Veszélyeket látva keresik útjukat a kínai kommunisták

2011.07.01. 14:30

Épp a 90 éves kommunista pártot ünnepli Kína nagy felhajtás közepette, a háttérben azonban fontos politikai mozgások zajlanak. Az ország jelenlegi vezetése számol azzal, hogy súlyos feszültségek alakulhatnak ki a gazdasági növekedés várható lassulása miatt, és közben már készülődik a generációváltás a hatalom élén. Kérdés, hogy ők milyen irányba viszik majd a világpolitikában is egyre erősebb országot.

Énekversenyekkel, egy kínai sztárokat felvonultató történelmi filmmel és több száz különböző rendezvénnyel készült a Kínai Kommunista Párt a 90. születésnapjának megünneplésére. A nagyszabású megemlékezésekhez passzolt az is, hogy elindítottak egy új gyorsvasutat, az ország első repülőgép-hordozó anyahajója pedig várhatóan megkezdi első tengeri gyakorlatait. Pénteken mondott egy másfél órás tévébeszédet Hu Csin-tao kínai elnök is, aki méltatta a párt történelmét, de egyben figyelmeztette a párttagokat arra, hogy fegyelmezettebbeknek kell lenniük - például tartózkodniuk kell a korrupciótól - ha meg akarják őrizni a párt támogatottságát.

A feudalista császársággal szemben kommunista és bizonyos mértékben anarchista eszméket valló Kínai Kommunista Párt 1921 júliusában jött létre Sanghajban (valójában július 23-án, de a megemlékezéseket a jobban hangzó hónapkezdetkor tartják). A következő 30 év nagy része egy hosszadalmas polgárháborúval telt, amelynek során a császárságot leváltó Kuomintangot a kommunisták kiszorították Tajvan szigetére. 1949-ben átvették a hatalmat az egész ország felett, és Mao Ce-tung ünnepélyes beszédével október 1-jén megkezdte működését a Kínai Népköztársaság.

A kapitalizmus és következményei

A párt mindenkori viszonylagos nagy táborának és ebből adódó sokszínűségének eredménye, hogy át tudta vészelni az 1966-tól 1976-ig tartó kulturális forradalom őrületét, és a Mao által eltávolított Teng Hsziao-pinget rehabilitálták. Teng Mao halála után a kulturális forradalom sérelmeinek feldolgozására meghirdette a "Pekingi tavaszt", majd megalapozta a mai Kína sikerét a "Nyitás és reform" programmal - más szóval a kapitalizmus beengedésével. Az ő találmánya az azóta is sokat emlegetett "szocializmus kínai karakterjegyekkel" meghatározás is. 

A kapitalizmus beengedésének azonban olyan szükségszerű és kellemetlen következményei is lettek, mint az infláció, a társadalmi egyenlőtlenségek, ami közvetve az 1989-es Tienanmen téri tüntetésekhez is vezetett. A párt hezitált azon, hogyan is kezelje a feszült helyzetet, és végül a brutális megtorlás mellett döntöttek, ami után Teng vissza is vonult, Kína menetelése pedig jó tíz évre megtorpant vagy legalábbis lelassult.

A párt azonban ezt is túlélte, ami részben a '89 utáni mélyreható leszámolások, eltávolítások eredménye is volt. Kína a szigorúan irányított pedagógiai rendszerével elérte, hogy mára a húszas-harmincas korosztály szinte semmit ne tudjon az 1989. június 4-ei véres eseményekhez kötni, és ugyanezen módszerrel próbálják a kulturális forradalom vagy a szintén Mao által kitalált Nagy ugrás - a soha nem látott éhínséget eredményező erőszakos és hirtelen iparosítás - kártékonyságának jelentőségét is elbagatellizálni. Egyszóval mindent megtesznek azért, hogy kiretusálják azt, ami a párt tekintélyét és legitimációját csorbíthatná. Ebben a szellemben készültek a 60-as államszületésnap környékén és a mostani 90-es pártévfordulóra leforgatott nagy költségvetésű, külföldön is neves színészeket szerepeltető történelmi filmek.

A mosoly és ami mögötte van

Mindemellett a Kereskedelmi Világszervezetben 2001-ben megszerzett tagság utáni szédületes gazdasági fellendülés, majd a 2008-as olimpia nagyban segített azon, hogy a párt csillaga újra fényesebben ragyogjon. És mivel minden ellenzéki kezdeményezést csírájában elfojtanak, a demokratikus elmozdulás a kommunista párton belülről lenne várható.

