Kaviárral piszkítanák be a szürke önkényúr makulátlan hírét

A régi perzsa sahok fényűző szokásainak követésével vádolja egy iráni ellenzéki Ali Hamenei ajatollahot, Irán legfőbb vallási vezetőjét. A nyilvánosan egy szerény kisvárosi molla képét mutató Hamenei az ellenzék szerint megszállott gyűjtő, a gyűrűknek és a pipáknak sem tud ellenállni, imádja a kaviárt, korrupt, és elképesztő vagyont halmozott fel. Az állítások túlzónak tűnnek, de annyi biztos, hogy a rejtőzködő és szürke Hameneiéhez egy elődjének hatalma sem mérhető.

Kedvenc étele a kaviár és a pisztráng, amelyeket eredetileg orvosai tanácsára kezdett fogyasztani. Előszeretettel eszik fácánt, fürjet, pulykát is. Félmillió dollár értékű amerikai berendezés ellenőrzi, hogy ételei nem mérgezettek-e, de mielőtt asztalára tennék, így is megkóstoltatják azzal az idős séffel, aki főzi. Hatalmas pipa-, gyűrű- és sétabotgyűjteménye van, pipáiba külön számára készítik a dohányt. 120 darabos teveszőrkabát-kollekciója 400 ezer dollárt, sétabotgyűjteménye 1,2 milliót ér.

Teheráni rezidenciáján 5000 négyzetmáteres atombiztos bunkert építtetett, és hat palotája van. Amelyek közül az egyik egykor a perzsa sahé volt. Saját személyes testőrsége 200 főből áll. Szeret lovagolni, kedvenc lovait vakációira repülőgépen szállítják utána. Útjain több mobilkórház is követi, de egyik palotájában van egy föld alatti kórház is, ahol a nap minden órájában van ügyeletes orvos.

36 milliárd dolláros vagyona - amely jelentős részben olajjutalékokból származik - egy részét gyémántokban, egy részét aranyban, egy részét dollárban tartja, jelentős összeget tart külföldön, orosz, szíriai, kínai, venezuelai, dél-afrikai és londoni bankszámlákon. Saját hírszerzői vannak, akik minden este húszperces összeállítást készítenek neki azokból a felvételekből, amelyeken közelebbi és távolabbi munkatársai, iráni vezetők róla beszélnek.

Egy sah tisztelője

Fiatalkorában egy piros Volkswagenje volt, és ekkoriban legalább kétszer kötött ideiglenes házasságot, amely a prostitúció muszlim változata. Szívesen hallgatja egy fiatalabb imám durva vicceit, amelyeken nagyokat nevet, de kedveli, ha verseket mondanak neki, főleg, ha róla szólnak.

Mindezt Ali Hamenei ajatollahról, Irán legfőbb vezetőjéről a vele korábban együtt élőkre és a titkosszolgálati minisztérium külföldre emigrált egykori munkatársaira hivatkozva állítja Mohszen Makhmalbaf, jelenleg Párizsban élő iráni filmrendező, az iráni ellenzék vezérének, Mir Hosszein Múszavinak a közeli barátja. Makhmalbaf párhuzamot von Hamenei és a Perzsiát a 19. század második felében uraló Naszreddin sah között, aki iránt szerinte különös érdeklődést is mutat az ajatollah.

Az információk valódiságának ellenőrzésére nincs sok lehetőség, a témát taglaló különböző blogok hozzászólói között közel hasonló arányban vannak azok, akik feltétel nélkül elhiszik, illetve azok, akik kételkednek a néhol valóban túlzónak tűnő állítások valóságtartalmában.

"Nagyon világias ember"

A Makhmalbaf által festett kép gyökeresen ellentmond annak, amelyet Hamenei magáról közvetít, és megdöbbentő részletességgel taglalja a magánéletét titkoló, a nyilvánosság elől politikai és vallási szerepléseken kívül visszahúzódó Hamenei mindennapjait napirendjétől családtagjai hatalomban betöltött szerepéig.

A cél egyértelmű, az iráni ellenzék így próbálja lejáratni a legfőbb vezetőt, akivel nem csak a tavalyi vitatott tisztaságú elnökválasztás óta van elszámolni valójuk. A tavaly június eleji iráni elnökválasztás ellenzéki jelöltje, Mir Hosszein Múszavi az 1980-as években, amikor Hamenei még elnök volt, kormányfőként szolgálta az ajatollahot. Folyamatosak voltak kettejük között a nézeteltérések gazdasági, társadalmi és vallási ügyekben is, de Ruholla Khomeini ajatollah, Hamenei elődje rendre Múszavi mellé állt. Hamenei egyik első intézkedése legfőbb vezetővé választása után a kormányfői poszt eltörlése volt, Múszavi ezután húsz évre háttérbe szorult, ami alatt Hamenei megszilárdította hatalmát, amely jóval nagyobb lett, mint elődjéé volt, jóllehet elsőre nem ez tűnik fel.

