Obama meg is menti a Földet, meg nem is

Felemás módon harcol a klímaváltozás ellen Barack Obama amerikai elnök: elmegy ugyan a koppenhágai csúcsra, de a legfontosabb részét kihagyja, és ugyan konkrét vállalásokkal fog érkezni, de azok nincsenek kőbe vésve, ráadásul csak első ránézésre tűnnek merésznek. Igaz, a globális klímaprobléma másik főszereplője, Kína sem sietné el a Föld megmentését.

Obama nem készül nagy dobásra

"Ez a látogatás is azt mutatja, hogy az elnök hozzá akar járulni egy ambíciózus globális egyezmény elfogadásához Koppenhágában" - ezekkel a szavakkal méltatta Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök a Fehér Ház szerdai bejelentését, amely szerint Barack Obama amerikai elnök részt vesz a dán fővárosban december 7-én kezdődő klímakonferencián. Több más európai vezető és az ENSZ klímaügyi főmegbízottja, Yvo de Boer is üdvözölte a döntést, de elsősorban környezetvédelmi aktivisták részéről elhangzottak kritikus megjegyzések is.

Az amerikai elnök jelenléte nyilván fokozza majd a konferencia jelentőségét, de kérdés, hogy konkrétan mennyit fog hozzátenni ahhoz, hogy az sikeres is legyen. Obama ugyanis a 12 napos konferenciának csak a harmadik napján vesz csak részt (gyakorlatilag beugrik Koppenhágába, úton a norvég fővárosba, Nobel-békedíja átvételére), és kihagyja a csúcstalálkozó utolsó két napját, amikor több mint hatvan ország vezetője gyűlik össze. Márpedig ha elfogadnak bármilyen egyezményt, akkor az ezen a két napon történhet meg, az amerikai elnök hiányzása azonban rontja annak az esélyét, hogy egy valóban mély és átfogó megállapodás szülessen.

Ez a felemás helyzet jól mutatja Obama dilemmáit. Kína után az Egyesült Államok bocsátja ki a legtöbb üvegházhatást okozó gázt, ezért aktív részvétele nélkül nincs értelme egy nemzetközi klímaegyezménynek. George Bush elnöksége alatt az USA kivonta magát a klímaharcból, Obama azonban a kampányában azt ígérte, hogy száznyolcvan fokos fordulatot hajt végre. Nyáron el is fogadott a törvényhozás alsóháza egy törvényjavaslatot, amely korlátozná a káros gázok amerikai kibocsátását, a szenátuson azonban leghamarabb jövő év elején mehet át ez a törvény.

Gúzsba kötve

Ez megköti Obama kezét, ha ugyanis nincs törvény, akkor nem tud pontos kibocsátáscsökkentési számokkal menni a koppenhágai konferenciára. A Fehér Ház ennek ellenére azt ígéri, hogy az elnök mégis konkrét vállalásokkal fog érkezni a dán fővárosba, Obama stábja azonban elismeri, hogy ezt nem lehet kőbe vésni, az amerikai törvényhozás ugyanis később átírhatja a számokat.

Ráadásul maguk a vállalások sem tűnnek túl merésznek. Amerikai kormányzati tisztviselők szerint Obama azt fogja bejelenteni, hogy az Egyesült Államok 2020-ra 17 százalékkal, 2025-re 30 százalékkal, 2030-ra 42 százalékkal, 2050-re pedig 83 százalékkal csökkenti a káros gázok kibocsátását. Ez első ránézésre ambíciózusnak látszik, ezt azonban - mint arra a BBC környezetvédelmi szerkesztője, Richard Black rámutat - árnyalja az, hogy az amerikaiak a 2005-ös szintet veszik alapul a visszafogásnál, míg a legtöbb ország az 1990-es szinthez viszonyít. Az Európai Unió például azt ígéri, hogy 2020-ra 20 százalékkal faragja le a kibocsátást a 19 évvel ezelőttihez képest, és ez arányosan jóval nagyobb vállalás az amerikaiakénál. Akkor ugyanis alacsonyabb volt a szenyezettség mértéke, mint 2005-ben, így ahhoz képes nehezebb csökkenteni a károsanyag kibocsátás mértékét.

Mivel az Egyesült Államok gázkibocsátása 1990 óta 15 százalékkal nőtt, ezért az amerikaiak az EU-hoz viszonyítva csak néhány százalékos lefaragást hajtanának végre. Ráadásul nem valószínű, hogy az USA lényegesen változtatna ezeken a számokon, azok ugyanis már szerepelnek a képviselőház által nyáron elfogadott törvényjavaslatban is. A klímaváltozás elleni küzdelem felpörgetését sürgető kutatók és környezetvédők inkább attól tartanak, hogy ezek a vállalások még jobban felpuhulnak majd az amerikai törvényhozásban. Most is visszaköszönnek ugyanis azok a régi, még a Bush-korszakból ismerős érvek, hogy az amerikai gazdaság versenyképessége látja a kárát, ha túlságosan megfékezik a gázkibocsátást.

Az amerikaiak azt gondolják, ha ők jelentősen szigorítanak, akkor azzal erősödő riválisaikat - elsősorban Kínát - hozzák helyzetbe. A világ legnagyobb szennyezőjeként Kínára persze nemcsak az amerikaiak figyelnek, hanem a klímatárgyalások minden résztvevője, és az ázsiai nagyhatalom egyelőre óvatosan adagolta az információkat arról, hogy mennyit hajlandó vállalni a nemzetközi klímaharcból.

A kínai számok

Peking csütörtökön jelentette be, hogy 2020-ra 40-45 százalékkal csökkenti az úgynevezett "karbonintenzitását" 2005-höz képest. Ez jelentős számnak tűnhet, de valójában mást jelent, mint az amerikaiak vagy az EU által vállalt kibocsátáscsökkentés. A BBC szerint a karbonintenzitás a GDP-arányos széndioxid-kibocsátást (ezt tartják leginkább felelősnek az üvegházhatás kialakulásáért) jelenti, és mivel Kína gazdasága rohamosan bővül, így ez nem jelent automatikus csökkentést. Igaz, Kína közben nagyszabású programokat is indított a megújuló energiaforrások felhasználásának terjesztésére, amivel szeretné háttérbe szorítani a szénfelhasználást (részletek a kínai zöld kezdeményezésekről).

Az ázsiai ország vállalásait szintén nem fogadják majd lelkesedéssel a környezetvédők, Kína azonban a többi fejlődő országgal együtt azzal érvel, hogy elsősorban azoknak a nyugati fejlett államoknak kell korlátozniuk kibocsátásukat, amelyek évtizedeken át az iparukkal teleszennyezték a világot, és közben nem mellesleg meggazdagodtak. Még néhány hónappal ezelőtt is voltak olyan remények, hogy Koppenhágában sikerül tető alá hozni egy olyan egyezményt, amely rendezi ezt a konfliktust, és kialakul egy olyan rendszer, amely minden szereplő számára elfogadható, és hozzájárul a súlyos természeti következményekkel fenyegető klímaváltozás megfékezéséhez is.

Ebben egyre kevesebben bíznak, és a jelek szerint leginkább a két főszereplőnek vannak kételyei. Nemcsak az Egyesült Államok döntött ugyanis a felemás részvétel mellett, hanem Kína is, amely csütörtökön bejelentette, hogy a koppenhágai konferencián nem Hu Csin-tao elnök, hanem a kevésbé befolyásos miniszterelnök, Ven Csia-pao fogja képviselni az országot.