Forrás: AFP
Mao Ce-tung egy 1944-es képen - a pártünneplés képeiért kattintson a fotóra!

A demokratákhoz vagy liberálisokhoz talán még legközelebb állók meghatározó figurája a mindig derült miniszterelnök, a Magyarországot is végigmosolygó Ven Csia-pao. Ven nemegyszer hangoztatta - igaz jellemzően inkább külföldi útjain -, hogy bizonyos mértékű demokratizálódás és társadalmi reformok nélkül nem élvezhetők, sőt veszélybe kerülnek a gazdasági sikerek. Persze egyes elemzők szerint ezek súlytalan kijelentések, és csupán azt a célt szolgálják, hogy javítsanak a párt imázsán. Ven tényleg megmarad a szavak szintjén, konkrét cselekvési tervet nem vázol fel.

Útkeresés a Tienanmen téren

A párt születésnapjához méltó hangulatban kidekorálták a sokat látott Tienanmen teret, amely az ünneplés központi helyszíneként önmagában leírja a kínai vezetésben tapasztalható ideológiai árnyaltságot és útkeresést. A világ legnagyobb terének észak-déli tengelyét a "Nagy Kormányos", vagyis Mao Ce-tung emléke határozza meg. Az északi oldalon a Tiltott város bejárata, azaz maga a Mennyei Béke Kapuja közepéről tekint le jól ismert igazolványképe, szemben vele, a grandiózus tér déli alsó szakaszában a Népi Hősök Emlékművének 38 méter magas tömbje mögötti négyszögletes mauzóleumban pedig gondosan őrzik földi maradványait. A tér kelet-nyugati tengelyén két egymáshoz nagyon hasonló, a szocialista realizmus építészetének stílusában felhúzott monumentális építmény áll.

A nyugati oldalon az Országos Népi Gyűlés épülete (azaz a parlament), szemben vele a négyévnyi renoválás és bővítés után tavasszal újranyílt Kínai Nemzeti Múzeum, az identitásképzés kályhája (Korábban Történeti, illetve Forradalomtörténeti Múzeum). A múzeum előtti terület a tavaszi újranyitás előtt aktuális jelképek monumentumainak adott helyett. Itt állt az olimpia előtti évben a legnagyobb visszaszámláló óra, majd idén januártól április közepéig egy kilenc és fél méter magas Konfuciusz-szobor, jelezvén a párt ideológiai elmozdulását. Ami többek közt azért kelthetett kisebb zavart a tájékozott közönségben, mert annak idején maga a Kormányos, a mai hatalom történelmi legitimációja, a papírpénzekre nyomtatott Mao a legkisebb tiszteletet is mellőző módon száműzte a több mint kétezer éve színen lévő Konfuciuszt és tanításait.

Aztán Konfuciusz eltűnt, és közben megnyílt a múzeum két nagyszabású kiállítással. Az egyik a német állammal közösen, több éves előkészítés és 10 millió euró árán létrehozott A felvilágosodás művészete. A másik, a Kína történelmét bemutató állandó kiállítás ugyanakkor aligha értékelhető felvilágosultnak. A talajt vesztett kommunista ideológiát leváltó nacionalista propagandának aládolgozó, a külföldi "imperialista" hatalmaktól elszenvedett vereségek hangsúlyozásával (főként az ópiumháborúk, a franciák és az angolok gaztettei, illetve a többszöri japán invázió megrázó képeivel) operáló tárlat a Kulturális forradalomról vagy a Nagy ugrásról - Mao balul elsült vízióiról - kevés szót ejt. Ellenben a felvilágosodástól szintén távol eső hidegháborús retorikát folytató hangulatban zárul: Kína sikereivel az űrben vagy az olimpián.



