Nagy halom szennyessel érkezik mindenki az eurózóna megmentésére

Ellentétes érdekekkel és súlyos egyéni problémákkal érkeznek az EU vezetői arra a szerdai brüsszeli csúcstalálkozóra, ahol az európai adósságválság megfékezéséről kell dönteniük. Abban mindenki egyetért, hogy kezdeniük kell valamit a csőd felé tartó Görögországgal, de az, hogy a válság terjedését kinek a pénzén akadályozzák meg, már komoly konfliktusokat szül. A végső alkut rogyadozó kormányok, fenyegető hitelminősítők és eurószkeptikus lázongók is nehezítik.

Európa nagy döntések előtt áll, és el kell döntenie, miként lehet meggátolni a csőd továbbterjedését más országokra - mondta Orbán Viktor miniszterelnök hétfői parlamenti beszédében. Az európai uniós országok vezetői szerdán ülnek össze újra Brüsszelben, hogy kitalálják, mit kezdjenek a Görögországból továbbgyűrűző válsággal, amely az európai bankrendszert és az eurózóna stabilitását fenyegeti.

"Az EU lassú és körülményes, ezért arra, hogy Európában megoldják az életünket, nem várhatunk" - mondta Orbán, hozzátéve: a magyaroknak inkább az eurózónától való függetlenségüket kell növelni, és el kell rugaszkodniuk a válságövezettől.

Nem Magyarország az egyetlen azonban, amelynek nem tetszik az európai válságkezelés menete, és a 17 tagú eurózónán belül is egymásnak feszülnek az országok. Összegyűjtöttük, ki milyen teherrel megy szerdán Brüsszelbe, és kit hogyan próbálnak mégis rávenni Európa megmentésére.

Németország - ahol fellázadt a kormánypárt is

Angela Merkel német kancellár idei újévi beszédében arról győzködte a németeket, hogy az euró megmentése nem csupán pénzügyi kérdés, az ügy összeforr Németország jólétével, és ez jelenti a békés, szabad és egységes Európa alapját. Mivel Németország az eurózóna vezető gazdasági hatalma, igyekszik mindent megtenni, hogy az övezetet megóvja az összeomlástól. A németek ugyanakkor nem akarják egymaguk állni a számlát, és elvárják, hogy a többi ország is aktívan hozzájáruljon a csőd szélére jutott országok megmentéséhez és az európai bankok körüli védőfal felállításához.

Merkel és Sarkozy

Ahhoz viszont, hogy Merkel keresztülvigye tervét Európában, előbb saját országát is meg kell győznie arról, hogy a német adófizetők pénzét más országok bankjainak megmentésére szánják. A német alkotmánybíróság előírta ugyanis, hogy az olyan nagy kiadással járó döntésekről, mint a mentőcsomag, a német parlamentnek is szavaznia kelljen. Merkelnek tehát szerda délelőtt a brüsszeli csúcs előtt Berlinben, a Bundestagban kell szembenéznie a kétkedőkkel: márpedig a hírek szerint még saját pártjában is több mint egy tucat képviselő tervezi, hogy megpróbálja elkaszálni a tervet, és nemmel szavaz egy újabb, részleteiben még nem is ismert mentőcsomagra.

Franciaország - három oldalról satuba fogva

Bár az Európai Bizottság által a nyáron elvégzett úgynevezett stresszteszt azt mutatta, hogy a francia bankok nincsenek a veszélyben, az általuk korábban felvásárolt rengeteg görög államkötvény miatt most éppen ezek vannak a legnagyobb bajban. Nicolas Sarkozy elnök ezért kényszerhelyzetbe került, mivel ha nem sikerül a németekkel egyetértésben megfelelő mentőcsomagot kialkudnia a bankjainak, az a francia pénzügyi rendszer összeomlásához vezethet.

Másrészről viszont a gazdaság lassulása és a költségvetési hiány is szorongatja Sarkozyt, akinek valószínűleg újabb megszorításokat kell majd bevezetnie, hogy a bankok védelmére fordított pénz miatt ne szálljon el teljesen a költségvetés. Franciaország jelenleg a legjobb, AAA-s hitelkockázati besorolását próbálja megvédeni, amelynek leminősítését a romló kilátások és növekvő kiadások miatt már megpendítették a nemzetközi hitelminősítők. Ha azonban megszorít, a népszerűsége mélypontján lévő Sarkozy az utolsó esélyét is elveszíti, hogy a jövő évi elnökválasztáson újra versenyben legyen a győzelemért: így érdeke, hogy minél kisebb saját költséggel, minél nagyobb közös felelősségvállalással jöjjön létre a francia bankokat megvédő mentőöv.

