Felvásárolja Amerika védőbástyáit a terjeszkedő Kína

Az USA nyugatibb védvonalát árusítja ki Kínának egy apró óceániai szigetlánc kormányzója, hogy a bevételekből kifoltozza tragikus költségvetését.  Az Északi-Mariana-szigetek amerikai fennhatóság alatt áll ugyan, de mivel az USA támogatásából nem jön ki elég jól, hamarosan megjelenhetnek rajta a kínai "befektetők", akik évek óta terjesztik Kína befolyását a Csendes-óceánon. Így vékonyodik Amerika hatalma az izmosodó kínai sárkány szomszédságában.

Látványos fordulatot vehet az Egyesült Államok és Kína közötti hatalmi játszma a Csendes-óceánon, miután egy stratégiai fontosságú, az USA fennhatósága alatt álló szigetcsoport felajánlotta területét Kínának. Az USA legnyugatibb stratégiai védvonalának számító Északi-Mariana-szigetek kormányzója a múlt héten országa rossz anyagi helyzetére hivatkozva kínai politikusoknak kínálta fel a szigetcsoport egy részét, hogy a lakatlan szigetek bérbeadásából leheljen újra életet országa haldokló gazdaságába. Ha Kína él a lehetőséggel, akkor véglegesen berúghatja az ajtót az eddig tisztán amerikai érdekeltségű területen.

Az 54 ezer lakosú Északi-Mariana-szigetek a Csendes-óceán nyugati peremén található, ez a szigetlánc a Kínához legközelebb eső amerikai fennhatóságú terület. A szigeteket nyugatról a Filippínó-tenger választja el Kínától, keletre és délre pedig a szintén amerikai védelem alatt álló Marshall-szigetek és Mikronézia határolja. A környék a második világháború óta tartozik az USA érdekszférájába: bár saját kormánnyal rendelkező szigetcsoportokról van szó, különböző szerződések alapján a Mariana-szigetek, a Marshall-szigetek és Mikronézia katonai védelmét is az USA látja el az itt létesített támaszpontokról.

Az első európai, aki látta a szigeteket, Ferdinand Magellan volt 1521-ben. A szigeteket eredetileg Tolvajok szigetének hívták (Islas de los Ladrones), mert a helyi őslakók ellopták az itt kikötő Magellanék egy csónakját. Nevüket a 17. században kapták egy spanyol királynéról, amikor a spanyol királyság elkezdte betelepítésüket. A szigeteken körülbelül 50 ezer őslakó élt a spanyol hódítás előtt, száz évvel később már csak alig 2000 volt belőlük. A mostani lakosság nagy része a spanyol bevándorlók és az őslakók keveredéséből született.

A szigeteket a 19. század legvégén Spanyolország eladta Németországnak (Guam kivétel volt, az a spanyol-amerikai háború végén az Egyesült Államokhoz került), majd az első világháború után nemzetközi ellenőrzés alá kerültek japán felügyelettel. A második világháborúban az Egyesült Államok megszállta a szigeteket, hogy elérje Japán bombázóival.

Az Északi-Mariana-szigetek egy 1976-os társulási szerződés értelmében politikai uniót alkot az USA-val, vagyis az országban az amerikai jogrend van érvényben, és a szigetek külpolitikájáról is Washingtonban döntenek. A világháború után az amerikai megszállók megtartották a felügyeletet a szigetek felett, ahol a fizetőeszköz az amerikai dollár.

Kína azonban az utóbbi években látványosan érdeklődni kezdett a környék iránt, busás segélyekkel, kölcsönökkel és fejlesztési együttműködésekkel próbálja belopni magát az apró szigetállamok bizalmába. Ven Csia-pao kínai államfő 2008-ban egy regionális csúcstalálkozón azt mondta, hogy "a csendes-óceáni szigetországokkal ápolt barátság és együttműködés nem diplomáciailag hasznos ügy, inkább stratégiai döntés". Egy az amerikai kongresszusnak írt 2007-es jelentés szerint a feltörekvő Kína kihasználja, hogy a hidegháború vége óta az USA elhanyagolta a területet, és a hatalmi vákuumban gyorsan megveti a lábát. Bár az elemzés szerint Kína terjeszkedése alapvetően diplomáciai és gazdasági jellegű, a dokumentum megjegyzi, hogy "hosszú távú szándékaik nem világosak", és ez sok elemzőt aggaszt.

