Kadhafi szelleme kísérti Líbiát

Kadhafi-párti felkeléssel riogatnak a bukott líbiai diktátor városában, Kadhafi emléke miatt fújnak egymásra az új hadsereg katonái, és még a forradalom átmeneti kormányát is a régi ügyek emésztik Líbiában. Bár a diktátor már három hónapja halott, öröksége nem hagyja szabadulni fellázadt népét. Összeszedtük a kilenc legnagyobb problémát, amely Kadhafi bukása után Líbiára szabadult.

Bani Walidban harcok törtek ki

Meglepő és bizarr fordulatot vett az eddig győzedelmesnek hitt líbiai forradalom, amikor a héten Moammer Kadhafihoz hű csapatok támadásáról érkeztek hírek az egykori líbiai diktátor erősségének számító Bani Walidból. Líbia hatodik legnagyobb városában az első hírek szerint több mint száz kadhafista harcos támadt a forradalmi kormány, az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) irodájára, legalább öt embert megöltek, húsz másikat megsebesítettek. Az eset hatalmas felbolydulást okozott, hiszen a líbiai polgárháború elvileg tavaly ősszel véget ért, és Moammer Kadhafi is több mint három hónapja halott.

A támadás után a líbiai belügyminiszter először válaszcsapással fenyegetőzött, majd a védelmi miniszter személyesen ment tárgyalni a fegyveresekhez, szerdán pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa is megtárgyalta a váratlan fordulatot. Aztán kiderült, hogy Kadhafi szellemének visszatérése csak rémhír volt, az öldöklés pedig egy helyi konfliktusból pattant ki Bani Walid felfegyverezett lakossága és a várost tavaly ősszel felszabadító milicisták között.

A felkelőkből verbuválódott Május 28 Brigád 2011 októberében vette be a várost, tábort is vert, de a helyiek szerint túllőtt a célon. Bani Walid lakosai rossz néven vették a brigád önkényeskedését, azt, hogy hatóságként kezdett fellépni, és embereket vett őrizetbe. Amikor a múlt héten - szerintük ok nélkül - letartóztatták a település egyik elöljáróját, a helyiek egy része fegyvert fogott a Május 28 Brigád ellen, és kitört a csetepaté.

Bár nincs szó ellenforradalomról, az eset rávilágított arra, mennyire törékeny a béke az országban. "Az állami intézmények gyengék, sokszor nem is léteznek, társadalmi szervezetek és pártok pedig régóta nincsenek az országban, és mindez nagyon megnehezíti a demokratikus átalakulást" - értékelte a helyzetet szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsban a brit Ian Martin, az ENSZ líbiai küldötte. A tisztviselő szerint az országot uraló, homályos hierarchiájú fegyveres brigádok ellen azonnali lépésekre van szükség, különben elszabadulhat az erőszak. A kormány azonban még mindig saját hatalmának megszilárdításáért küzd, és a líbiai szabadcsapatok fenyegetése csak egy a sok megoldandó problémája közül. Az [origo] összegyűjtötte, mi minden fenyegetheti a líbiai békét.

1. Milicisták mindenhol

A líbiai polgárháborút szervezetlen, egymástól független szabadcsapatok vívták Moammer Kadhafi hadserege ellen, ezek a fegyveres csapatok máig nem tették le a fegyvert. A Május 28 Brigád csak egyike a rengeteg fegyveres csoportnak, Tripoliban is három-négy konkurens milícia is állomásozik, ők egymással is versengenek, és néha tűzpárbajba keverednek - mondta kedden a Russia Today (RT) televíziónak egy Afrikával foglalkozó orosz diplomata. Tripoli nemzetközi repülőterét hónapok óta tartja ellenőrzése alatt egy Zintan nevű kisváros lázadó szabadcsapata: ez a milícia a múlt hét végén az új nemzeti hadsereg katonáival is tűzharcba keveredett, amikor a hadsereg egyik tábornokának konvoja feltűnt a reptéren. A helyzet miatt Musztafa Abdel-Dzsalíl, az Átmeneti Nemzeti Tanács főtitkára közölte, ha nem sikerül a szabadcsapatokat felszámolni, újabb polgárháború jöhet.

