnek (tekintélyes külpolitikai intézet - a szerk.), és előbb-utóbb minden elnök el szokott jönni hozzánk."