Akár verekedett is a város becsületéért New York főnöke

Akkor is összeveszett a menedzserrel, ha épp két trófeát nyert zsinórban a csapat, ha pedig nem ment a játék, összeverekedett az ellenfél szurkolóival. George Steinbrennert, a New York Yankees baseballcsapat kedden elhunyt tulajdonosát sokan tartották nehéz embernek, akinek csak a siker számított, a pénz nem. A Főnök néven emlegetett Steinbrenner hatalmát jelzi, hogy még a New York-i polgármester sem mert szembeszállni vele, inkább kifizetett egymilliárd dollárt egy új stadionért.

Steinbrenner Hilary Clinton New York-i szenátorral, mai külügyminiszterrel

Félárbocra eresztették a zászlókat a New York-i városházán, miután kedden szívroham következtében meghalt a 80 éves George Steinbrenner - vagy ahogy mindenki emlegette: a Főnök - milliárdos üzletember, a New York Yankees baseballcsapat tulajdonosa. "Ez egy szomorú nap, nem csak a Yankees-rajongók, de egész városunk számára. Kevés ember volt nagyobb hatással New Yorkra az elmúlt négy évtizedben, mint George Steinbrenner" - méltatta az elhunytat Michael Bloomberg polgármester.

A New York Yankees a baseball történetének legsikeresebb csapata, 27-szer nyerte meg a világbajnokságnak nevezett döntőt (a World Series a két észak-amerikai profi liga, a National League és az American League győzteseinek négy nyert meccsig tartó összecsapása). Abban a 37 évben, amíg Steinbrenner volt a tulajdonos, a legendás csapat 11 ligagyőzelmet szerzett és 7-szer hódította el a World Series trófeát. Legutóbb a tavalyi szezonban jutott el a végső győzelemig.

Egy nehéz ember

"George a legsármosabb fickó a világon, egy igazi Mr. Szépfiú" - mondta róla egyik cégének korábbi elnöke, Campbell Elliott, aki azonban hozzátette azt is, hogy Steinbrennerrel dolgozni már nem volt ilyen kellemes: "George úgy áll hozzá, hogy rohadt nagy szerencséje van annak, aki neki dolgozhat, és ha valami nem tetszik, elmehet a pokolba." "Amikor a menedzsere leszel, 50 ponttal csökken az IQ-d. Hirtelen nem tudsz semmit" - mondta egy interjúban Gene Michael, aki játékosként, edzőként és menedzserként is dolgozott Steinbrennernek, és akit a Főnök többször is kirúgott.

Steinbrenner 1978-ban két World Series győzelem után is képes volt összeveszni a sikereket hozó menedzserrel, Billy Martinnal, akivel csúnya sértéseket vágtak egymás fejéhez. 1981-ben, amikor nem alakult jól a döntő sorozat, Steinbrenner egy késő este sajtókonferenciát hívott össze, ahol bekötözött karral jelent meg. Azt állította: egy liftben megverte a Los Angeles Dodgers két szurkolóját, hogy megvédje a csapata becsületét. A vereség után utasította a PR-csapatát, hogy nyilvánosan kérjenek bocsánatot New York lakóitól.

Steinbrenner és felesége a Yankee Stadion kivetítőjén

Közeli ismerősei szerint ugyanakkor arra is emlékeznek, hogy az üzletembert érdekelte az emberek sorsa, és sokat jótékonykodott. "Kevesen tudják, de ha hallott vagy az újságban olvasott egy történetet valakiről, aki nehéz helyzetbe került, igyekezett megtalálni, hogy segítsen neki" - mondta a CNN-nek Rick Cerrone, Steinbrenner korábbi PR-igazgatója. A Főnök szerinte önzetlen és nagylelkű ember volt, aki rendszeresen kifizette véletlenszerűen kiválasztott emberek orvosi számláit. 

Hobbinak indult

George Steinbrenner nem a maga erejéből lett gazdag, a családi vagyont még apja, Henry Steinbrenner alapozta meg hajózási vállalkozóként: a Nagy-tavakon szállított ércet és gabonát, majd a család az 1960-as években felvásárolta az American Shipbuilding Company nevű hajógyárat. Steinbrenner 1948-ban katonai akadémiát végzett, két évet szolgált a légierőnél. Később egyetemi mesterfokozatot szerzett testnevelésből, majd a családi cégeknél töltött be vezető posztokat.

