Ki válaszol majd a földönkívülieknek?

Évek óta folynak olyan kutatások, amelyek a földönkívüliek esetleges jelzéseit figyelik, de az nem világos, hogy ha egyszer befut ilyen, akkor ki és mit fog nekik válaszolni. Az ENSZ Világűrbizottságának magyar tagja, Both Előd szerint ezt a kérdést is felveti az a világsajtót bejárt hír, amely szerint a világszervezet földönkívüliekkel foglalkozó nagykövetének akarták kinevezni Mazlan Othman maláj asztrofizikust. A hírt végül cáfolták, de az eddigi kutatások alapján amúgy is sokáig kellene még várni, amíg a földönkívüliek reagálnak a Földről küldött jelekre.

Bár futótűzként terjedt a hír a nemzetközi sajtóban arról, hogy Mazlan Othman, az ENSZ Világűrirodájának vezetője lesz a szervezet földönkívüliekkel foglalkozó nagykövete, a maláj asztrofizikus hétfői levelében cáfolta a kinevezéséről szóló híreket. Az új nagyköveti posztról a brit Sunday Times írt először, de Othman levele után a Világűriroda is elképesztőnek nevezte a pozíció létrehozását.

"Nagyon meglepődtem, amikor Mazlan Othman kinevezéséről először olvastam, bár egyáltalán nem meglepő, ha őt akarják felkérni erre a pozícióra" - mondta az [origo]-nak Both Előd, a Magyar Űrkutatás Iroda igazgatója. Both több mint tíz éve képviseli Magyarországot az ENSZ Világűrbizottságában, amelynek tulajdonképpen a titkársága az Othman vezette Világűriroda. Both azt mondta, Othman meghatározó szerepét jól mutatja, hogy miután az ENSZ-től hazahívták Malajzia első űrhajósának felkészítésére, a program végeztével azonnal visszacsábították a világszervezethez.

1960-ban kezdődött

A földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel céljából először 1960-ban fordítottak egy 25 méteres rádióantennát az égbolt felé. Azóta több próbálkozás is volt abból a célból, hogy jeleket adjanak le földőnkívülieknek. Both is úgy tudja elképzelni a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételt, hogy valamilyen rádióüzeneten keresztül lépünk velük kapcsolatba. "Számos olyan, akár 60-90 méteres átmérőjű rádiótávcső van, amelyeket kifejezetten arra a célra építettek, hogy más civilizációktól jövő jeleket érzékeljenek" - mondta Both.

Az 1960-as programot Frank D. Drake amerikai csillagász vezette a Green Bank Rádiócsillagászati Obszervatóriumban, Virginiában. Az akkori technikára alapozva úgy gondolták, hogy körülbelül 10 fényévnyi távolságból lehetne észrevenni egy hozzánk hasonló, rádiójeleket sugárzó civilizációt. Ezért két közeli, a Naphoz hasonló korú csillagot választottak ki, és négy hónapon át próbáltak rádiójeleket fogni az irányukból, de végül semmit nem találtak. Ez volt a SETI, a Földön kívüli intelligencia utáni kutatás (Search for ExtraTerrestrial Intelligence) megszületése.

Az 1970-es évek végétől két nagy SETI-programot készítettek elő a NASA-nál. Az egyiket az Ames Kutatóközpontban, amely ezer, a Naphoz hasonló csillag célzott megfigyelését tűzte ki célul. A másikat a Kármán Tódor által alapított Sugárhajtás Laboratóriumban (Jet Propulsion Laboratory, JPL), ahol egy nagy égboltterületet lefedő kutatást terveztek. Egy évtizednyi előkészítés után, 1988-ban a NASA igazgatósága jóváhagyta ezeket a terveket, és 1992-ben megkezdődött a kutatás, új civilizációk felfedezésében reménykedve, az amerikai törvényhozás azonban egy éven belül megvonta az anyagi támogatást, pénzkidobásnak ítélve a programot.

Még nem értek el eredményt

Bár a SETI lendülete megtört, 1995-ben mégis megkezdődött az addigi legnagyobb szabású kutatás a földönkívüli civilizációk feltételezett rádiójeleinek észlelésére, teljes mértékben magánpénzekből, az újonnan alakult SETI Intézet irányításával. Ez volt a PHOENIX-program, amely a célzott keresési stratégiát valósította meg. A kutatást a déli féltekéről látható csillagokkal kezdték Ausztráliában, majd Green Bankben folytatták, a távcsőidő felét használva másfél éven át. Ezután a világ legnagyobb összefüggő rádiótávcsövéhez költöztek, a Puerto Ricóban lévő Arecibóba, de itt már csak néhány hetet kaptak évente.