A konkrét lépések inkább a másik tábor erejét teszik érzékelhetővé. Kína különutasságát hangsúlyozók legmagasabb rangban lévő képviselője a tavaly februárban szintén Magyarországon járt Vu Pang-kuo, a kínai parlament elnöke. Az ő befolyásukat mutatják azok a sorozatos letartóztatások, melyek során még 2008 decemberében Liu Hsziao-po 11 évet kapott a reformot és demokráciát követelő Charter 08 című manifesztumáért. De ugyanúgy ennek részei az afrikai-arab forrongások utáni szigorítások, többek közt a sok évezredes kínai kultúrában is meghatározó jázmin szó tabusítása, és számos jogvédő, ügyvéd, művész vagy újságíró elhallgattatása. A nyugaton is ismert avantgárd művész, Aj Vejvej 81 nap elzárást kapott, a vád adóelkerülés volt ellene, de hívei szerint politikai okok állnak az ügy hátterében.

Forrás: AFP
Teng Hsziao-ping más utat választott - a pártünneplés képeiért kattintson a fotóra!

Nagy erőket mozgósítanak a kínai hatóságok a számukra legkellemetlenebb tényező, az internet felügyeletére - ez a legfontosabb eszköz a rendszer bírálói számára, akik saját blogjukon vagy közösségi portálokon próbálnak nyilvánosságot kapni. Már ahol tudnak, mert a Twitter, a Facebook  és a YouTube rég tiltott - persze az élelmesebbek tudják használni -, a még meghívási fázisában lévő Google+-t  is azonnal blokkolták, kínai megfelelőik pedig szigorú ellenőrzés alatt vannak.

Elemzők szerint az egyik legnagyobb veszélyt a gazdagodó középosztály jelenti, amelynek tagjai egyre több befizetett adójüanjuk után egyre több beleszólást szeretnének a közpénzek elköltésébe. Másik fenyegetés a rendszer számára a gazdasági növekedés minden bizonnyal bekövetkező lassulása, ami értelemszerűen még nagyobb egzisztenciális, társadalmi feszültségeket szül. Ezt próbálná semlegesíteni a Hu-Wen-adminisztráció 2007-ben meghirdetett "harmonikus társadalom" programja, amelyet az idén áprilisban egy masszív boldogságpropagandával (miszerint a legfontosabb cél most már nem a GDP, hanem a boldogság növelése) is megtoldottak.

Kik lesznek az utódok?

A helyzet azért is rendkívül kényes, mert a következő két évben szinte teljes őrségváltás következik be a pártban, és így az állam élén is. A váltás megértéséhez fontos ugyanakkor átlátni, hogyan épül fel jelenleg a kínai kommunista párt vezérgárdája. A mintegy 80 millió tagot számláló, 90 éves szervezet egy szigorú hierarchia szerinti katonai szervezethez vagy vallási rendhez hasonlítható, ahová többfordulós felvételiztetés és gondos ellenőrzés után lehet belépni. A párt legfontosabb döntéshozóit a háromszáz tagú Központi Bizottság foglalja magába, amely megválasztja a huszonnégy tagú Politikai Bizottságot, ennek szíve pedig az öt-kilenc főből álló Állandó Bizottság. Tulajdonképpen ők a hatalom birtokosai.

A most kilenctagú központ tagjai egytől kilencig vannak rangsorolva, első köztük a 2002-es pártkongresszus során megválasztott, majd 2007-ben újraválasztott Hu Csin-tao pártfőtitkár, aki az alkotmány értelmében így az állam és a hadsereg első embere is egyben. Hut, aki már harmadszorra nem választható újra, nagy valószínűség szerint jelenlegi helyettese, Hszi Csin-ping követi, aki most a hatodik helyen áll, és Hu már évekkel ezelőtt kiszemelte utódjául, számos fontos posztot osztva rá.

Forrás: MTI/Trebitsch Péter
A 90. születésnapon - A pártünneplés képeiért kattintson a fotóra!

2012 őszén a 18. pártkongresszuson a most harmadik Ven Csia-pao is átadja helyét a jelenleg hetes számú Li Kö-csiangnak, aki a miniszterelnökhöz hasonlóan gyakran jár külföldre. Hszi és Li mellett viszont az összes többi, azaz hét hely új tagokkal lesz feltöltve - ha 2012-ben alkalmazni fogják a kilencvenes évek elején hozott félhivatalos megállapodást, amely szerint 68 év fölöttiek már nem lehetnek tagjai az Állandó Bizottságnak.

Szintén ötévenként, a pártkongresszust követő évben - tehát legközelebb 2013 márciusában - ül össze a Népi Gyűlés, ahol rendszerint a pártkongresszus döntéseit fogadják el, illetve megválasztják az állami apparátus vezetőit. Az ekkor már első számú Hszi Csin-ping várhatóan ekkor kapja meg az államfői és a katonai főparancsnoki posztot. Az államfő ekkor kinevezi a kormány tagjait és a miniszterelnököt, Ven Csia-pao helyére valószínűleg Li Kö-csiangot.

