Csak az első tagmondatnál tart Obama

A glória eltűnt a feje körül, megszegte több ígéretét is, de egyelőre nem tett semmi olyat, ami durva hibának tűnne. Pontosan egy évvel ezelőtt iktatták be hivatalába Barack Obama amerikai elnököt, és egyelőre csak az látszik, hogy milyen irányban indult el, de az nem világos, hogy hova fog megérkezni. Elemzés Obama első évéről.

Nagy kihívások várnak rá

"Versekben kampányolsz, de prózában kormányzol" - a New York államot a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek elejéig kormányzó Mario Cumotól származik ez a mára közhellyé vált idézet, ennél kifejezőbb mottót azonban keresve sem lehetne találni Barack Obama első évéhez. Az amerikai történelem egyik legizgalmasabb elnökválasztási küzdelmében kezdetben esélytelennek tartott, viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező afroamerikai jelölt nagyrészt a sokakat inspiráló, egyszerre fennkölt és közérthető szónoklatainak köszönhette győzelmét, elnökségének első 12 hónapjában azonban szembesült egy sor nagyon is valóságos és nehezen leküzdhető problémával.

A közel két évig tartó kampányban rocksztárokat megszégyenítő tömegek gyűltek össze Obama rendezvényein, és köztük sokan voltak, akik több gyűlésre is elmentek, pedig a jelöltek általában mindenhol ugyanazt a szöveget adják elő. Az Ígérettől a hatalomig című Obama-portré szerzője, David Mendell mesélte azt az [origo] munkatársának, hogy ő hosszabb ideig követte a demokrata szenátort, és csodálkozott saját magán, amiért még a sokadik alkalommal is élvezettel hallgatta az amúgy jól ismert beszédet. Ez nem szokott más politikusoknál előfordulni - jegyezte meg a Chicago Tribune egykori újságírója, aki az elsők között figyelt fel az országos ismertségre csak 2004-ben szert tett Obamára.

A változás és remény kettős jelszavának hangoztatása azzal is járt, hogy sok amerikai elhitte, Obama megválasztásával egy csapásra megváltoznak majd a dolgok. A kampány végén azonban már ő maga is próbálta kijózanítani híveit, és egyre többször beszélt arról, senki ne számítson gyors eredményekre. "Hosszú út áll előttünk. (...) Talán nem érkezünk meg a célhoz egy év vagy egy ciklus alatt" - fogalmazott 2008. november 4-i győzelmi beszédében, a chicagói Grant Parkban összegyűlt rengeteg híve előtt.

Megszegett ígéretek

Obama tehát már maga is próbálta felkészíteni a választókat arra, hogy a költészet után következik a próza időszaka, és ezt a változást az egy évvel ezelőtti, még mindig nagyon ünnepélyes hangulatban zajló beiktatása utáni, egyik első intézkedése illusztrálja talán a legjobban. Az elődje által folytatott politikával való szakítást szimbolizálta, hogy az új elnök bejelentette, egy éven belül bezárják az úgynevezett terror elleni háború során elkövetett jogsértések jelképévé vált guantánamói fogolytábort. Az ígéretet sokan üdvözölték, a tábort azonban a rengeteg biztonsági és jogi probléma miatt azóta sem tudták bezárni, és nincs is kitűzve új határidő.

Ez ráadásul csak egy a be nem váltott ígéretek közül. Obama vállalta azt is, hogy az egészségügyi reform előkészítése a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt fog zajlani, ehhez képest azonban zárt ajtók mögött folynak az egyeztetések. Nem tartotta be maradéktalanul azt az ígéretét sem, hogy nem fog lobbistákat alkalmazni, illetve hogy minden törvényt közzétesz az interneten öt nappal az aláírás előtt. Kampányának egyik központi üzenete volt az is, hogy szakít a Washingtonra jellemző marakodó politizálással, a demokraták és republikánusok ugyanakkor most talán még keményebben csépelik egymást, mint egy évvel ezelőtt.

Nehéz örökséget kapott elődjétől

Az átláthatósági problémák ugyan talán nem háborítanak fel tömegeket, és a pártok marakodása sem feltétlenül csak Obama hibája, az elnök megítélése azonban ezektől függetlenül is nagyon sokat romlott az elmúlt 12 hónap alatt. Elnöksége első heteiben még a lakosság mintegy 68 százaléka ítélte meg jónak a tevékenységét, mostanra azonban ez az arány 50 százalékra esett. Még gyengébbek a számok Obama számára, ha a konkrét ügyek - például gazdaság, egészségügy - kezelésére kérdeztek rá a közvélemény-kutatók - derül ki az Economist által megrendelt felmérésekből.

Példátlan teher

Ritka, hogy egy amerikai elnök ilyen rövid idő alatt, ennyit veszítsen népszerűségéből, arra sem volt azonban sok példa, hogy az Egyesült Államok vezetője annyi és olyan súlyos problémával nézzen szembe egyszerre, mint Obama. Az ország két háborút vív egyszerre, drága és igazságtalanul működő egészségügyi rendszere átalakításra szorul, a pénzügyi piacok az összeomlás szélére kerültek, a gazdaság pedig megroggyant, miközben a költségvetési hiány már George Bush elnöksége alatt is hatalmasra duzzadt. Ezek mellett az azonnali kezelést igénylő problémák mellett ráadásul ott tornyosulnak az Egyesült Államok előtt olyan hosszabb távú, de talán még fontosabb kihívások, mint a klímaváltozás elleni küzdelem vagy a világhatalmi rend átalakulása, Kína és más feltörekvő országok megerősödése.

