Belerúg McCainékbe Sarah Palin

Vágólapra másolva!
A néhány nap múlva megjelenő és az eladási listák élére várt könyvében Sarah Palin egykori amerikai alelnökjelölt megerősíti, hogy voltak konfliktusai a tavalyi kampányban John McCain elnökjelölt stábjával. Nem engedték neki, hogy búcsúbeszédet mondjon, állítólag átverték a méregdrága ruhatárral, és - szintén állítólag - még egy kövér csekket is hagytak rá.
Vágólapra másolva!

"Saját utamon" - nagyjából így fordítható a tavalyi republikánus alelnökjelölt Sarah Palin önéletrajzi könyvének címe (eredetiben Going Rogue), amely jövő kedden jelenik meg, és várhatóan az eladási listák élére kerül. A cím arra utal, hogy a tavalyi elnökválasztási kampányban elterjedt: Palin nem volt hajlandó követni John McCain elnökjelölt stábjának utasításait, és megpróbált kilépni az árnyékából.

A republikánus párt konzervatív szárnyának egyik legnépszerűbb alakjaként számon tartott Palin a könyvben - amely eljutott az AP hírügynökséghez - megerősíti, hogy voltak konfliktusai McCain stábjával, és ezekről úgy számol be, amelyekben szerinte ő volt a vétlen fél. A kampány végén például Palint sokan kritizálták azért, mert mintegy 150 ezer dollárért vásároltak neki és családjának ruhákat, a politikus azonban állítja, hogy ez nem az ő ötlete volt, és vele azt közölték, hogy "ez része a konvenciónak" (a párt elnökjelölő gyűlésének).

Az egykori alaszkai kormányzó megerősítette azokat a korábbi sajtóhíreket, miszerint McCainék nem engedték meg neki, hogy a választás estéjén - amikor kiderült, hogy Barack Obama lesz az elnök - ő is beszédet mondjon. Állítja, még azt is megtiltották neki, hogy a családtagjait is felvigye a színpadra, amikor McCain elmondta a vereséget beismerő beszédét.

A könyvben Palin felrója McCainéknek azt is, hogy állítólag ráhagytak 50 ezer dollárnyi számlát, amely az ő alelnökjelölésével kapcsolatos eljárási költségeket fedezte. A politikus szerint a kampánystáb közölte vele, hogy ha nyertek volna, akkor nem kellett volna kifizetnie, de a bukás miatt ezt neki kell állnia.

McCain környezetéből egyelőre nem reagáltak a könyv legtöbb állítására, a számláról szóló beszámolót azonban Trevor Potter, a kampánystáb egykori tanácsadója tagadta. "Tudomásom szerint a kampánystáb soha nem kérte Palin kormányzót a jelölési eljárással kapcsolatos jogi munka kifizetésére, és nem tudok arról sem, hogy ő kérte volna a stábot, hogy fizessék ki az ő saját jogászait" - idézte Pottert az AP hírügynökség, utalva arra, lehetséges, hogy a számla azoknak a jogászoknak a díjáról szólt, akiket Palin egy ellene folyó alaszkai etikai vizsgálat miatt alkalmazott.

A kampány egyik emlékezetes pillanata volt, amikor az alelnökjelöléskor példás konzervatív családanyaként bemutatott alaszkai kormányzó tizenéves lányáról néhány nappal később kiderült, hogy terhes, és a könyv szerint már itt is voltak konfliktusok Palin és McCain emberei között. Palin állítja, hogy a stáb által elkészített közleményt ő átírta, de a sajtónak mégis az eredetit küldték ki, majd amikor ő utólag érdeklődött erről, akkor azt a választ kapta, hogy "tartsa magát a forgatókönyvhöz".

Palin a tavalyi elnökválasztási kampány egyik legszínesebb figurája volt, pedig alelnöki jelölése előtt alig ismerték az országos politikában. Épp azért érte aztán később sok bírálat, mert mindössze kétéves kormányzói tapasztalattal rendelkezett, és több interjúban is lelepleződött a külpolitikában és a hazai közügyekben való járatlansága. Nemzetközi tapasztalatait például azzal bizonygatta, hogy Alaszka közel van Oroszországhoz, és nem tudott válaszolni egy olyan egyszerű kérdésre, hogy az abortuszról szóló ítélet mellett milyen legfelsőbb bírósági döntésekkel nem ért egyet.

Palin szerint ezeket az interjúkat elfogult és hozzá nem értő riporterek készítették, akiknek az volt a céljuk, hogy negatív színben állítsák be őt. Ezzel egyetért sok republikánus konzervatív is, akik körében a politikus hatalmas népszerűséget vívott ki, és a tavalyi választáson súlyos vereséget szenvedett, néhány november eleji választáson viszont megerősödni látszó párt egyik meghatározó arca lett. Ezen nem változtatott az sem, hogy Palin júliusban lemondott az alaszkai kormányzói székről, amit ő családi okokkal magyarázott, kritikusai szerint azonban egyszerűen meg akart szabadulni a hivatali kötöttségektől, hogy könyvével és beszédeivel minél több pénzt tudjon keresni.