Hosszú harcra készül Mr. Csepel a magyar állam ellen

A nyomásgyakorlás az egyik legfőbb célja a magyar gyökerekkel rendelkező Herzog családnak azzal, hogy újabb pert indítottak a magyar állam ellen a második világháborúban tőlük elrabolt műtárgyak visszaszerzéséért. Felperesnek azért is választották a család egyik fiatalabb tagját, David de Csepelt, hogy a magyar hatóságok ne játszhassanak rá az öregedésre. A jogi bizonytalanságok miatt kétséges az eljárás kimenetele, de a befolyásos amerikai támogatókkal rendelkező család láthatóan hosszú harcra rendezkedett be.

Herzog Mór dolgozószobája

David de Csepel annak a Herzog Mórnak a leszármazottja, aki 2500 darabos gyűjteményével a második világháború előtt az egyik legjelentősebb magyar műgyűjtőnek számított. A műalkotásokat azonban a második világháború alatt elrabolták tőlük a nácik, és most de Csepel a Herzog család többi leszármazottjával együtt azt próbálja elérni, hogy visszakapják őket.

A gyűjtemény egy része jelenleg a magyar állam tulajdonában van, a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában is ki vannak állítva belőle darabok. Korábban a Herzog család már többször próbálta megszerezni a képeket Magyarországtól, de a magyar bíróságok jogerősen kimondták, hogy szerintük a családot már kárpótolták, ezért nem adják oda a képeket.

De Csepel azonban személyes ügynek tartja a műalkotások visszaszerzését. A marketing tanácsadóként dolgozó örökös a Los Angeles Timesnak elmondta, hogy járt már Magyarországon, és a Szépművészeti Múzeumban megnézte a képeket. "Nem arról van szó, hogy a saját falamon akarom látni ezeket a képeket. Csak annyit szeretnék, hogy a családomnak igazságot szolgáltassanak" - mondta de Csepel.

A család ügyvédje, Michael Shuster szerint azért a 44 éves de Csepel a fő felperes az ügyben, hogy a magyar hivatalnokok ne tudjanak rájátszani a családtagok öregedésére. Korábban Herzog Mór unokája, Martha Nierenberg csaknem 10 éven keresztül perelte a magyar államot, az eljárást egyszer meg is kellett ismételni, amíg végül 2008-ban a magyar bíróság jogerősen kimondta, hogy nem adják ki a képeket.

De Csepel az [origo]-nak e-mailben úgy nyilatkozott, hogy szerinte Magyarország azért nem akarja visszadni a képeket, mert azok rendkívül értékesek, és a központi részét képzik a magyar múzeumok gyűjteményének. Szerinte Magyarország, más európai országoktól eltérően, "nem akarja elismerni, hogy az érintett művészeti alkotásokhoz egyszerűen nincsen joga".

Sok a hasonló pereskedés

A család a kedden benyújtott kereset szerint azt is el szeretné érni, hogy a magyar múzeumok készítsenek leltárt, mert így meg tudnák határozni, hogy az egykori Herzog gyűjtemény mely darabjai vannak még Magyarország tulajdonában. A per jelenleg több mint 40 művészeti alkotásért folyik, körülbelül 100 millió dollár (21.6 milliárd forint) értékben. Ez a New York Times szerint az eddigi legnagyobb hasonló jellegű megoldatlan per.

Ungváry Krisztián történész szerint kétségtelen, hogy a magyar zsidóság egy részét a második világháború idején kifosztotta a magyar állam, és adott esetben az akkor elrabolt vagyontárgyak visszajárnak, viszont szerinte sokan visszaélnek ezzel a helyzettel. A történész az [origo]-nak elmondta, hogy nem ismeri a Herzog ügyet, de általánosságban szerinte elmondható, hogy sok hasonló jellegű pert csak az ügyvédi irodák nyomására indítanak, amelyek a magas díjak miatt érdekeltek a pereskedésben. "Történik egy szörnyűség, és 60 év múlva előrángatják, és ráfogják valakire, akinek alig van hozzá köze" - mondta Ungváry, példaként pedig a MÁV beperlését említette (erről bővebben itt olvashat).

A Holokauszt során elrabolt művek visszaszolgáltatásáért küzdő amerikai szervezet, a Commission for Art Recovery európai képviselője, Peresztegi Ágnes szerint ugyanakkor Magyarország álláspontja ebben a kérdésben teljesen egyedülálló. Szerinte ugyanis Magyarország nem vállal semmilyen felelősséget az ügyben, miközben Németország és Ausztria ezt már megtette. Az esettel foglalkozó New York Times is megemlíti, hogy Németország éppen a közelmúltban adott vissza 3 értéktárgyat a családnak.