Katonai erőfitogtatás

Kína tagadja, hogy bármilyen katonai célja lenne a Csendes-óceánon: a Fiji Times című Fidzsi-szigeteki lap szerint a kínai külügyminisztérium főigazgatója szeptemberben azt mondta, terjeszkedésük ellenére nem akarnak katonai bázisokat építeni a szigeteken. "A védelmünk belső védelem, nincsenek bázisaink a területünkön kívül" - mondta Wu Xi. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy Kína mégis aktív katonailag, hiszen a régiónak juttatott támogatásai között katonai jellegűek is vannak: Kína többek között a Fidzsi-szigetek hadseregének kiképzését is pénzeli.

Forrás: AFP/U.S. Navy/Nathanel T. Miller
Kínai hadihajó a Mariana-szigetek felségvízein

Az is jól látszik, hogy Kína és az USA az utóbbi években egyre nyíltabb erőfitogtatásba kezdett, és a rohamosan fejlődő Kína látványosan fejleszteni kezdte hadseregét. Elemzők szerint a következő évtizedek fő konfliktuszónája a csendes-óceáni térség nyugati szomszédságában, a Dél-kínai-tengeren lesz, ahol az USA szövetségesei és Kína területi követeléseket támasztanak egymással szemben. Miközben a flottáját fejlesztő Kína idén hadrendbe állította első repülőgép-hordozó anyahajóját is, az USA csendes-óceáni flottája is egyre aktívabb, és a feszültség nyilatkozatokban is megjelent. A kínai vezérkari főnök nyáron az amerikai katonai kiadások csökkentését követelte, és elítélte a Vietnammal közös amerikai hadgyakorlatokat, a térségbe látogató amerikai vezérkari főnök pedig közölte: nincs meggyőződve arról, hogy Kína fegyverkezése csupán védelmi jellegű (a konfliktusról itt olvashat részletesen).

Turisztikai célra bérbe adva

Ebben a feszült légkörben érkezett Benigno Fitial, az Északi-Mariana-szigetek kormányzójának felajánlása. A Bloomberg hírügynökség szerint a kormányzó Pekingben állt elő ajánlatával, méghozzá nem is üzletemberek, hanem kínai tartományi kormányzók és kommunista párttitkárok előtt. A 15 szigetből álló állam 10 lakatlan, többségében vulkanikus szigetét ajánlotta fel, amelyeket szerinte a kínaiak turisztikai célokra, ingatlanfejlesztésre, mezőgazdasági, oktatási, kutatási célokra is használhatnának. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a kínai bérlők katonai tevékenységet nem folytathatnak a szigeten, hiszen ezt tiltja a Mariana-szigetek és az USA közötti társulási szerződés.

Fitial szerint két kínai tartomány vezetője is érdeklődött a lehetőség iránt, kérdés azonban, hogy ezt hagyja-e majd az amerikai kormányzat. "Az ajánlat miatt bizonyára sokan felvonták a szemöldöküket Washingtonban, hiszen a társulási szerződés miatt az USA-nak eddig viszonylag exkluzív használati  joga volt az Északi-Mariana-szigetek szigeteire, felségvizeire és légterére" - írta a bejelentés után a Marianas Variety című, Guam szigetén kiadott lap. Bár az újság szerint a szigeteket békés célokra ki lehet adni, az USA ezzel kínaiakat engedne a legnyugatibb védvonalára.

Forrás: Wikipedia/P. Miller
Saipan, az Északi Mariana-szigetek fővárosa

Ez felveti a kérdést, hogy mennyire lehet komolyan venni, amikor Kína azt állítja, turisztikai céllal bérelné ki a területet. Amikor augusztus végén egy kínai befektető szállodaépítés indokával próbált megvásárolni egy 300 négyzetkilométeres izlandi területet, az izlandi kormány egyből hátsó szándékot sejtett. Azt gyanították, hogy Kína geopolitikai és gazdasági érdekei húzódnak a háttérben, és szálloda helyett az ázsiai áruk észak-atlanti elosztóközpontját akarják kiépíteni, így az üzletet egyelőre megakadályozták. De Kína első anyahajójának története is hasonlóan indult: a hajó alapjául szolgáló, félig kész vázat egy kínai cég vette meg Ukrajnától, azt állítva, hogy kaszínóvá alakítja, és turisztikai központként fogja használni egy makaói kikötőben. A repülőgép-hordozó végül mégsem szálloda lett, idén a kínai haditengerészet kötelékében tért vissza.