Nehéz teher nyomja a vállát

A ránézésre is riasztó problémalistáról egyelőre nem sok mindent tudott kipipálni Obama. A pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozására tett lépések még Bush alatt megkezdődtek, az új elnök javára írandó azonban magának a rendszernek a stabilizálása. Erre már a kampányban is komolyan készült - derül ki egy, az elnökválasztásról szóló új, Game Change című könyvből, amely szerint a pénzügyi válság kirobbanása után Obama szinte napi rendszerességgel beszélt a Bush-kormányzat pénzügyminiszterével, Hank Paulsonnal.

A megroggyant gazdaság

Obama már beiktatása előtt hozzálátott annak a példátlanul nagy összegű - végül 787 milliárd dollárra rúgó - mentőcsomagnak az előkészítéséhez is, amellyel a megroggyant amerikai gazdaságot akarta újraéleszteni. Ez részben sikerült, a munkanélküliség növekedése lelassult, az állástalanok aránya azonban továbbra is az Egyesült Államokban szokatlanul magasnak számító 10 százalékon áll. Márpedig lényegében ezen - a gazdaság felpörgetésén - áll és bukik minden Obama számára, az elmúlt egy évben azonban energiájának nagy részét lekötötték az egészségügyi reform körüli csatározások.

Elnökjelöltként azt ígérte, hogy kiterjeszti az egészségbiztosítást (jelenleg a 300 milliós lakosságból mintegy 45 millióan nincsenek biztosítva, így nem kapnak megfelelő ellátást sem), ami történelmi jelentőségű társadalmi változást jelentene az Egyesült Államokban. Az indulatos - nácizással és kommunistázással tarkított - vita mostanra eljutott oda, hogy a törvényhozás két házában van két elfogadott törvénytervezet, amelyekből már csak össze kellene gyúrni egy jogszabályt. Ez sem tűnik azonban egyszerű feladatnak, az állam szerepének növekedésével járó reform ellen ráadásul nemcsak a megrögzött republikánusok tiltakoznak, hanem egyre több független és demokrata is rossz szemmel nézi.

Ami elkezdődött

Persze, ha sikerül végül elfogadni az egészségbiztosítás kiterjesztéséről szóló törvényt, és tömegek érzik majd a várható pozitív hatásait, az lendületet adhat a demokratáknak és a Fehér Háznak is. Obama így hozzáláthat más problémák megoldásához, illetve folytathatja korábban megkezdett programjait. Sok olyan kezdeményezést indított el, amelyeknek egyelőre nem látni az eredményét.

Meghirdette például, hogy az Egyesült Államok lesz a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosa, az erről szóló jogszabály azonban elakadt a törvényhozásban (ami az egyik fő oka volt annak, hogy a koppenhágai klímakonferencia kudarcba fulladt). Hosszú - kritikusai szerint túlságosan hosszú - mérlegelés után novemberben megszületett az új afganisztáni stratégia is, amelynek lényege, hogy egy gyors csapaterősítés után 2011-ben már meg is kezdenék a kivonulást.

Vidám pillanat egy ételosztáson

A külpolitikáját tekintve szintén nem világos az sem, hogy hova vezet majd az, hogy barátságosabb hangot ütött meg Iránnal szemben (párbeszédet ajánlott a teheráni vezetésnek), hogy keménykedni kezdett Izraellel (felszólította őket, hogy szüntessék be a zsidó telepek építését - egyelőre eredménytelenül), hogy gesztusokat tett az egyre öntudatosabb Kínának (nem fogadta a Dalai Lámát és kínai útján csak halkan emlegette fel az emberi jogok megsértését), és hogy látványosan elfordult Európától (a klímakonferencián az USA legstabilabb partnereként számon tartott EU nélkül egyezett meg a fejlődő országokkal a záróegyezségről).

Egyszer már bizonyított

Sok tehát a nyitott kérdés Obama első éve után, az azonban borítékolható, hogy a következő 12 hónapban nehezebb dolga lesz, mint az előzőben volt. Idén novemberben törvényhozási választások lesznek, és a felmérések szerint a demokraták egyre veszítenek a támogatottságukból, ráadásul a ciklus közepén amúgy is hagyományosan az elnök pártja szokott gyengébben szerepelni. Ez idegessé teheti a Fehér Házat, a szenátusban ugyanis most is épp csak megvan a demokraták többsége a törvények sima elfogadtatásához, és ha ezt elveszítik, akkor Obama rá fog kényszerülni arra, hogy a vele szemben ellenséges republikánusokkal jusson dűlőre terveinek végrehajtásánál (ráadásul nem is kell várniuk ezzel novemberig, már egy keddi szenátorválasztáson elbukták a többséget).

A kampányban ugyanakkor az Obama-stáb arról vált híressé, hogy minden eshetőséggel jó előre számoltak, így nem valószínű, hogy az azóta a Fehér Házban dolgozó tanácsadók nem gondolkodtak ilyen, az elnök számára kedvezőtlen forgatókönyvben is. Ismerősei magát Obamát is úgy írják le, mint aki képes arra, hogy rendszerben gondolkodjon, és nemcsak az azonnali hasznot nézi, hanem előre tervez. Az első évet végül is sikerült végigcsinálnia úgy, hogy nem követett el igazán komoly, rögtön jelentkező károkat okozó hibát, és bárhogy is alakulnak a demokrata párt dolgai idén novemberben, számára ott van még három év a következő elnökválasztásig. Azt pedig egyszer már bebizonyította, hogy ha választási kampányról van szó, akkor ahhoz nagyon ért.