Legádázabb ellenfelével próbálja elbűvölni a nyugatot a mianmari rezsim

Az évtizedeken át elzárt mianmari diktatúra rohamos léptekkel indult el a demokrácia útján, hogy megszabaduljon az országot sújtó gazdasági szankcióktól. Az ellenzék legendás alakjának, Aun Szan Szú Kjinek a vasárnapi győzelme mindenképpen jó pont, de egy, az [origo]-nak nyilatkozó emberi jogi aktivista szerint a gyors reformoknak is megvan a veszélyük.

Új korszakot emlegetett a vasárnapi időközi parlamenti választások után a mianmari ellenzék ikonikus alakja, aki több éves üldöztetés, házi őrizet és halálos fenyegetés után bejutott a parlamentbe, pártja pedig legalább 40 képviselői helyet megszerzett abból a 45-ből, amelyre jelöltet állított. Aun Szan Szú Kji szavai a legszkeptikusabb megfigyelők szerint sem túlzóak, a kampányoló, majd a választási sikert ünneplő Nobel-békedíjas politikus látványa ugyanis még egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Mindez pedig sokat elárul arról, hogy mekkora sebességre kapcsolt az elmúlt időszakban az a folyamat, amelyet mianmari demokratikus átmenetként emlegetnek.

Nemcsak ostoroz, jutalmaz is a Nyugat

Látványos mérföldkövekben nem volt hiány a mianmari politikában. Az elmúlt egy évben meghökkentő gyorsasággal alakult át az ország arculata. A legnagyobb lelkesedést kiváltó lépés mindenképpen Aun Szan Szú Kji szabadon engedése volt hét év házi őrizet után 2010 novemberében. Az ellenzéki politikus ekkor már tízezer ember előtt beszélhetett arról, hogy "a demokrácia az, amikor az emberek ellenőrzik a kormányt". A Rangun központjában tartott gyűlés azért is rendkívüli volt, mert hosszú idő után a katonai hatalom jelenléte szokatlan módon nem volt érzékelhető. Az elnök, Thein Szein pedig televíziós nyilatkozatában már arról beszélt, hogy a szabadon bocsátott foglyok építő szerepet játszhatnak a politikai folyamatokban.

Ezek után beindult a diplomáciai dominó is: néhány órával a legismertebb politikai elítéltek kiengedése után az Egyesült Államok bejelentette, hogy nagykövetet küld a délkelet-ázsiai országba. Washington az 1988-as katonai puccs után ügyvivői szintre fokozta le a diplomáciai képviseletét az akkor még Burmának nevezett országban, és több nyugati kormánnyal együtt gazdasági szankciókat léptetett életbe a rezsim ellen.

A mostani, tavaly márciusban megalakult - hivatalosan polgári, de döntően továbbra is a hadsereg tisztjeiből álló - kormány viszont további meglepetésekkel szolgált: az elnök ugyanis jóváhagyott egy törvényt, amely először tette lehetővé, hogy a mianmari állampolgárok engedélyt kérjenek békés tüntetések megtartására. A jutalom sem maradt el: a nemzetközi közösség némileg enyhített a délkelet-ázsiai ország ellen érvényben lévő szankciókon. Tavaly novemberben Hillary Clinton amerikai külügyminiszter egy mianmari látogatással jelezte, hogy az Egyesült Államoknak tetszik az irány, amelyet Mianmar vett.

A mianmari reformok legfontosabb állomásai

2010. november 7. - Húsz év után először szerveznek választásokat
2010. november 13. - Aun Szan Szú Kji kiszabadul a házi őrizetből
2011. március 30. - Az új kormány átveszi a hatalmat
2011. augusztus 19. - Aun Szan Szú Kji találkozik Thein Szein elnökkel
2011. október 12. - Szabadon engednek több mint kétszáz politikai foglyot
2011. október 13. - Törvény biztosítja a szakszervezetek létrehozását
2011. november 18. - Aun Szan Szú Kji pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) bejelenti, hogy elindul a választásokon
2012. április 1. - Az NLD a 45-ből 40 helyet megszerez az időközi parlamenti választáson.

Ennek a sorozatnak volt az eddigi csúcspontja Szú Kji vasárnapi győzelme. Az ellenzéki politikus Nobel-békedíjjal elismert küzdelméhez hasonlóan érdekes kérdés, hogy mi vehet rá egy évtizedeken át összezáró, példás katonai elnyomásra épülő diktatúrát arra, hogy a demokrácia jegyeit magán viselő választásokat tartson, és ráadásul engedje indulni legnagyobb politikai ellenfelét. Ugyanígy sokat elárulhat a mianmari demokratikus átmenet esélyeiről az, hogy Szú Kjit pedig mi győzhette meg arról, hogy a választási indulással hivatalosan is csatlakozzon az ország politikai közösségéhez.

