Letette az esküt az új szlovák kormányfő

Hivatalosan is Iveta Radicová az új szlovák miniszterelnök, miután csütörtökön este az államfő elfogadta Robert Fico lemondását, Radicová pedig letette az esküt. Az államfő méltatta, hogy Fico "mindig védte a nemzetállam érdekeit".

Ivan Gasparovic államfő csütörtökön este nevezte ki Iveta Radicovát kormányfőnek, miután elfogadta Robert Fico miniszterelnök és kormánya lemondását. Radicová letette az alkotmány által előírt esküt. Koalíciós kormánya tagjait pénteken nevezi ki az államfő. Az új kormánynak összesen 15 tagja lesz a miniszterelnökkel együtt.

Gasparovic köszönetet mondott a távozó kabinetnek négy év munkájáért. Külön méltatta, hogy Robert Fico kormányfő "mindig védte a nemzetállami érdekeket" és mindent megtett annak érdekében, hogy életben tartsa a szociális állam elveit. "Mondjon bárki bármit, ez volt az újkori szlovák történelem legstabilabb kormánya" - jelentette ki Fico.

A hatályos törvények szerint a szlovák kormánynak a parlamenti választások nyomán létrejött új törvényhozói testület hivatalos megalakulása után kell benyújtania lemondását az államfőnek. Amennyiben már felállt az új kormány, az elnök haladéktalanul kinevezi az új kormányfőt és a minisztereket. Ha még nincs új kormány, akkor a régi kabinet ügyvezetőként marad hivatalban. A parlamenti választásokat a Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia nyerte majdnem 35 százalékkal, de miután nem talált parlamenti többséget biztosító koalíciós partnerre, nem tudott kormányt alakítani.

Az Iveta Radicová vezette új kormánykoalíciót a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd párt alkotja. Az SDKU a kormányfői bársonyszéken kívül négy tárcát kap; szintén négy tárcát kap az SaS, s Richard Sulíkot, a párt elnökét csütörtökön házelnökké is megválasztották; a két kisebbik koalíciós tag - a KDH és a Híd - egyaránt három-három tárca birtokosa.

Az 1956-ban született szociológus Radicová viszonylag új arcnak számít a politikában. Annak ellenére, hogy 1990-ben tagja volt Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalomnak, melynek szerepe volt a csehszlovák rendszerváltásban, egészen 2005-ig nem vállalt komolyabb politikai szerepet. Tanárként dolgozott, a kilencvenes évek végén megszerezte a docensi fokozatot, majd később professzor lett és megválasztották a Szlovák Tudományos Akadémia szociológiai intézetének igazgatójává is. Vendégelőadóként tanított Bécsben, Csehországban, sőt Amerikában is. Amikor 2005-ben Mikuláš Dzurinda kormánya új munkaügyi, szociális és családügyi minisztert keresett, a szakmai előélete miatt esett rá a választás. Egyesek szerint a legnagyobb előnye más politikusokkal szemben ma is a szakmai háttere. (Az új szlovák kormányfőről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.)