Megfordult a világ Obamával Kínában

Elődeihez képest feltűnően kerülte a nyílt konfrontációt Kínával Barack Obama amerikai elnök a szerdán véget ért látogatása során. Felvilágosult szülőként, számonkérés nélkül, pozitív megerősítéssel igyekezett célt érni, ami azonban nem hozott gyors és látványos eredményt. A pár napos látogatás megmutatta, mennyit erősödött Kína és mennyit gyengült Amerika röpke néhány év alatt.

Kínában is figyelnek rá

"Tanuljunk angolul Obamától: ahelyett, hogy azt mondjuk, enni akarok, mondjuk azt, nagyon támogatom a nem-éhezést/jóllakottságot" - idéztek többen is a Twitteren egy kínai felhasználót, aki Barack Obama amerikai elnök egyik hétfői kínai megnyilvánulásán ironizált. A megjegyzés több szempontból is jól összefoglalja, milyen légkörben zajlott az elnök látogatása, illetve hogy milyen az amerikaiak hozzáállása az egyre erősödő ázsiai hatalomhoz.

A szerdáig tartó hivatalos kínai látogatás első állomása egy Sanghajban tartott nyilvános fórum volt 500 kínai diák részvételével. A jelenlévőket azonban jól megválogatták a helyi hatóságok, szinte mindannyian a Kommunista Ifjúsági Liga - jövőbeli vezető pártposztokra szánt szófogadó diákokat istápoló szervezet - tagjai voltak.

A Fehér Ház által az eseményre meghívott néhány kínai bloggert nem is engedték oda, de még így sem bízta a véletlenre a kormány: az eseményt ugyan nem hallgatták teljesen el, de egyetlen országos állami tévécsatorna sem közvetítette élőben, és az aznap esti híradókban sem ejtettek róla szót.

Obamának a kínai amerikai nagykövet olvasott fel egy kérdést a fórumon, amelyet nem a helyi válogatott közönség egyik tagja, hanem egy meg nem nevezett kínai internetező tett fel az amerikai nagykövetség honlapján, és arra vonatkozott, hogy tud-e Obama a kínai nagy tűzfalról, és szabad lenne-e a kínaiaknak twitterezniük.

Mint a gyereknevelésnél

Az elnök - kevésbé spontán, inkább példabeszédszerű - válaszában arról beszélt, hogy hisz a technológiában és a nyitottságban, mert a szabad információáramlással egyenes arányban erősödik a társadalom ellenőrző szerepe a kormányzat felett. "Nagyon támogatom a cenzúramentességet" - mondta, majd azt taglalta, hogy miképpen működik ez az Egyesült Államokban, és az internet milyen szerepet játszik a politikában és a kormányzat munkájában.

"Nagyon támogatom a korlátok nélküli internethasználatot, internetelérést és más információs technológiákat, mint a Twitter. Minél nyitottabbak vagyunk, annál többet tudunk kommunikálni. És ez hozzájárul, hogy összehozzuk a világot" - mondta. (A felvétel a Fehér Ház honlapján.)

Obama példásan betartotta a visszajelzés adásának gyereknevelési könyvekben is melegen ajánlott aranyszabályát: ne tiltsunk, ne kérjünk számon, ne azt hangsúlyozzuk, hogy mi az, amit rosszul csinált, hanem mutassuk meg, hogy mi a helyes, és arra biztassuk. Barack Obama amerikai elnöknek kínai látogatása során az egyik legkritikusabb megjegyzése Kína felé ez, az amúgy a felvilágosult szülőkre jellemző megnyilvánulás volt. Kedden még szóba hozta Tibetet, ahol a dalai lámával folytatott párbeszéd felújítását szorgalmazta, de semmi több nem történt.

Elődeihez képest ez jelentős váltást jelentett. 1998-ban Bill Clinton akkori amerikai elnök Kína-szerte élőben sugárzott beszédben számos, tabunak számító témát hozott fel, az 1989-es Tienanmen téri mészárlástól Tibet ügyén át a politikai foglyok bebörtönzéséig és az emberi jogok érvényesüléséig. George Bush 2002-ben ugyancsak élőben beszélt arról, hogy a szabadság nem feltétlenül jár együtt a káosszal, és a vallásos hit megadja egy nemzet erkölcsi magját.

Obama esetében azonban már jó előre sejteni lehetett, hogy elődeinél jóval megengedőbb lesz Kínával szemben. Október elején például - az utóbbi évtizedek amerikai elnökei közül elsőként - nem fogadta a Washingtonba utazó dalai lámát, igaz, nem zárkózott el teljesen, csak kérte, hogy a kínai útja utánra halasszák a találkozót (erről bővebben itt olvashat).

Megválogatott vendégek

Kínai látogatása alatt Obama kerülte azt is, hogy ellenzékiekkel, ügyvédekkel találkozzon. A New York Timesnak nyilatkozó amerikai aktivisták szerit a Fehér Ház elutasította javaslataikat, hogy ilyen politikailag kényes személyiségekkel hozzanak össze találkozót Kínában. A Fehér Ház szerint erre egyszerűen nem volt idő.

"Elég alázatos", "nyájas"- ilyen szavakkal jellemezték pekingi diákok az amerikai elnököt. "Amerika azért ilyen hóbortos, mert gazdasági nehézségei vannak, amelyek arra kényszerítik, hogy kedvesebb legyen Kínához?" - tette fel a kérdést egy diák.

Megváltozott erőviszonyok

Az egyik oka Obama nyájasságának minden bizonnyal tényleg az, hogy Kína összesen 770 milliárd dollár értékű amerikai kincstári kötvénnyel rendelkezik, amivel Amerika legnagyobb külföldi hitelezője. Az USA közel ötször akkora értékben importál kínai árukat, mint amilyen értékben oda exportál, a kínai gazdaságot ráadásul kevésbé rázta meg a globális válság, mint az USA-t vagy akár Európát.

"Nem demokratizáltuk Kínát három nap alatt"

Kína éreztette is ezt. A két elnök közös sajtótájékoztatója után nem fogadták a riporterek kérdéseit. A kulcsfontosságú ügyekben, amelyekben megegyezést, vagy az álláspontok közeledését várták, nem történt látható áttörés. Az USA által Irán ellen atomprogramja miatt szorgalmazott, de a kínaiak által eddig elutasított szigorúbb szankciókról nem esett szó, Hu Csin-tao kínai elnök az ügy tárgyalásos megoldását javasolta.

Kína nem engedett a jüan mesterségesen alacsonyan tartott értékének megváltoztatásában sem, az emberi jogok ügyében pedig csak annyit közölt, hogy a két ország eltérő álláspontot képvisel. Abban megállapodtak, hogy a vitás ügyekben folytatják az egyeztetéseket.

Obama elődeihez képest puhább fellépése azonban nem feltétlenül csak Kína növekvő hatalmával magyarázható, hanem azzal is, hogy hivatalba lépése után eleve új hangot, egy más stílusú, a másik félre nagyobb figyelmet fordító külpolitikát ígért. "Oda kell figyelnünk egymásra és tanulnunk kell egymástól" - vázolta az új irányvonalat idén februárban erről Joe Biden amerikai alelnök.

Kínával kapcsolatban is ezzel az új hanggal próbálkozhat. "Nem demokratizáltuk Kínát három nap alatt - talán ha többet vertük volna a mellünket, működött volna. De ez az elmúlt 16 évben sem jött be" - idézte a New York Times Robert Gibbs fehér házi szóvivőt.