Mi az a WikiLeaks?

"Titkos és kellemetlen" információk kiszivárogtatóhelyének szánták a saját bevallásuk szerint az átláthatóságot mindenek elé helyező alapítók a WikiLeakset. Az oldal legnagyobb dobása az amerikai hadsereg módszereit leleplező jelentések, illetve a diplomaták titkos táviratainak nyilvánosságra hozatala volt.

"A Wikileaks lesz a kimeneti pontja minden kormányzati hivatalnoknak, bürokratának, vállalati alkalmazottnak, aki olyan titkos és kellemetlen információhoz jut hozzá, amelyet a szervezet el akar rejteni, de a nyilvánosságnak tudnia kell róla" - fogalmazta meg célkitűzését még 2006 végén az akkor frissen elindult, önmagát kiszivárogtató oldalnak nevező wikileaks.org.

Az ausztrál születésű Julian Assange és társainak első nagy dobása az volt, amikor 2008-ban közzétették a svájci Julius Bär bankház kajmán-szigeteki fiókjának több száz dokumentumát. A bank pert indított a domaint (internetes címet) regisztráló cég ellen, de nem járt sikerrel. Ugyancsak 2008-ban a WikiLeaks hozta nyilvánosságra Sarah Palin amerikai republikánus alelnökjelölt privát e-mailjeit.

Az igazi ismertséget azonban Assange és társai számára az amerikai hadseregtől származó, az afganisztáni és iraki háborúk kegyetlenségét bemutató videók és dokumentumok kiszivárogtatása hozta meg. Az első, megrázó felvételen az volt látható, hogy egy amerikai harci helikopter tüzet nyit egy tucat irakira. Az incidens során életét vesztette a Reuters hírügynökség két munkatársa is. A videónak az oldal szerkesztői a "Collateral Murder" (Járulékos Gyilkosság) címet adták.

Az adatok egy Bradley Manning nevű amerikai katonától származtak, akinek iraki állomáshelyén hozzáférése volt a titkosított adatbázisokhoz, és véletlenül bukkant a harci helikopterről készült felvételre. Manning később több adatcsomagot is átadott Assange-nak, amiért 2010 májusában letartóztatták, majd idén májusban kémkedés miatt vádat emeltek ellene.

Épp a Manning letartóztatásáról szóló rövid hír tűnt fel Nick Daviesnek, a Guardian című brit lap oknyomozó újságírójának, aki elhatározta, hogy megkeresi Assange-ot. Végül egy brüsszeli szállodában találkoztak és állapodtak meg az együttműködésről. Ahhoz ugyanis, hogy a titkos iratok nagyot szóljanak, Assange-nak szüksége volt a nagy világlapok segítségére (a WikiLeaks és a nagy lapok nem mindig döccenőmentes együttműködéséről itt olvashat).

A WikiLeaks 2010-ben három nagy dokumentumcsomagot publikált a Guardian és más lapok segítségével: az első az afganisztáni, a második az iraki háborúról szólt, a harmadik csomag - amelynek publikálását novemberben kezdték meg - pedig az amerikai nagykövetségek titkos jelentéseit tartalmazta. Utóbbi szólt a legnagyobbat, még akkor is, ha a táviratoknak még csak egy kis része vált elérhetővé: egyebek mellett felfedte például, hogy az amerikai diplomaták gúnyos, sőt, helyenként durva hangnemben írnak szövetséges országok vezetőiről, vagy hogy az Egyesült Államok az ENSZ ellen kémkedett.

A kiszivárogtatás után sorozatos hackertámadások érték a WikiLeakset (még a domaint is elvesztették, és kénytelenek voltak svájci címre költöztetni az oldalt) és befagyasztották a bankszámlájukat. Svédországban két nő szexuális zaklatással vádolta meg Assange-ot, aki ellen körözést adtak ki. Szerinte a vád hamis, csak politikai okokból akarják lejáratni. Az aktivistát Nagy-Britanniában őrizetbe vették, ahol első fokon a kiadatás mellett döntött a bíróság. Jelenleg házi őrizetben várja a másodfokú döntést.