A mianmari parlament Nobel-békedíjas képviselője

A német Frankfurter Rundschau című lap azt írta, Szú Kji és pártja azzal, hogy a rendszer részévé vált, támogathatja a parlamentben a kormánypárt reformvonalát, erősítve Thein Szein elnök törekvéseit, de ezentúl osztoznia kell vele a felelősségben is.

Látványpolitizálás

Az 1991-ben alapított, a mianmari demokratikus átmenetért és emberi jogokért küzdő szervezet, Burma Campaign UK igazgatója szerint világos, hogy a kormány szeretné elérni a nemzetközi szankciók feloldását, és ennek eléréséhez néhány engedményre is hajlandó. Felállítottak ugyan egy új parlamentet, ahol most már Aun Szan Szú Kjinek is helye van, de a testületnek nincs sok hatalma, ráadásul a hadseregé minden befolyás benne - mondta az [origo] kérdésére Mark Farmaner. A szervezet igazgatója ugyanakkor elismerte, hogy a gazdasági szankciók, amelyek bevezetéséért keményen küzdöttek az emberi jogi szervezetek, hoztak eredményeket, most azonban az a veszély fenyeget, hogy az Európai Unió túl gyorsan fogja enyhíteni ezeket, és ezzel megszűnik az ösztönzés a további reformokra.

Ennél szkeptikusabb álláspontot képvisel egy másik emberi jogi aktivista. Maung Zarni, az amerikai székhelyű Free Burma Coalition alapító aktivistája többször is óvatosságra intette a reformokért lelkesedőket. A választások hátterét firtató kérdésekre a Facebookon fejtette ki a véleményét, és mindenekelőtt eloszlatta azt a képzetet, hogy a mostani mianmari politikában számítana, mennyire őszinték az elnök indítékai. Mianmarban ugyanis még mindig a katonaság támogatása számít a hatalom letéteményesének. Bár a reformok háttere bonyolult és sokrétű, Zarni szerint meghatározó a hatalmon lévő osztály kollektív félelme attól, hogy Moammer Kadhafi líbiai, Zin el-Abidin ben Ali tunéziai vagy Hoszni Mubarak egyiptomi vezető sorsára jusson. Zarni szerint az elmúlt időszak reformjaiban szerepet játszott az is, hogy a tábornokok új generációja felismerte, hogy a fél évszázadra visszatekintő katonai uralom tönkretette az országot, így ők másfajta utat keresnek. Nem utolsósorban pedig szükségük van arra, hogy elbűvöljék a Nyugatot, amely eddig nem riadt vissza a szankcióktól.

Üzenet a külföldnek

A külföld meggyőzésében mindenképpen fontos szerepet játszott, hogy az ellenzéki politikus bizalmat szavazott az elnöknek. Thein Szein pedig, elismerve Szú Kji belföldi és külföldi népszerűségét, értékelhető lépéseket tett, hogy az ellenzéki vezető visszatérhessen a mianmari politikába. A BBC ranguni tudósítója szerint Szú Kji és Thein Szein elnök is nagy kockázatot vállalt azért, hogy az ország eljusson idáig. Az Economist Ázsiával foglalkozó blogja szerint pedig a mianmari reformok tulajdonképpen ennek a két politikai szereplőnek a kapcsolatán múlnak.

A különleges, törékeny mianmari politikai helyzetet Maung Zarni találóan írta le, amikor azt mondta, Aun Szan Szú Kji stratégiai szimbiózisban van több mostani és volt tábornokkal, és kölcsönösen szükségük van egymásra, hogy megtörjék a 25 éve tartó patthelyzetet. Az aktivista szerint Szú Kji kezében a kulcs, amellyel a rezsim eljuthat a nemzetközi elismertségig.

Mark Farmaner az [origo]-nak azt mondta, aggasztó, hogy valódi jogi és alkotmányos reformokat egyelőre nem vezettek, és ráadásul szerinte az emberi jogi visszaélések is gyakoribbak lettek az elmúlt évben. Vagyis annak ellenére, hogy a vasárnapi választásokból címlapsztori lett sok helyen a nyugati sajtóban, a reformfolyamat alig kezdődött meg, és rengeteg akadály tornyosul még a demokratikus erők előtt.