Újabb folt esett a Moszad hírnevén

A merénylet ugyan sikerült, de az elkövetők túl sok nyomot hagytak maguk után. A Hamász egyik vezetőjének dubaji meggyilkolásával még a nyugati országok is az izraeli titkosszolgálatot gyanúsítják, amely eddig a profizmusáról volt híres. Persze nem ez volt a Moszad első hibája története során: korábban meggyilkoltak egy ártatlan marokkói pincért Lillehammerben, és elszúrták egy militáns vezér megmérgezését is.

Tegyük fel, hogy az iráni titkosszolgálat meggyilkol egy olyan embert, aki egy nyugati államhoz kötődő, a teheráni kormányzattal harcot vívó szervezet tagja. Tegyük fel, hogy a gyilkosság elkövetői hamisított nyugat-európai útlevelekkel fedezik valódi személyazonosságukat. Mi lehet mindennek a következménye? Hatalmas nemzetközi diplomáciai vihar, harsogó nyilatkozatok, az államilag támogatott terrorizmus emlegetése és vita az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Ezt a lehetőséget a Guardian nevű brit lap vetette fel annak kapcsán, hogy a gyanú szerint az izraeli titkosszolgálat, a Moszad hajtott végre egy merényletet Dubajban. A közel-keleti üzleti központnak számító arab városban január 19-ről 20-ra virradó éjszakán ölte meg egy csoport Mahmud Abder-Raúf el-Mabhúhot, a Hamász katonai vezetőjét. A dubaji rendőrfőnök "100 százalékig" biztos, hogy a Moszad a felelős az akcióért, és Izrael ugyan szokás szerint nem kommentálja az ilyen állításokat (csak annyit mondanak, hogy nincs Izrael szerepére utaló bizonyíték), nyugati országok is sorra hívták be az izraeli nagykövetet, magyarázatot kérve a Dubajban történtekért.

Ezek azonban meglehetősen lassú reakciók voltak, és nem is jártak komoly következménnyel Izrael számára. A feltételezett elkövető Moszadnak ugyanakkor így is kínos a történet, miután az akció elkövetői meglehetősen sok nyomot hagytak hátra. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy milyen hamisított útleveleket használtak, a dubaji rendőrség pedig ezeket és a városban mindenhol jelenlévő biztonsági kamerák felvételeit használva szinte percről percre rekonstruálni tudta, hogy mit csinált a merénylettel gyanúsított 26 fős csoport (erről bővebben korábbi cikkünkben olvashat)

Óvatosságra int a traffipax

A Guardian szerint Meir Dagan, a Moszad jelenlegi vezetője idején az izraeli titkosszolgálat csendes háborút indított ellenségeivel, a Hamász palesztin iszlamista mozgalommal és a Hezbollah libanoni szervezetével, illetve szír és iráni támogatóikkal szemben. Ennek keretében ölték meg például Imád Mugnijehet, a Hezbollah egykori veterán vezetőjét 2008-ban. Ezt a Guardian a Moszad egyik "legmerészebb és legkifinomultabb titkos műveleteként" jellemzi.

Ezzel szemben az amatőrnek tűnő dubaji merényletet az izraeli sajtó annyira furcsállja a BBC szerint, hogy a nemzetközi sajtó abban sem biztosak a lapok, hogy izraeli ügynökök ölték meg Mabhúhot. "Huszonhat ügynököt, talán 30-at küldtek egy ember megöléséért?" - tette fel a kérdést a Haarec című izraeli napilap újságírója. Szerinte az a híresztelés is furcsa, miszerint két ügynök csónakon menekült át a Perzsa-öböl túlpartján található Iránba. "Nem léped túl a sebességhatárt egy olyan helyen, ahol kamerák lesznek, mert le fognak fényképezni" - hozta fel a sajátságos traffipax-hasonlatot Rami Igra egykori Moszad-ügynök, aki szintén nem hisz benne, hogy Izrael áll az ügy mögött.

Bruce Riedel, a CIA korábbi tisztviselője, jelenleg a washingtoni Brooking Intézet főmunkatársa elmondta a BBC-nek, hogy szerinte a Moszadra vall az európai útlevelek használata és a helyszín villámgyors elhagyása is. Szerinte a gyanúsított csapat a Moszad teljes dubaji különítménye volt, amely hosszú ideje Irán ellenében dolgozott. Riedel szerint azt a hibát követte el Izrael, hogy alábecsülte a Dubaj részéről várható reakciót.

Egy másik álnéven nyilatkozó volt moszados azt mondta a BBC-nek, hogy furcsának tartja az amerikai hitelkártyák használatát, és a hamis útlevelek elkészítése sem követett semmilyen általa ismert protokollt. Szerinte is lehetséges azonban, hogy Izrael volt az akció egyik fő résztvevője, bár szerinte az avatatlan szemeknek láthatatlan, "nemzetközi szereplőket is bevontak" a merényletbe.

Tanulni a hibákból

Nem ez volt a profizmusáról híres Moszad első félresikerült akciója. 1973-ban egy, a norvégiai Lillehammer városában dolgozó marokkói pincért lőttek agyon a Moszad ügynökei. Hamar kiderült, hogy a pincért összekeverték Ali Hasszán Szalamehhel, az 1972-es müncheni olimpián végrehajtott merénylet kitervelőjével (őt végül 1979-ben, Bejrútban ölték meg). Ezután sorban csukták le a norvég hatóságok az érintett izraeli ügynököket, főképp hogy egyikük (egy tapasztalatlan dániai születésű önkéntes) olyan nyomokat szolgáltatott a nyomozóknak, amelyek több társa elfogásához vezettek. Megtartotta ugyanis a blokkokat, amelyek a Moszad felé igazolták volna norvégiai költekezéseit.

Az izraeli Jerusalem Post a Moszad talán legnagyobb bukását, Háled Mesaal Hamász-vezér elleni 1997-es merényletkísérletet hozza párhuzamba a Mabhúh-gyilkossággal. 1997 szeptemberében letartóztattak két Moszad-ügynököt, akik megmérgezték Mesaalt egy injekcióval. A kómába esett Mesaal életét Huszein jordán király mentette meg, aki a diplomáciai kapcsolatok megszakításával fenyegette Izraelt, ha nem küldi el az ellenmérget. Az ügynökökért cserébe Izrael kénytelen volt szabadon engedni Ahmed Jaszin sejket, a Hamász szellemi vezetőjét is - foglalja össze az MTI a történetet.

Mesaal megkapta az ellenmérget

A Jerusalem Post szerint a Mesaal elleni merénylet jó ötlet volt, de rosszul sikerült, míg Mabhúh megölése rossz ötlet is volt, és rosszul is lett kivitelezve. Hasonlóságként azt hozza fel a cikk szerzője, hogy mindkét gyilkosságra Benjamin Netanjahu izrael kormányfő adhatott utasítást (Netanjahu 1996-1999 között is miniszterelnök volt). Azonban a lap felhívja a figyelmet az akkori Hamász és a mostani Hamász közötti különbségre: a szervezet célja a kilencvenes évek végén az izraeliek irtása volt, míg manapság Gáza újjáépítése vált egyik fő céljukká.

Izrael valószínűleg azt akarta üzenni a Hamász fegyvereket vásárló vezetőjének meggyilkolásával a palesztinoknak, hogy nincs joguk fegyvertartáshoz, miközben Izraelnek korlátlan katonai ereje lehet. A publicisztika szerint fel kell hagyni a James Bond-stílusú akciókkal, és a békés megoldások útjára kell lépni.