Özil és Khedira ad reményt a németországi bevándorlóknak

Nem csak a világbajnoki harmadik helyezést ünnepli Németország, Angela Merkel kancellár és a világsajtó is integrációs modellnek tartja a válogatottat, amelynek fele nem német származású. A győzelemért hangosan szurkoló berlini törökök szerint a csapat azt példázza, hogy gyerekeiknek van esélyük, az óvatosabbak szerint azonban a Nationalelf sikere nem egyenlő a multikulti győzelmével.

Ibrahim Bassal libanoni származású férfi és sokat kritizált zászlaja

A bronzérem mellett származási sokszínűségével is feltűnést keltett Joachim Löw német szövetségi kapitány csapata. Angela Merkel kancellár kijelentette, a válogatott a német integráció példaképe. Lelkesedésnek az adott alapot, hogy a német válogatott huszonhárom tagja közül tizenegynek külföldi gyökerei vannak.

Többük esetében csak a név és a bőrárnyalat emlékeztet a migrációs háttérre: Tasci és Gomez bevándorlók unokái, nyolc játékos (Özil, Klose, Khedira, Podolski, Boateng, Aogo, Marin, Trochowski) Németországba emigrált szülők vagy anya/apa gyermeke, és csak a brazil Cacau az, aki maga vette fel a német állampolgárságot. Őt egyébként a csapatban Helmutnak szólítják, az anekdota szerint stuttgarti klubtársa, a svájci Ludovic Magnin nevezte el így, amikor a focista az állampolgársági vizsga előtt éppen a volt kancellár, Helmut Kohl életútját próbálta memorizálni. (Hogy pontosan ki honnan származik a német válogatottban, ebből a cikkből kiderül.)

Közös öröm

Berlin-Brandenburg török szövetségének szóvivője, Safter Cinar szerint a multikulti-válogatott reményteljes jel: "Özil és Khedira példája azt mutatja, hogy a bevándorlók gyerekeinek is van itt esélye. A válogatott összetétele nagyban hozzájárul a csapattal való azonosuláshoz" - mondta egy interjúban. (A német nyelvterületen különösen sokat használt multikulti szó a multikulturalizmus rövidítése. Lényege, hogy egy ország elismeri és tiszteletben tartja területén élő, eltérő hátterű emberek kulturális különbségeit.)

A vegyes etnikai hátterű focisták sikereit látva a törököket, a lengyeleket, az arabokat, a szerbeket és a libanoniakat is áthatotta a nemzeti büszkeség. Leglelkesebben a török bevándorlók bíztatták a Nationalelfet: Berlinben már a vb kezdete előtt sokan feldíszítették autóikat német zászlókkal, különösen azokban a városrészekben - mint Neukölln, Moabit és Wedding -, ahol a legtöbb bevándorló él. A német zászló mellett gyakran a török félhold is megjelent az erkélyeken, ajtófélfákon, ablakokban. A Süddeutsche Zeitung online kiadása szerint Berlinben ugyanakkor még így is eltörpült a német trikolórba vont erkélyek és autók száma az ország szociálisan problémás területeihez képest, ahol a legmagasabb a bevándorlók aránya.

Az ország legnagyobb zászlaja Berlin Neukölln nevű városrészében a Sonnenallén lógott, s ezzel a lobogóval a sajtó majdnem annyit foglalkozott, mint Paullal, a pszhichopolippal. A négy emeletet beborító, 22 méteres zászlót egy Ibrahim Bassal nevű 39 éves elektroműszerész függesztette ki üzlete fölé. Gesztusa mögött egyes baloldali, az anarchizmushoz közel álló, úgynevezett autonóm csoportok veszélyes nacionalizmust láttak, ezért a zászlót háromszor felgyújtották vagy leszaggatták az épületről. Bassal újra és újra pótolta a zászlót (ami összesen 1500 eurójába került), mint a Spiegelnek mondta, érzelmi okokból: "Nem hagyjuk, hogy a szívünkben lévő kedves Németországot elvegyék". Németországban született, mindig is ott élt és németnek is érzi magát - indokolta a zászló fontosságát a libanoni bevándorlók gyermekeként napvilágot látott féri.