Hszi, aki Hut leváltva Kína legnagyobb hatalmú vezetője lesz, 57 éves. Felesége egy ünnepelt énekes-primadonna-popsztár, apja pedig vezető forradalmár volt a párt életének hajnalán, azután viszont az első különleges gazdasági övezet - Teng egyik nagy találmánya -, Sencsen megszületése körül bábáskodott mint a szomszédos Kanton kormányzója. Az idősebb Hszi egyben a Tienanmen téri erőszakos katonai beavatkozás kritikusa is volt. Hszi Csin-ping az apja révén az úgynevezett trónörökösök táborához tartozik, akiknek felmenői fontos szerepet töltöttek be a párt történetében, és mostanra ők is hatalomérettek lettek.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Ven Csia-pao végigmosolyogta Magyarországot is

Az 55 éves Li Kö-csiang viszont nem a családja révén került a hatalom közelébe. A szegény Anhui tartományból származik, de a Pekingi Egyetemen végzett jogot, majd doktorált közgazdaságtanból, és a párt ifjúsági szervezetében indította el a karrierjét. 1998-ban Henan kormányzója lett (ezzel ő lett a legfiatalabb tartományvezető), de sikerét inkább külföldi útjainak köszönheti, tartományában ugyanis több kellemetlen esemény is kötődik a hivatali idejéhez, például a vérkészítmények útján terjedő AIDS miatti botrány - amelyet a rosszakarói gyakran próbálnak felhasználni ellene.

"Igazi karizmatikus populista"

Még egy párttagot érdemes megemlíteni, aki a jövőbeli Kínai Kommunista Pártot várhatóan befolyásolni fogja, már csak azért is, mert érdekes színt hozott a modern politikába. Ő Po Hszi-laj, aki az Állandó Bizottságnak egyelőre nem, csak a Politikai Bizottságnak tagja, és nyugati lapok szerint igazi karizmatikus populista. Csungkingi kormányzóként azzal szerzett országos hírnevet, hogy a Mao-kultusz, a lendületes "vörös idők" hangulatának újraélesztésével próbálta összefogni a szegénység és az országos átlaghoz képest jelentős bűnözés miatt elkeseredett lakosságot.

Többek közt mozgalmi dalversenyt hirdetett nagy sikerrel, és kezdeményezései hatására hamar kiderült, hogy meglepően sokan viseltetnek nosztalgiával a forradalmi időszak iránt. Pedig a szintén trónörökös Po apja például, miután végigcsinálta a gyötrelmes Hosszú menetelést (a később dicsőségnek értékelt, valójában rengeteg áldozatot követelő, de mégis a párt túlélését és későbbi győzelmét elősegítő stratégiai visszavonulást Mao oldalán), szembeszállt Maóval, mikor az felvázolta a Nagy ugrás ötletét. Emiatt a Kulturális forradalom alatt kíméletlenül elbántak vele, a feleségét - Po Hszi-laj anyját - halálra verték. Az idősebb Po végül Teng alatt magas rangra emelkedett, és Hszi Csin-ping apjával ellentétben a legradikálisabb rendteremtők közt szerepelt 1989-ben. Figyelemre méltó, hogy Hszi Csin-ping Csungkingban tett látogatása után nyilvánosan dicsérte Po neo-maoista mozgalmát.

A következő, úgynevezett ötödik generációs vezetés színrelépése amiatt is hozhat még újat a párt életében, hogy az eddig túlnyomórészt gyakorlati szakemberekből összeállt vezetést főleg történészek, jogászok, közgazdászok fogják váltani. A politikai elemzők szerint nehéz dolguk lesz. Még nem tudni, hogy ha szorul a helyzet, Konfuciuszhoz, Maóhoz, a hadsereghez, a titkosrendőrséghez vagy a számos, külföldön tanult fiatalhoz fognak-e nyúlni segítségért.

A szerző korábban tudósítóként dolgozott Pekingben, jelenleg az ELTE Film-, Média- és Kultúraelmélet doktori iskolájának hallgatója, kutatási területe a kortárs kínai kultúra.