1960-ban szállt be a profi sportba, amikor megvett egy kosárlabda-csapatot, a Cleveland Piperst, amelynek edzőjévé először a profi ligák történetében egy fekete szakembert, John McLendont nevezte ki. Később a tulajdonos és az edző összekülönböztek, mert Steinbrenner egy meccs szünetében adta el az egyik játékost az ellenfél csapatának. A Pipers megnyerte az 1961-62-es szezont, de a frissen szerveződött profi liga hamarosan összeomlott, Steinbrenner pedig milliókat bukott az üzleten. Később a Broadway színházaiban próbálkozott, több előadást is finanszírozott, de végül mégis a sport mellett maradt.

A mélyponton szállt be

Az 1901 óta létező (még Baltimorban alapított, de hamarosan New Yorkba költöző) Yankees részvényeinek 80 százaléka 1964-től a CBS tévétársaság tulajdonában volt. A csapat ebben az időben hanyatlásnak indult, 1965-ben - 40 év után először - a másodosztályban végzett, vagyis nem került be a legjobb öt csapat közé. A helyzetet súlyosbította, hogy bevezették az amatőr játékosok igazolásának új rendszerét, a részben sorsoláson alapuló draftingot, így a Yankees már nem igazolhatott le bárkit, akit csak akart.

A Főnök (jobbra) Giuliani korábbi polgármesterrel egy felvonuláson

A csapat - 1912 után először - utolsó lett a ligában és bár a következő években valamelyest stabilizálódott helyzete, nem tudott komoly eredményt felmutatni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem tudtak új sztárokat igazolni a kiöregedő nagyok helyére. A Yankees ezekben az években elvesztette egyik legfontosabb szponzorát, a Ballantine sörgyárat. Elhagyta a csapatot a népszerű kommentátor, Red Barber is. Állítólag azért kellett mennie, mert egy rangadón megjegyzést tett a 67 ezres stadionban helyet foglaló 417 szurkolóra.

Steinbrenner és az általa vezetett befektetői csoport 1973-ban 8,7 millió dollárt fizetett a csapatért, amit a CBS még 11,2 millióért vett meg, és ami ma 1,6 milliárdot ér. A hajómágnás később kivásárolta a társait, és többségi tulajdonossá vált. 1974-ben átcsábította az Oakland sztárdobóját, James Augustus "Harcsa" Huntert, aki a legjobban fizetett dobó lett a ligában: 3,75 millió dollárt kapott az ötéves szerződésért. Steinbrenner ezzel a lépéssel lefektette a máig működő, szabad igazolásos rendszer alapjait. A Yankees 1976-ban ismét World Seriest játszott, a következő két évben pedig meg is nyerte azt.

Pénz nem számított

A Yankees folyamatosan vásárolta a sztárjátékosokat, 2004-ben már összesen 187,9 millió dolláros volt a fizetési lista, ami a legmagasabb volt az egész ligában. Ez azonban sosem izgatta Steinbrennert, aki mindig azt mondta, ha felmerültek a bérköltségek: pénzt keresünk és visszaforgatjuk a csapatba. Az ellenfeleket azonban nagyon is érdekelte, hogy mit csinál Steinbrenner. Különösen az ősi rivális, a Boston Red Sox vezetői aggódtak mindig azon, hogy mit fog lépni a Yankees tulajdonosa.

Michael Bloomberg sem mert szembeszállni Steinbrennerrel

Amikor a csapatnak nehézségei voltak, a Főnök mindig az újítást és az előre menekülést választotta. A 2000-es években például ismét hullámvölgybe került a csapat: 1999-ben és 2000-ben megnyerték a World Seriest, de ezután nyolc évig hiába nyertek hatszor a keleti divizióban, a csúcsra nem sikerült felérniük. Steinbrenner 2007-ben ismét merészet lépett, két kínai játékost szerződtetett, és elsőként a profi baseball történetében, szponzori szerződést kötött egy kínai céggel.

A megújulás része volt az is, hogy 2008-ban a csapat elbúcsúzott, a még 1923-ban épült Yankee Stadiontól. Steinbrenner már az 1980-as évektől szorgalmazta, hogy építsenek újat a korszerűtlen, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő régi stadion helyett. Végül 2001-re sikerült meggyőznie a hivatali ideje végéhez közeledő Rudolph Giuliani polgármestert, hogy a város szálljon be egy új stadion megépítésébe.

A Guilianit 2002-ben váltó Michael Bloomberg megpróbált kihátrálni a szerződésből, de kiderült, hogy az politikai öngyilkosság lenne: a szerződésbe ugyanis egy olyan záradékot is beépítettek, amely szerint a Yankees elhagyhatja a várost, ha nem épül meg a stadion. Az új, 52 ezer férőhelyes Yankee Stadion 2009-re készült el. Összesen 2,3 milliárd dollárba került, amiből 1,2 milliárdot az adófizetők álltak, de a Yankees meghálálta a befektetést: a 2009-es szezonban, nyolc év után ismét megnyerte a World Seriest.