2. Széthúzó hadsereg

A milíciák egy részét az átmeneti kormány úgy próbálja ellenőrzése alá vonni, hogy megfelelő kiképzés után beolvasztja őket a most alakuló nemzeti hadseregbe. A sereg létrehozása azonban csigatempóban halad a belső feszültségek, a Kadhafi-rezsim alatt szolgáló tisztek és a lázadó fegyveresek közötti ellentét miatt. "A fő probléma, hogy a legtöbb lázadó harcos nem hajlandó együtt dolgozni az előző rendszer katonáival, mert azt gondolja, azok Kadhafit segítették a polgárháborúban" - magyarázta a BBC-nek Oszama Dzsuvali líbiai védelmi miniszter. Két kelet-líbiai szabadcsapat már nyíltan meg is tagadta a hadsereg kinevezett főparancsnokát, mivel az 1999 előtt ezredesként szolgált Kadhafi hadseregében.

3. Sötét börtönök

A líbiai vezetést keményen bírálta szerdán az ENSZ, amiért nem képes ellenőrzése alá vonni az országban működő börtönöket. Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa közölte, a forradalmi erők több mint 8500 embert tartanak fogva Líbia mintegy hatvan börtönében azzal a váddal, hogy Moammer Kadhafi hívei voltak. A központi kormánynak nincs teljes rálátása ezekre a börtönökre, amelyekben az ENSZ szerint a foglyok kínzásnak és rossz bánásmódnak vannak kitéve. A héten az Orvosok Határok Nélkül munkatársai fel is függesztették munkájukat a líbiai börtönökben, mert nem betegeket, hanem megkínzott foglyokat kellett ellátniuk, de csak azért, hogy az ellátás után újabb kínvallatásoknak vethessék alá őket. A főbiztos felszólította a kormányt, hogy azonnal számolja fel a helyzetet, vizsgálja felül a rabok ügyeit, és bánjon velük a törvények szerint.

Ezrek vannak börtönben törvényes felügyelet nélkül

4. Fegyverek a feketepiacon

Nemcsak Líbiát, de az egész térséget fenyegeti az illegális fegyveráradat, amely a líbiai polgárháború után megjelent a feketepiacon. A lázadók még a felkelés elején kifosztották Kadhafi fegyverraktárait, a fegyverek pedig az RT orosz tévének nyilatkozó diplomata szerint gyorsan eljutnak a Líbiától délre fekvő instabil afrikai országokba. "Nemrég jártam Nigériában, Maliban, Mauritániában és Marokkóban, és ami itt a sivatagokban történik, az egy valóságos rémálom" - mondta a diplomata, hozzátéve, hogy vállról indítható rakétákat már két Kalasnyikov áráért lehet kapni a sivatagban. Ez különösen azért aggasztó, mert Líbiától délre újabb fegyveres konfliktusok vannak kialakulóban. Mali és Niger északi részén a napokban indítottak nagyszabású felkelést a tuareg lázadók, tovább destabilizálva a térséget.

5. Kadhafi fia beszélni fog

Moammer Kadhafi halála levette a líbiai vezetés válláról azt a terhet, hogy bíróságon kelljen szembenézni az erőszakkal megbuktatott vezetővel. Kadhafi fia, Szaif al-Iszlám azonban továbbra is életben van: a 38 éves férfi még a rezsim utolsó hónapjaiban is ellenállásra buzdította a kadhafista erőket, és nemzetközi sajtótájékoztatókon ostorozta a felkelést, most pedig egy felkelő milícia fogságában vár tárgyalására. Szaif al-Iszlám kiadatását már korábban kérvényezte a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC), de a líbiai igazságügyi miniszter hétfőn közölte, inkább Líbiában állítják majd bíróság elé. Az ICC részéről egyelőre nem érkezett erre érdemi reakció. A hágai bíróság egyik korábbi munkatársa a Guardianben megjelent publicisztikájában aggályosnak nevezte, hogy egy Líbiában tartott per tud-e igazságos és pártatlan maradni, és megjegyezte, hogy egy kirakatper csak további viszályokat okozna az országban.

