Körbeudvarolták az amerikaiak a leendő kínai vezetőt

Nagy figyelem kísérte Hszi Csin Ping kínai alelnök amerikai látogatását a múlt héten. Az államfőknek kijáró tisztelettel fogadott alelnökből lesz valószínűleg Kína következő elnöke, és az amerikaiak nagyon igyekeztek kifigyelni, mire számíthatnak majd tőle hivatalba lépése után. Az elődjeinél közvetlenebb politikus azonban még távol áll attól, hogy felfedje szándékait.

Kiemelt figyelmet kapott, és nagy a találgatás az USA-ban arról, ki is az a Hszi Csinping. Kína jelenlegi alelnöke ősztől várhatóan a Kínai Kommunista Párt főtitkára, majd jövőre Kína elnöke lehet. Nem eddigi élete áll elsősorban az érdeklődés középpontjában (erről bővebben korábbi portrénkban olvashat), hanem személyisége, és az, hogy miként fogja irányítani az egyre jelentősebb gazdasági hatalommá váló országot.

A kiemelt figyelmet jelzi az is, hogy múlt héten Hszi hosszú személyes tárgyalást folytatott Barack Obama amerikai elnökkel, a Pentagonban pedig alelnöki posztjához mérve szokatlanul, államfőknek kijáró katonai tiszteletadással fogadta Leon Panetta védelmi miniszter. "Hiszünk abban, hogy egy erős és virágzó Kína stabilitást és virágzást hozhat a térségnek és az egész világnak" - közölte megbeszélésük után Obama. Hszi pedig a két nép és a két ország közötti barátság elmélyítéséről beszélt.

Pedig számos ellentét feszül a két ország között, és ezekről is szót ejtettek. Hszi például megismételte a hagyományos kínai elvárásokat, melyek szerint az USA lépjen fel a tajvani függetlenséggel szemben, és ne kavarjon bele a tibeti ügybe.

De Hszit sem felejtették el figyelmeztetni vendéglátói. Kedden Tibet-párti tüntetők tiltakoztak washingtoni látogatása ellen a Fehér Ház előtt, az amerikai kongresszus elnöke, John Boehner egy bebörtönzött kínai ellenzéki ügyében adott át neki levelet, a szenátusban pedig az orra alá dörgölték az emberi jogok kérdését, a kínai valuta árfolyamának mesterségesen alacsonyan tartását, hogy ezzel is javítsák az exportképességet, illetve a tüntetőket tüzérséggel lövő szíriai rezsimet elítélő ENSZ-határozat megfúrását. - sorolta a Washington Post amerikai napilap.

A BBC szerint azonban a leginkább arra kíváncsiak az USA-ban, Hszi mihez kezd majd Kína növekvő gazdasági hatalmával, hogyan alkalmazza majd azt, ha jövőre ő lesz Kína elnöke. A posztot egyébként tíz éven keresztül töltheti majd be.

A kérdésre részben választ adhat Hszi személyisége is. Barátságos, megnyerő, "karizmatikusnak nevezném" - mondta róla a BBC Newshour című rádióműsorának John Huntsman, a republikánus elnökjelöltek versenyéből korábban kiszállt jelöltaspiráns, aki az USA pekingi nagykövete volt 2009 és 2011 között. Hunstman szerint Hszi mindig jó tájékozott, pedig ez nem mondható el minden kínai vezetőről.

"Sokkal interaktívabb, mint a korábbi kínai vezetők. A szemedbe néz, és úgy érzed, beszélget veled" - idézte a Washington Post Jeff Badert, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának korábbi kelet-ázsiai referensét.

"Nagyon kedves, összeszedett, udvarias ember volt" - mondta az iowai Eleanor Dvorchak a Los Angeles Timesnak. A nő 1985-ben látta vendégül Hszit, aki akkor a helyi mezőgazdaságot tanulmányozta az amerikai államban fiatal pártfunkcionárusként. "Akkoriban jóképű fiatalember volt, most meg egy jóképű idősebb férfi. Nagy öröm volt, hogy vendégül láthattuk" - mondta Eleanor Dvorchak a napilapnak.

Hszi maga is szép emlékeket vitt magával Iowából, mert idei amerikai útján külön kérte, hogy visszatérhessen oda. Traktorra szállt, teázott egykori vendéglátóival, közvetlenséget sugárzott. A New York Times beszámolója szerint ügyesen kitalált esemény volt, hogy megnyerje magának sok amerikai szimpátiáját.

Elsősorban azonban az amúgy is jelentős kínai elvárásoknak és kihívásoknak kell megfelelnie. A BBC rádióműsora által megkérdezett kínai fiatalok többek között a szociális biztonság, és a lakáshelyzet javítását várják tőle, és azt, hogy "ne blokkolják tovább az internetet", de még ennél is komolyabb feladatai lesznek.

Szembe kell ugyanis néznie az ország belső eladósodottsága okozta problémákkal, a falusi-városi ellentét miatti feszültséggel, az exportorientált gazdasági növekedésből való továbblépés lehetőségével, Tibet és Hszincsinag lázadozó népével. Közben egyre erősebb a közvélemény hangja, mindennapos utcai tüntetések, a nyiladozó nyilvánosságban egyes bloggerek gyakran heves kritikákat fogalmaznak meg a korrupcióval és a rossz szemben, és a bírálatok közé egyre gyakrabban vegyülnek erősen nacionalista felhangok is - sorolta a kihívásokat a Los Angeles Times amerikai lapnak írt cikkében Timothy Garton Ash brit történész.

Van, aki biztos benne, hogy Hszi megfelel majd a feladatnak. John Hunstman szerint éveken keresztül készült a posztra, ezért politikai hozzáértését bizonyítja, nem sikerült eltéríteni a pályáról, és az ő esélyei a legnagyobbak. A volt pekingi nagykövet szerint akár politikai változást is képes lenne végigvinni.

Arra azonban még várni kell, hogy teljes mértékben kibontakozhasson kínai elnökként. Legkorábban ugyanis csak 2013-ban kerül a posztra, amikor jelentős változások lesznek a kínai felső vezetésben. Az idén októberi pártkongresszuson nem csak őt választják majd meg várhatóan pártfőtitkárnak, hanem hét tagot lecserélnek a legfelsőbb vezetésben, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának kilenctagú Állandó Bizottságában.

Nina Hachigian Ázsiával és Kínával foglalkozó amerikai kutató, a washingtoni Center for American Progress kutatóközpont munkatársa a Los Angeles Timesban úgy fogalmazott: többé már nem egy ember fogja megszabni Kína politikáját, mint korábban, hanem az Állandó Bizottság közösen. Az ország vezetése ugyanis egyre inkább ennek a kis csoportnak a kezébe kerül, tagjai egyetértéssel kormányoznak. Azt viszont még nem tudni, hogy Hszi Csinpingen kívül kik lesznek az új tagok, de az már látszik, hogy jelentős a küzdelem a pozíciókért.

A volt amerikai pekingi nagykövet szerint időbe telik, mire Hszi konszolidálni tudja hatalmát és legalább egy év kell majd neki az elnöki poszt elfoglalása után, hogy kiderüljön, valójában mire is számíthat tőle az Egyesült Államok, és persze a világ.