Nem tudni mi lesz belőle

Jelen esetben a per kimenetele azonban még nyitott. Az igazi kérdőjel ebben az esetben az, hogy egy esetleges Magyarországot elmarasztaló ítélet esetében mire számíthat de Csepel és a többi családtag. Az ügyet ugyanis a washingtoni kerületi bíróságon fogják tárgyalni, Magyarországnak pedig nincsen olyan végrehajtási jogsegély egyezménye az Egyesült Államokkal, mint például az Európai Unió tagországaival. Így egy amerikai bírósági ítéletet Magyarországnak nem muszáj magára nézve kötelező érvényűnek tekintenie.

Molnár Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének adjunktusa szerint olyan esetekben, amikor az alperes nem egy magánszemély, hanem egy másik ország, az amerikai bíróság maga is mérlegelheti, hogy egyáltalán indít-e eljárást, ugyanis más országok szuverenitását érintő ügyekbe nem avatkozhat bele. Itt most a jelek szerint az amerikai bíróság úgy döntött, hogy befogadja a pert.

Herzogék fordulhattak volna a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is, amely az egyetlen nemzetközi bíróság, ahová magánemberek is beadhatják panaszukat, azonban csak akkor, ha minden más jogi lehetőséget kimerítettek már saját országukban. A család ügyvédje Michael S. Shuster az [origo]-nak azt mondta, hogy azért nem a strasbourgi bíróságra vitték az ügyet, mert a család nagy része, David de Csepelt is beleértve, amerikai állampolgár, ezért számukra logikus, hogy egy amerikai bíróságon intézzék az ügyet. Shuster szerint az amerikai bíróságok amúgy is jártasak már a hasonló jellegű Holokauszt-perekben.

A strasbourgi nemzetközi bíróságon amúgy csak magyar állampolgár vagy magyar érdekeltséggel (céggel, lakóhellyel) rendelkező magánszemély indíthat eljárást Magyarország ellen. A jogszabályokat figyelembe véve lehetséges, hogy a család talán azért sem fordult a nemzetközi bírósághoz, mert akkor nem tudták volna az összes értéktárgyat visszakövetelni Magyarországtól, mivel korábban a magyar bíróságon csupán 12 képet próbáltak visszaszerezni a magyar államtól. Így a többi értéktárgy esetében még nem merült ki minden egyéb jogi lehetőség, tehát a strasbourgi bíróság nem is foglalkozhatna vele.

Marad tehát az amerikai bíróság, de ott a bizonytalan jogi helyzet miatt még az sem jelent biztos győzelmet, ha a család számára kedvező ítélet születik. Molnár Tamás szerint ugyanakkor a hasonló jellegű perekben akár a diplomáciai nyomásgyakorlásra is rá lehet játszani. Ebben az esetben a cél az, hogy Magyarország belemenjen egy peren kívüli egyezségbe. Ez Ungváry szerint is gyakori az ilyen ügyeknél.

Az amerikai külügyminisztérium már korábban is kifejezte szolidaritását a családnak, Hillary Clinton jelenlegi külügyminiszter pedig, abban az időben még szenátorként több levelet is írt a magyar diplomáciát korábban irányító Göncz Kinga miniszternek. "Arra szeretnénk ösztönözni az önök kormányát, hogy minél gyorsabban tegyenek pontot annak a már hosszú ideje húzódó eljárásnak a végére, melyben visszajutatják ezeket a vagyontárgyakat a jogos tulajdonosának" - írta a Herzog család által az interneten is közzétett első levelében, melyet többedmagával 2007-ben küldött Göncznek.

Shuster szerint ők megpróbálják minden lehetséges módon kieszközölni egy számukra nézve kedvező ítélet végrehajtását, beleértve a diplomáciai nyomásgyakorlást is."Mi nyitottak vagyunk ennek a pernek egy barátságosabb megoldására is, de tekintve a magyar állam eddigi meghökkentő hozzállását, készek vagyunk kivárni a bíróság ítéletét" - mondta Shuster. David de Csepel korábban azt mondta a Los Angeles Timesnak, hogy "mi azt akarjuk, hogy Magyarország érezze a nyomást".