Az egyik legismertebb földi üzenetet 1974-ben sugározták a 25 ezer fényévnyire lévő M13 gömbhalmaz irányába, az arecibói óriásteleszkóppal. Ha valaki képes lesz egyszer venni és dekódolni, akkor sematikus képet kaphat a Naprendszerről, az élethez szükséges molekulákról, a DNS szerkezetéről és az emberi testről. Létezik még néhány ehhez hasonló példa, de az utóbbi időszakban sokasodnak a "nem hivatalos", olykor magánjellegű üzenetek, mert jó pénzért ezt a szolgáltatást is meg lehet vásárolni, főleg a volt szocialista országokban.

A PHOENIX-program keretében szervezett megfigyelések 1998-ban számottevő eredmények híján véget értek, és a SETI helyzete kilátástalannak látszott. Néhány kisebb program tovább futott ugyan, de ezektől nem lehetett áttörést várni. Ezért 2001-ben szinte megváltásként érkezett az a 11,5 millió amerikai dollár, amelyet a Microsoft társalapítója, Paul G. Allen alapítványa ajánlott fel egy rádiótávcső-hálózat megépítésére. 2003-ban ezt további 13,5 millió dollár követte, és több tesztfázis után 2007-re elkészült az Allen Telescope Array (ATA) nevű hálózat első fázisa, 42 antennával.

Az ATA sok kicsi, mindössze 6,1 méter átmérőjű távcsöve hálózatba kötve, összehangoltan dolgozik. A teljes rendszer együttes teljesítménye olyan lesz, mintha egyetlen hatalmas, 114 méter átmérőjű távcsövet építettek volna meg (ez egy úgynevezett interferométer, a rádiócsillagászatban elterjedt megoldás). A hálózat tagjainak munkája szabadon variálható: lehetséges például, hogy egy adott pillanatban csak az antennák egy része végez SETI-kutatásokat, a többit más tudományos célokra használják, de lehet egyszerre több célpontot is vizsgálni. Mindezek eredményeként az ATA körülbelül 100-szorosára gyorsítja a SETI-t. A PHOENIX-program ezer csillaga helyett több mint százezer csillag is célpont lehet.

Az emberiség nevében kommunikálhat

Both szerint ugyanakkor nagyon kevés esély van arra, hogy létrejöjjön egy ilyen kapcsolatfelvétel, mert óriási a távolság az esetleges létező civilizációktól, és nincsenek arra vonatkozó érvek, hogy ilyen civilizációk létezzenek. "Vannak azonban arra vonatkozó tervek, hogy a jelenleg Földön levő távcsöveket például a Holdra telepítsenek, ez megkönnyítheti az esetleges földönkívüliekkel való kapcsolatfelvételt" - mondta Both.

Mazlan Othman cáfolta a Sunday Times értesülését

Mazlan Othman szerepe a koordináció lehet Both szerint, ha a távcsöveken keresztül jeleket kapnánk más civilizációktól. "Nyílván furcsa lenne, ha távcsövekkel foglalkozó munkatárs a saját nevében reagálna a földönkívüliek jelzéseire" - mondta Both. Szerinte a jövőbeni földönkívüliekkel foglalkozó nagykövet szerepe lehet az, hogy az emberiség nevében irányítsa a kommunikációt. "Jobb, ha nem egy ország teszi ezt meg, hanem a világ országait összefogó nemzetközi szervezet" - tette hozzá.

Both amiatt is furcsállja az új pozíció létrehozásáról szóló hírt, mert a Világűrbizottságban eltöltött több mint tíz éve folyamán egyszer sem esett szó a földönkívüliekről. Szerinte ez legfőképpen amiatt van, mert a bizottságban a fejlődő országok akarata érvényesül. "Nem foglalkoznak az ilyen elvont dolgokkal, hanem a gyakorlatias kérdésekre helyezik a hangsúlyt, amikből közvetlen hasznuk származhat" - mondta Both. "Egyébként nem hiszem, hogy az ENSZ-ben ennél nagyobb hangsúlyt fog kapni a kérdés, mert például több generáció is felnőhet, amíg megérkezik az esetleges földönkívüliek válasza" - mondta Both.