Integrációs problémák

Miközben a német sajtóban sokasodtak az optimista cikkek arról, hogy minden milyen jól alakul, hiszen a válogatott a társadalom tükörképe, más hangok óvatosságra intettek. Németországban nagyjából minden ötödik ember bevándorló családból származik: "Egy pillantás a be nem fejezett tanulmányokra, a munkanélküliségi statisztikákra vagy egyszerűen a börtönökre azt jelzi, hogy sok bevándorló hátterű ember él a társadalom árnyékos oldalán" - írta a Badische Zeitung publicistája. A baden-württembergi Adelsheimban található fiatalkorúak börtönében minden második fogva tartott nem német származású. Mint a cikkben olvasható, rengeteg tanulmány szól arról, hogy a nem német kulturális hátterű gyerekek és fiatalok hátrányos helyzetben vannak az iskolákban és később a munkaerőpiacon is sok megkülönböztetés éri őket. A cikk azzal zárul, hogy míg Joachim Löw csapatában sikerült az integráció, a németeknek általában még sok a tennivalójuk.

A 22 méteres lobogót háromszor kellett pótolni

Németország évek óta igyekszik választ találni arra, hogyan oldja meg a bevándorlók, gyerekeik és unokáik integrációját. A két oldal pedig előszeretettel mutogat egymásra: a többségi társadalom az országban élő külföldi származású emberek integrációs kedvét hiányolja, míg a bevándorlók a németek nyitottságát keveslik. Különösen az iszlám vallásúak gondjaitól hangos évek óta a sajtó: rendszeresen jelennek meg a becsületbeli gyilkosságokról, anyaotthonokba menekülő iszlám nőkről szóló cikkek, és egy-egy ilyen eset után azonnal temetni kezdik a multikulti eszméjét. Neukölln polgármestere, Heinz Buschkowsky 2004-ben egy markáns ítélettel vált országosan ismertté: "A multikulti megbukott" - mondta a bevándorló-kerületben tapasztalható szociális problémákra reflektálva.

A multikulti csapat sikere mellett a vb hatására kialakult német nemzeti büszkeség is téma a sajtóban, csakúgy mint négy évvel ezelőtt, amikor a második világháború óta először lehetett hazájukra büszke németeket látni. Már a vb alatt megérkeztek a megnyugtató hangok: Jürgen Gerhards, a berlini Freie Universität szociológia professzora leszögezte, a 2006-os példa szerint senkinek nincs oka aggódni a németek patriotizmusa miatt. Mint mondta, egy reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy a döntő után a nemzeti büszkeség azonnal a vb előtti szintre esett vissza.

A nemzetközi sajtó lelkes

A Spiegel külföldi tudósítói szerint Löw fiatal csapata a világban a laza, színes Németország jelképeként jelent meg, a modern és világra nyitott ország bizonyítékát látták benne. Alig volt olyan angol kommentátor, aki ne utalt volna rá, hogy a német játékosokat már nem Franznak és Karlheinznek hívják, hanem Mesutnak és Miroslavnak. A másik brit végkövetkeztetés az volt, hogy - ahogy négy évvel ezelőtt is - megjelent egy új, ártalmatlan német patriotizmus. Az Independent a fiatal német csapatot is elirigyelte: "Ha Anglia felfedezett volna egy olyan fiatal játékost, mint Mesut Özil, aki mondjuk Dewesburyben nőtt fel pakisztáni háttérrel, akkor talán a csapat eljut a vb végső fázisába" - írta a lap.

Taxisofőr vb-mámorban félholddal díszített pólóban

A franciák a német integrációs politika meggyőző bizonyítékát látja a sokszínű német válogatottban. Aslak Nore nevű norvég szerző pedig a német válogatott apropóján talált alkalmat, hogy beszóljon a skandinávok közül egyedüliként kvalifikált dánoknak: mint írja, a dán válogatottban egyetlen bevándorló sincs, és ez a Dániára jellemző idegenellenességet szimbolizálja. A nyolcvanas években a imádta a dán focit, a német mechanikus játékot pedig megvetette, de most ez megfordult - írja.

A dán bal-liberális Politiken nevű újság azt írta, hogy az új trikolor a fekete-piros-arany. A német csapat iránti lelkesedésben egészen odáig megy, hogy két generációval a háború után Németország végre ismét azon az úton van, hogy felvegye Európa vezető kultúrnemzetének szerepét. A lap szerint a német integrációs modell példa Európa számára.