6. Öntudatra ébredő törzsek

Kadhafi bukása után jogaikat követelik Líbiában azok a törzsek, amelyeket az elmúlt négy évtizedben teljesen elnyomott a diktatórikus állam. Líbia társadalmában máig fontos a törzsi szerveződés, ez hatalmas ellentéteket is magában hordoz: az átmeneti kormány úgy akarta ezt feloldani, hogy a kormánytagok közé szinte minden nagyobb törzsből beválasztottak valakit. A rengeteg érdeket azonban így sem sikerül összhangba hozni, és a berber kisebbség már elő is állt követeléseivel. A BBC riportja szerint a berberek azt akarják elérni, hogy saját amazigh nyelvük is hivatalos nyelv legyen Líbiában, az alkotmányba pedig foglalják bele az ország berber identitását. A törzs aktivistái szerint azonban az új kormány látványosan megfeledkezett arról, hogy a berberek mekkora szerepet játszottak a tavalyi forradalomban, pedig szerintük "a forradalom csak akkor ér véget", ha az ő jogaikat is garantálják.

Berber zászló a felkelőknél. Kadhafi idejében tilos volt kitűzni

7. Korrupciós vádak

A múlt vasárnap a lázadók átmeneti tanácsa már azt is megtapasztalta, milyen az, ha ellene tüntet a nép. A tavalyi forradalom fészkének számító Bengáziban hatalmas tömegek vonultak az utcára azért, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács átláthatóbban működjön, Tripoliban pedig sátortábort állítottak a miniszterelnöki hivatallal szemben - írta a New York Times. A forrongó tömeg azzal vádolja a tanácsot, hogy korrupt, hatalmas pénzeket tüntet el, és ezer szálon kötődik a Kadhafi-rezsimhez. Az indulatok a hétvégén erőszakba torkolltak, a bengázi tüntetők betörtek a tanács egyik irodájába is, ahol a tanács főtitkárával, Musztafa Abdel-Dzsalíllal is szópárbajt vívtak. A politikus az eset után azt mondta, a folytatódó tüntetés "veszélyes útra viszi, egy feneketlen szakadékba taszítja Líbiát", majd azt kérte az emberektől, adjanak több időt a kormánynak.

8. Megosztott vezetés

A hétvégi tüntetések után lemondott az ÁNT alelnöke, az átmeneti kormány pedig felfüggesztette a tanács több, Bengázi városából delegált tagját. Közölték, hogy egy vallási vezetőkből álló bizottság fogja kivizsgálni a kormánytisztviselők elleni korrupciós és egyéb vádakat, a lépés azonban láthatóan megosztotta az ország vezetését. A New York Times szerint a felfüggesztett tanácstagok nem tekintik törvényesnek az eltávolításukat, és egy iszlamista puccsot sejtenek a háttérben: "Vallásos csoportok és papok akartak minket kirekeszteni, de nincs joguk hozzá" - mondta a lapnak az egyik tanácstag, majd ő is megvádolta a vetélytársait azzal, hogy a Kadhafi-rezsimhez kötődnek.

9. Vitatott választási törvény

Líbia demokratikus átalakulásának következő állomása egy kétszáz fős alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztása lesz, ez alkotja majd meg az új líbiai alaptörvényt. A júniusi szavazást egy még készülő választási törvény szabályozná, ezt az ÁNT szövegezi: a január elején nyilvánosságra hozott tervezet miatt is hatalmas a tiltakozás. Az ellenzők szerint a törvény társadalmi egyeztetés nélkül született, és úgy lett megalkotva, hogy a győztes mindent vigyen: a kritikusok úgy vélik, a jogszabály arra kényszeríti a szavazókat, hogy törzsi származás alapján voksoljanak, ez pedig ellehetetlenítené az új pártokat és szervezeteket. A törvény ráadásul kitiltaná a választásról a kettős állampolgárokat, noha a politikai aktivisták közül sokan külföldi állampolgársággal is rendelkező emigránsok. A tiltakozás miatt egyelőre elhalasztották a törvény kihirdetését, így a legfőbb cél, a demokratikus választás is a bizonytalanságba hullott.