Sátán Sarkozyt emlegetnek az örmény döntésen kibukott törökök

Súlyos diplomáciai botrány bontakozik ki Törökország és Franciaország között az 1915-ös örmény népirtás tagadását büntető francia jogszabály miatt. A törökök visszavágnának a sérelmekért, az algériai háború felhánytorgatása mellett a diplomáciai és a katonai kapcsolatok befagyasztásával is fenyegetőznek. Pedig volt már olyan ország, amelynek végül elfelejtették az örmény népirtás tagadásának büntethetőségét.

Rendőrök védik az ankarai francia követséget

"Rasszista és diszkriminatív" jogszabálynak nevezte kedden Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök azt a francia törvényjavaslatot, amelynek értelmében pénzbüntetéssel és börtönnel is büntethető az, aki tagadja az 1915-ös törökországi örmény népirtás megtörténtét. Erdogan közölte, reméli, hogy NATO-beli szövetségese korrigálja a hibát, és Törökország nem kényszerül ellenlépésekre.

A keddi török lapok "Guillotine a véleményszabadságnak", "Guillotine a történelemnek", "Sátán Sarkozy" címmel számoltak be a törvény hétfői szenátusi megszavazásáról. Az ankarai francia nagykövetség, illetve az isztambuli konzulátus előtt több száz tüntető tiltakozott. Párizsban is az utcára vonultak a szenátus ülése idején, itt azonban nemcsak törökök, hanem örmények is tüntettek.

Változatos ellenlépések

Törökország már a jogszabály egy hónappal ezelőtti, alsó házban történt elfogadása után hazahívta egyeztetésre párizsi nagykövetét, befagyasztotta a franciákkal a politikai és katonai együttműködést, és felfüggesztette a kétoldalú látogatásokat. Most azzal fenyegetőzik, hogy végleg hazarendeli a párizsi török, illetve hazaküldi az ankarai francia nagykövetet, és nem engedi, hogy francia katonai gépek és hadihajók lépjenek be a török légtérbe, illetve a török felségvizekre.

Kereskedelmi és gazdasági ellenlépések is szóba kerülhetnek Ankara részéről. Bár Törökország egyoldalú gazdasági szankciókat - a Világkereskedelmi Szervezetbeli tagsága, illetve az Európai Unióval fennálló vámegyezség miatt - nem hozhat, a francia cégek így is felkészülhetnek arra, hogy nem jutnak török állami megrendelésekhez, sem hadiipari, sem energetikai - például atomerőmű-építés - beruházások esetén.

A törökök arra is készülnek, hogy újra előveszik az 1950-es években a franciák által Algériában elkövetett atrocitások ügyét. Ezek szerintük ugyancsak népirtásnak számíthatnának. Az ankarai polgármester pedig egyenesen átnevezné a francia nagykövetség utcáját Algéria utcára, és emlékművet is állíttatna az algériai francia elnyomás áldozatainak a követséggel szemben. Törökország mozgósította szövetségeseit is az ügyben, kedden Azerbajdzsán is elítélte a francia törvényt, a demokrácia, a szólásszabadság és az emberi jogok megsértésére hivatkozva. Azerbajdzsánnak magának is régóta húzódó konfliktusa van Örményországgal a vitatott hovatartozású Karabah miatt.

Nem új a vita

A hétfőn elfogadott törvény értelmében büntethetővé válik az 1915-ös, a mai Törökország területén történt örmény népirtás tagadása Franciaországban. A törvény megsértőit egy év börtönnel és 45 ezer eurós bírsággal is sújthatják. A jogszabály Nicolas Sarkozy francia elnök aláírásával lép csak életbe, ő várhatóan még az áprilisi elnökválasztás előtt szignálja a jogszabályt. Törökország azzal is vádolja Sarkozyt, hogy a lépéssel a félmilliósra becsült, létszámarányánál sokkal nagyobb befolyással bíró franciaországi örmény népesség szavazataira hajt.

Az örmények egyébként üdvözölték is a döntést, a szenátusi szavazás idején több százan tüntettek a törvény elfogadása mellett. Szerzs Szarkiszjan örmény elnök pedig Sarkozynek írott levelében "történelmi napnak" nevezte a jogszabály elfogadását. A jereváni nagykövetség előtt kedden több százan gyűltek össze hálájukat kifejezni.

A francia törvényt még vissza lehet vonni, ha legalább 60 képviselő kezdeményezi alkotmányos felülvizsgálatát. Egy francia képviselő már jelezte is, hogy azon dolgozik, hogy összegyűjtse a szükséges képviselői aláírásokat ehhez.

"Most már sátán a neve"

Az örmények első világháború alatti törökországi üldözésével kapcsolatos vita nem új keletű Franciaország és Törökország között. A franciák már 2001-ben elismerték az örmény népirtás tényét, de tagadását eddig nem büntették. A most elfogadott jogszabály is átment már egyszer, még 2006-ban a francia parlament alsóházán - a mostanihoz hasonló heves reakciókat váltva ki a törökökből, akik akkor is kereskedelmi szankciókkal fenyegettek, és befagyasztották a katonai együttműködést -, de akkor a szenátus és Jacques Chirac elnök végül nem támogatta, így nem lett belőle törvény, ezért a törökök sem váltották be fenyegetéseiket.