Nagy-Britannia - ahol már az EU-ból való kilépést pedzegetik

David Cameron brit miniszterelnök különleges helyzetben van az európai nagyok között, mivel Nagy-Britannia nem tagja az eurózónának, és így az euró összeomlása csak közvetve érintené. Az a hatás sem lenne ugyanakkor elhanyagolható, és ezt Cameron meg is értette: a brit parlamentben nemrég arról beszélt, hogy az eurózóna megoldása a világ gazdasági stabilitásának kulcsa, és több millió munkahelyre lesz kihatással az Egyesült Királyságban is. A briteknek ugyanakkor komoly érdekellentétük is van az eurózóna államaival, mivel azok hajlanak arra, hogy a nem eurót használó országok nélkül hozzák meg a végső döntéseket.

David Cameron ellen is lázadoznak

Az európai bankoknak biztosított mentőöv egyik feltételeként az eurózóna néhány tagja nagyobb pénzügyi és gazdasági integrációt szeretne elérni az EU-n belül, és ezt Cameron szóvá is tette: "Mindez elengedhetetlen, de nem szabad megvalósítani a brit nemzeti érdekekkel szemben" - mondta a brit kormányfő. Cameron akadékoskodását azonban Nicolas Sarkozy francia elnök keményen utasította vissza, amikor vasárnap közölte vele: "Elegünk van belőle, hogy kritizál minket, és meg akarja mondani, hogy mit tegyünk. Elhalasztott egy jó lehetőséget, hogy befogja a száját."

Pedig Cameron szintén megküzd azért, hogy Nagy-Britanniát az EU érdekei mellett tartsa, hiszen odahaza fölötte is összecsapnak a hullámok. Cameron pártjában valóságos lázadó csoport is kialakult, amely népszavazást kezdeményezett arról, hogy Nagy-Britannia szakadjon el az EU-tól. Szerintük ugyanis az euró védelme minden logikának ellentmond, és a kormánynak inkább távol kéne tartania magát az adósságot generáló és munkahelyeket elveszejtő Brüsszeli gépezettől.

Olaszország - ahol bukhat a kormány a válság miatt

Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök az elmúlt napokban felháborodott vádaskodásba kezdett, miután a vasárnapi válságcsúcs után Merkel és Sarkozy gyakorlatilag kinevette az erőfeszítéseit. A két politikust arról kérdezték, hogy szerintük Olaszország képes lesz-e meghozni a válságkezeléshez szükséges reformokat, amelyekkel felgyorsíthatja a csigalassú olasz gazdasági növekedést. Merkel és Sarkozy egymásra pillantott, és gúnyos mosolyuk az esetet kommentáló újságírók szerint mindent elárult arról, hogy mit gondolnak.

Berlusconinak főhet a feje

Berlusconi hétfőn rendkívüli kormányülést tartott a szükséges reformokról, de koalíciós partnerével nem tudott megegyezni a nyugdíjkorhatár emeléséről és a gazdasági élénkítő csomagról sem. Az Economist és más lapok már azon spekulálnak, hogy a helyzet Berlusconi kormányának rövid távú bukását hozza napokon belül. Az olasz miniszterelnöknek azonban még van ereje mások megleckéztetésére: legutóbb azt közölte az európai vezetőkkel, hogy "senki nincs abban a helyzetben, hogy a partnereinek leckéket adjon". Berlusconi szerint ha valakinek gondja van a bankszektorával, az nem Olaszország, hanem, Franciaország és Németország.

Spanyolország - ahol a kormányfő már vissza se térne

A nemzetközi hitelminősítők szerint Olaszország mellett Spanyolország van a legjobban kitéve a görög adósságválság továbbterjedésének: az ország adósságbesorolását legutóbb október közepén rontotta le a Standard & Poor's hitelminősítő AA- szintre. Madrid ugyan a rá nehezedő nyomás egy részét oldani tudta a bevezetett megszorító intézkedésekkel, de a mostani leminősítés tovább rontja a helyzetét.

Zapatero hamarosan kiszáll a játékból

A kormányzó szocialistáknak ebben a kínos helyzetben kell megmérkőzniük a novemberi választásokon, ahol az előrejelzések szerint minden bizonnyal veszteni fognak, és ezzel átadják az ország és Európa megmentésének terhét a jelenlegi ellenzéknek. Zapatero nem bízta a véletlenre a dolgot: ő nem is indul újra a miniszterelnöki székért, nem vállal harmadik kormányfői terminust még akkor sem, ha pártja csodával határos módon megnyerné a választásokat.