Az amerikai Time magazin szerint az ajatollah egy egyszerű kisvárosi mollához hasonlít, aki nem utazik csillogó terepjáró-konvojokkal, nem épít villát a Kaszpi-tengernél (mint például sok beosztottja), vendégeit dísztelen belvárosi irodákban fogadja, a mindennapi iráni utcaképhez hozzátartozó plakátjain is inkább tűnik nyúzott hivatalnoknak. "Ha vele beszélsz, úgy érzed, egy nagyon is világias emberrel van dolgod. És mindenben benne van a keze, sokkal több mindenben, mint valaha" - mondta azonban róla egy iráni tisztviselő a Time-nak.

A politika megszállottja

A Ruholla Khomeini ajatollah halála után a legfőbb vallási vezető posztjára kerülő Hamenei valóban Irán legfőbb vezetője. Radikális ideológiája vallásos neveléséből fakad, de Khomeini tanítványaként és a perzsa sah üldöztetései miatt tovább erősödött szélsőségessége. Elődjénél azonban jóval gyakorlatiasabb ember rejtőzik a szerény, fél kezére béna (1981-ben egy iráni ellenzéki csoport magnóba rejtett pokolgéppel akart végezni vele, ekkor bénult meg a jobb keze) molla álarca mögött. A Washington Post szerint inkább a politika megszállottja, semmint a vallásé.

Bár mélyen vallásos családban született a kelet-iráni Mashadban, a gyakran síita Vatikánnak is nevezett Kumban tanult, és arabról is fordított perzsára iszlám műveket. A Kumban megismert Khomeini forradalmi gondolatait kezdte követni és közvetíteni. Sokatmondó, hogy fordításai között volt az egyiptomi radikális hitszónok, az al-Kaida ideológiáját megalapozó Száid Kutub műve.

A politikai gyakorlatot az 1979-es forradalom után előbb védelmi miniszterként (ebbéli minőségében ő hagyta jóvá gyerek katonák bevetését az irak-iráni háborúban), de legfőképp 1981 után, háborús elnökként szerzett: az Irak elleni háború edzette. Ekkor épített ki közeli kapcsolatot az iráni Forradalmi Gárdával (az iszlám köztársaságon őrködő fegyveres csoport) és ekkor építette ki azt a kapcsolati hálót, amely révén ő lehetett Khomeini utódja az ajatollah 1989-es halála után. Annak ellenére lett ő a legfőbb vezető, hogy a vallási hierarchiában nem érte el azt a szintet, amelyet megkövetelt a poszt. Emiatt módosítani kellett az alkotmányt is.

Se nem államfő, se nem kormányfő, mégis ő a főnök

Khomeini utódjaként teljesen átalakította a legfőbb vezető szerepét, elődje, az egész iszlám világban vallási forradalmat vizionáló álmait feladva Iránra, és hatalma megszilárdítására koncentrált. Az utóbbi húsz évben ő lett a legfőbb hatóság mind szellemi, mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. Az elnök, az egész iráni politika és igazságszolgáltatás is az akarata alá van rendelve. Se nem államfő, se nem kormányfő, de részben ő választja ki, ki lehet a főleg vallástudósokból álló Őrök Tanácsának a tagja, akik többek között arról döntenek, kiből lehet országgyűlési képviselő (2004-ben egyetlen reformer jelöltet sem engedtek elindulni a választásokon), a választásokat is ők felügyelik, de ha úgy ítélik meg, megvétózhatják a parlament által elfogadott törvényeket is.

Hameneinek engedelmeskedik az iráni Forradalmi Gárda - amely gyakorlatilag egy párhuzamos iráni hadsereget jelent -, amelynek vezetőit komoly gazdasági posztokhoz segítette. Bár elődjénél jóval kevésbé karizmatikus és kevésbé népszerű, mégis minden minisztériumban és tartományban vannak emberei, mindenen rajta tudja tartani a kezét. Hooman Majd The Ayatollah Begs to Differ (kb. Az ajatollah másként gondolja) című könyve szerint Hamenei kifinomult érzékkel őrzi befolyását. A könyv szerint "Khomeini halála óta óvatosan egyensúlyoz kétségkívül korlátlan politikai hatalmának alkalmazása és annak a közhiedelemnek az ápolása között, amely szerint a megválasztott elnökök felelősek a köztársaság lakosainak általános jólétének megtartásért és az emberek bánatáért és elégedetlenségéért is".