Teljes törés

A hétfői szavazás után már a kétoldalú kapcsolatok teljes töréséről beszélt a párizsi török nagykövet is, ez két NATO-tagállam esetében különösen kényes, és gazdasági szempontból is érzékenyen érintheti mindkét államot. Franciaország ugyanis Törökország ötödik legnagyobb exportpiaca, és hatodik legnagyobb szállítója. A kettejük közötti kereskedelmi forgalom a tavalyi év első tíz hónapjában 13,5 milliárd dollár volt.

A törökök még kivárnak. "Egyelőre a türelmi időszakban vagyunk" - mondta Erdogan miniszterelnök kedden. A Reuters hírügynökség szerint várhatóan nem tesznek ellenlépésekkel addig, amíg eldől, aláírja-e a jogszabályt Nicolas Sarkozy. Az egyik legnagyobb példányszámú török napilap, a Hürriyet emlékeztetett a törökországi örmény népirtás tényét elismerő 2001-es döntést követő diplomáciai botrányra és nyilatkozatháborúra. Igaz, ez néhány hét után különösebb eredmény nélkül kifulladt. Egyik véleménycikkében a lap azt írja, még kérdéses, valóban lesz-e válaszreakció, de Törökország kicsit közelebb került ahhoz, hogy eldöntse, folytatja-e csatlakozási kísérleteit az Európai Unióhoz, vagy attól független utat keressen.

Törökország 1987 óta folytat csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, de már 1963-ban társult tagja lett a szervezet elődjének. Az Európa és Ázsia határán fekvő 78 milliós ország gazdasági pozíciói az 2008-as világválságot követően jelentősen megerősödtek, a tavalyi arab forradalmakat követően pedig politikai súlya is megnőtt a Közel-Keleten, az arab tavaszt ugyanis igyekezett felhasználni befolyása kiterjesztésére.

Ankarai tüntetők

De mindemellett is kérdéses, hogy valóra váltja-e mostani fenyegetéseit. Franciaország ugyanis nem az első állam, amellyel vitába keveredik az örmény népirtás miatt, sőt még csak nem is az első állam, ahol büntetik a tagadását.

Svájcnak elfelejtették

Pár éve Svájc ismerte el a genocídium tényét, a svájci rasszizmusellenes törvények értelmében ráadásul büntethető is az, aki tagadja az esemény megtörténtét. Svájc 2007-ben több mint félmillió forintnak megfelelő bírságra ítélte Dogu Perinceket a török parlamenten kívüli baloldali nacionalista Isci Partisi (Dolgozók Pártja) elnökét, aki 2005-ös svájci látogatásán a nagyhatalmak által kitalált "nemzetközi hazugságnak" nevezte az örmények kilencven évvel azelőtti kiirtását.

Az ügy diplomáciai feszültséget keltett a két ország között, a török külügyminisztérium közleményben kérdőjelezte meg a svájci törvény legitimációját, "nem megfelelő, alaptalan, és minden szempontból vitatható", mondta róla, de az ügy a két ország viszonyára nem volt jelentős hatással. A török külügyminisztérium honlapján jelenleg az olvasható, hogy a svájci-török kapcsolatok kedvezően alakulnak, és elismerően írnak Svájc közvetítéséről a török-örmény viszony rendezésében.

Dogu Perincek 2007-ben az emberi jogok európai bíróságához fordult megbüntetése miatt, és van arra esély, hogy a bíróság a szólásszabadság megsértése miatt el is marasztalja az ügyben Svájcot. Azért a török kormánynak is van félnivalója, egy mellettük szóló ítélet is kimondhatja ugyanis azt, hogy általánosan elfogadott nézet a népirtás megtörténte.

A strasbourgi bíróság a török államot is elmarasztalta már az örmény népirtással kapcsolatban. A genocídiumot kutató, az esemény törökországi nyílt megvitatását elsőként szorgalmazó történész, Taner Akcam akkor azért fordult a bírósághoz, mert egy 2006-os cikke miatt a törökség megsértésének gyanújával eljárást indítottak ellene. A bíróság tavaly ősszel végül azt mondta ki, hogy a török hatóságok eljárásának alapja - a törökség megsértését büntető jogszabály - sérti a szólásszabadságot.

Népirtás vagy háború
Azt Törökország is elismeri, hogy 1915-ben több százezer örmény halt meg, miután tömegesen deportálták őket Szíriába és Mezopotámiába az ország keleti feléből. A keresztény örmények egy részét katonák ölték meg, a többiek pedig éhen haltak a halálmenetekben. Az igazán vitatott kérdés, hogy összesen mennyien vesztették életüket ekkor. Örményország szerint legalább másfél millió ember halt meg, Törökország viszont ennek csak a töredékét ismeri el. A kormány szerint ráadásul sok török is életét vesztette a tömeges kitelepítések idején, ráadásul a halálesetek a háború részét képezték, egyáltalán nem voltak célzott erőfeszítések az örmények kiirtására.

Korabeli kép a kivégzésekről

A törökországi örmény népirtás megtörténtét egyébként összesen huszonegy ország ismeri el, köztük Németország, Svédország, Kanada és Olaszország. Az USA-ban évről évre napirendre kerül a kérdés, de eddig a Fehér Ház - tartva fontos közel-keleti szövetségesének elidegenítésétől - minden alkalommal meghiúsította a kongresszus elismerő határozatának elfogadását. Sokan vélik úgy, hogy idén a novemberi elnökválasztás miatt Barack Obama elnökre a szokásosnál is nagyobb nyomás nehezedik majd az örmény lobbi részéről.