Kulcsfontosságú terület

Az amerikai kongresszus számára írt, Kína csendes-óceáni térnyeréséről szóló 2007-es jelentés szerint a Mariana-szigetek környékének megvédése "kulcsfontosságú a létfontosságú hajózási útvonalak fenntartásához", vagyis gazdasági és katonai szempontból is. Az USA ezért fenn is tartja magának a jogot arra, hogy úgynevezett "védelmi vétót" emeljen bármilyen helyi kormányzati döntés ellen, amely megítélése szerint nem fér össze a védelmi feladatok teljesítésével: ezt a vétót azonban a tanulmány szerint még sosem kellett használnia.

A kínaiak azért is lehetnek kellemetlenek az USA számára, mert így a legfontosabb amerikai haditengerészeti bázisok tőszomszédságában telepedhetnének meg. A Mariana-szigetek déli végében található, szintén az USA tengerentúli területének számító Guam szigetén van a környék egyik legnagyobb amerikai katonai kiképzőbázisa, ahova épp a következő években akarnak átcsoportosítani 8000, most még Japánban állomásozó tengerészgyalogost. A Mariana-szigetek néhány szigetét pedig az amerikai haditengerészet bérli a helyi kormánytól, hogy ott kiképzést, lőgyakorlatokat tartson.

Forrás: Google Earth
Ez a legnyugatibb amerikai terület

Az USA által bérelt szigetek fontosságát mutatja egy 1982-es jelentés, amely részletesen beszámol arról, hogy milyen gyakorlatokat folytatott itt a hadsereg. A sziget fölött B-52-es bombázók gyakorolták éles lőszerrel a támadást, anyahajókról indított vadászgépek lőttek célpontokat, és hadihajók, valamint tengerészgyalogosok is éles lőszeres kiképzéseken vettek részt. A jelentés szerint a lakatlan szigetek olyan lehetőséget nyújtanak éles lőszerrel való gyakorlatozásra, amely sehol máshol nem áll rendelkezésre a Csendes-óceánon. 1982-ben költséghatékonyság miatt felmerült, hogy felmondják a szigetek bérlését, de a tábornokok azt mondák, olyan fontosnak tartják a terület megtartását, hogy más forrásokból akkor is kifizetik, ha a kongresszus nem ad rá pénzt. A szigetek jelentőségét mutatja az is, hogy 1945-ben innen szállt fel a bombázó, amely Hirosimára atombombát dobott.

Diplomáciai versenyfutás

Nem az Északi-Mariana-szigetek az egyetlen amerikai érdekkörbe tartozó terület, amely a kínaiak látószögébe került. A Marianas Variety szerint egy héttel az itteni bejelentés előtt Mikronéziában is nagy üzleteket kötnének. Ott egy kínai befektető 10 000 hotelszobát és golfpályákat építene, de számtalan hír jelent meg arról is, hogy Kína komolyan pénzel más környékbeli államokat is.

A régiót ismerő amerikai és kínai politológusok szerint azonban a kínai pénz beözönlése nem feltétlenül Amerika ellen irányul. A csendes-óceáni térségben nyomuló Kína először egy másik vetélytársat próbál kiütni a nyeregből, az általa el sem ismert, a hivatalos egy-Kína politikát sértő Tajvant. A kis független kínai köztársaság ugyanis a Csendes-óceánon próbálja bebiztosítani legitimitását, és hatalmas támogatásokat juttat azoknak a szigetországoknak, amelyek elismerik független államiságát. A 2007-es amerikai jelentés szerint a Tajvant elismerő 24 országból 6 óceániai állam volt, közülük kettő az USA társult állama.

Kína és Tajvan valóságos diplomáciai háborút vív a térségben a kevés pénzen is megvásárolható szigetállamok között, ezt az amerikai elemzők már csak "dollár-diplomáciának" nevezik. A harc lényege, hogy mindkét ország annak az államnak juttat segélyeket és befektetéseket, amely őt ismeri el egyedüli és legitim Kínának: így közvetve Kína és Tajvan vetélkedése járul hozzá ahhoz, hogy Amerika szava egyre kevesebbet számít a Csendes-óceánon.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK