El kell titkolni a valóságot - elnökválasztásra készül Franciaország

Nem meri felvállalni a hétvégi francia elnökválasztásra készülő jelöltek többsége, hogy gazdasági reformok és az állami kiadások csökkentése nélkül Franciaország az euróválság következő áldozata lehet. Nicolas Sarkozyt keményen támadják, még egy öt évvel ezelőtti, fényűző vacsorát is rendre az orra alá dörgölnek, és bár az államfő napról napra jobb eredményt mutat a közvélemény-kutatások szerint, mégis szocialista kihívója, Francois Hollande bizakodhat.

Sokba kerülhet Nicolas Sarkozy francia államfőnek a 2007-es választási győzelem után a Fouquet's párizsi luxusétteremben elköltött vacsora. Bár öt éve történt, az emlékezetes estét a mostani elnökválasztási kampányban rendre előveszik ellenfelei. Minden aprónak tűnő, akár szimbolikus momentum is döntő jelentőségűnek bizonyulhat, ráadásul a hivatalban lévő elnök, az UMP jobboldali gyűjtőpárt vezetője ezúttal vesztésre áll.

Az április 22-ei első fordulóban ugyan a nagy intézetek előrejelzése szerint szoros eredmény várható, a május 6-ai második fordulóra azonban minden előrejelzés Francois Hollande-nak, az ellenzéki szocialisták jelöltjének biztos győzelmét valószínűsíti.

A Fouquet'sben, 2006. május 6-án töltött este máig beszédtéma Franciaországban. Két újságíró 2007-ben könyvet jelentetett meg arról az 55 fős vacsoráról, amelyen az államfő ellenfelei szerint a későbbi "sarkozyzmus" kemény magja vett részt, politikusok, leendő miniszterek, üzletemberek, lapszerkesztők, színészek, művészek (köztük Jean Reno és Johnny Hallyday).

Szerény emberek

Az idén márciusban, amikor a kampányban a média ismét elkezdte piszkálni a témát, Cécilia Attias, az elnök korábbi felesége sietett tudatni a közvéleménnyel, hogy neki semmi köze az elegáns vacsorához, pedig az eseményről szóló beszámoló szerint éppen ő volt az esemény egyik fő szervezője. Cécilia attól a jachtutazástól is szükségét érezte elhatárolódni, amelyre a politikai mézeshetekben egy francia üzletember hívta meg a későbbi krónikák szerint akkorra már egymástól elhidegült elnöki párt.

A most 57 éves Sarkozy a hivatalba lépése után hamarosan elvált és újranősült, új felesége a világhírű énekes és volt topmodell, Carla Bruni lett, nemrégiben gyermekük is született. Kapcsolatukat folyamatosan figyeli a média. Az olasz származású, franciául anyanyelvi szinten beszélő, Woody Allen egyik új filmjében (Éjfélkor Párizsban) is feltűnő Carla sok helyre elkíséri férjét, amint Sarkozy legújabb róla szóló könyvében (L'Impétueux - A heves) kifejtette, mindenhová magával vinné, ha lehetne. Néhány hete a France 2 csatorna stúdiójában megkérdezték Carla Brunit, az államfő nem bánta-e meg az estélyt a Fouquet'sben. "Mi szerény emberek vagyunk" - csattant fel az énekes. 

Csalóka a Sarkozy iránti rajongás

Szerénység ide vagy oda, Sarkozyt ellenfelei gyakran vádolják azzal, hogy a gazdagok elnöke, és a válság ellenére fényűző, magamutogató életmódot folytat. Valérie Pecresse, a Sarkozy által kinevezett miniszterelnök, Francois Fillon által vezetett kormány költségvetési minisztere és szóvivője külföldi újságíróknak február 29-én Párizsban így replikázott: a Fouquet's-estély csak egyszeri esemény volt az elmúlt öt évben, igazságtalan tehát ez alapján megítélni az elnök teljesítményét. Amúgy is - mondja Pecresse -, a szociális kiadások soha nem látott mértékűre duzzadtak Sarkozy elnöksége alatt. 

Olyannyira, hogy több elemző úgy véli, az elnök túllőtt a célon. Bárki legyen is a következő elnök, az állami kiadások drasztikus lefaragásának nincs alternatívája. "Függetlenül attól, hogy ki nyeri az elnökválasztást, a jelenlegi 56 százalékról 46-47 százalékra kell csökkenteni a kiadások arányát a GDP-ben" - mondta az [origo]-nak Christian Boissieu, a kormányfői hivatal alá rendelt, de szakmai függetlenséget élvező Gazdasági Elemzések Tanácsának elnöke. Ellenkező esetben az ország versenyképessége romlani fog, és az euróválság a pénzpiacokon komoly zavarokat okozhat. A megszorításokról azonban a választási győzelemre esélyes politikusok inkább hallgatnak.

Ez már pszichoanalízis

"Kiadásokat kellene csökkenteni, ezt tudja is a politikai elit, de nem merik kimondani" - mondta Dominique Reynié politológus, a Fondapol kutatóközpont vezetője. "Ez már a pszichoanalízis tárgykörébe tartozik - fejtegette Reynié Párizsban, a Club Grande Europe alapítvány által meghívott európai uniós újságíróknak -, el kell titkolni a fájdalmas valóságot". Reynié a teljes francia politikai elitet "tervek nélküli populistának" minősítette, amely folyton-folyvást csak a médiának játszik, végiggondolatlan ötletekkel áll elő, és pótcselekvésekbe kezd csak azért, hogy szavazatokat vásároljon. A jelöltek népszerű, könnyen érthető témákkal kampányolnak, legutóbb például a jogosítvány gyorsabb és olcsóbb megszerzését indítványozták.

Ígérgetési versennyé vált a kampány. Először csak a szimbólumok szintjén folyt a szóbeli adok-kapok. Sarkozy "morális kapitalizmust" hirdetett, míg az elnökválasztás első számú esélyese, Hollande "legfőbb ellenfelének" a pénzügyi világot nevezte meg. "A pénzügyi világot soha nem fogják megválasztani, mégis jelenleg az kormányoz" - fogalmazott a joviális, professzoros-hivatalnokos, kormányzati tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező, a hiperaktív Sarkozyhez képest nyugalmat sugárzó, 58 éves jelölt. Hollande a szocialista párton belül a liberális centrumhoz tartozik, az előválasztáson a balos Martine Aubryt győzte le a többszörös szexbotrányba belebukott Dominique Strauss-Kahn kiesése után.

A francia politikusok sokszor úgy viselkednek, mintha az ország a globalizáció áldozata lenne. "Nem magyarázzák el, hogy mennyit profitált mindebből Franciaország" - mondta a politológus Reynié, hozzátéve, hogy aki ilyen érvelésbe kezd, azt "utazni szerető arisztokratának" tartják.

Ki a változás?

A konkrét ígéretek is az állam megerősítését szolgálják. Hollande a már amúgy is csillagászati állami kiadásokat 20 milliárd euróval még megtoldaná, megemelné a minimálbért, hatvanezer tanári állást teremtene, és Sarkozy kevés igazi reformjának egyikét, a nyugdíjkorhatár emelését lényegében visszavonná. Így az európai trendekkel is szembemenne, mivel 62 helyett 60 évesen lehetne nyugdíjba menni. "Nem az életkor számít, hanem a ledolgozott évek, akkor lehet 60 évesen nyugdíjba menni, ha megvan a 41,5 év szolgálati idő" - árnyalta az [origo] kérdésére a szocialista jelölt nagy vihart kavart ígéretét kampánystábjának egyik vezetője, Elisabeth Guigou, volt Európa-ügyi miniszter. 

Sarkozy és Hollande

A kiadások fedezetét Hollande kiadós adóemeléssel teremtené meg, merthogy a 3 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánycél jövő évi elérését, és ezáltal a további eladósodás megakadályozását ő is kiemelt célként tartja számon. Az évi 150 ezer feletti jövedelmekre új, 45 százalékos adókulcsot állítana be, az egymillió euró feletti béreket, a "gazdagok extrajövedelmeit" pedig 75 százalékos adóval sújtaná, ami - ha hozzávesszük a járulékfizetési kötelezettséget - mintegy 90 százalékos elvonást jelent. Ezenkívül évi 0,1 százalékpontos nyugdíjjárulék-emelést, a vagyonadó kiterjesztését, a társasági adó emelését (a nagyvállalatok esetében 35 százalékra) helyezte kilátásba.

Sarkozy programjában is találkozunk adóemeléssel: 1,6 százalékponttal, 21,2 százalékra emelné az áfát. Mindkét jelölt megpróbálkozna azzal a szinte lehetetlen küldetéssel, hogy megadóztassa a pénzüket a magas adóterhek elől külföldre menekítő vállalkozókat.

"Szemben a 2007-es ígéretekkel, amelyek egyik kulcsmotívuma a szakítás (rupture) volt a gaulle-ista hagyományokkal, a központosítás az elmúlt elnöki ciklusban is folytatódott" - mondta Dominique Reynié. Az államkapitalista tendenciák ma számos ponton még erősebbek, mint fél évtizeddel ezelőtt. Egy, az Economist című brit hetilap által közölt közvélemény-kutatás szerint csupán a franciák 31 százaléka gondolja azt, hogy a szabadpiaci rendszer a legjobb. És még mielőtt valaki azt hinné, hogy a versenyelvű gazdaság leértékelődése a globális válság számlájára írható: e mutató Sarkozy megválasztása óta folyamatosan csökken, az elmúlt tíz év mélypontjára süllyedt. Németországban a válság éppen az ellenkező hatást váltotta ki, immár 70 százalék a szabadpiac híve; a kontraszt tehát óriási Franciaországgal szemben. A német gazdaság minden számottevő mutatója lényegesen jobb, mint a franciáé; a franciaországi munkanélküliség például 10 százalék, szemben az alig 6 százalékos némettel.

Az államháztartás GDP-arányos kiadási szintje immár az egyik legmagasabb az EU-ban, miközben a szolgáltatások színvonala elmarad a skandináv szinttől. Sarkozy nem csökkentette az adószintet, az államadósság megnőtt - igaz, ez a válság következtében számos országban így történt -, jelenleg 90 százalékon áll, és ha nem csökkentik a kiadásokat, akkor 2015-2016-ban elérheti a GDP 100 százalékát. A protekcionista, az államot védő tendenciák felerősödtek, amire persze a válság jó ürügyet szolgáltatott. Szinte minden tekintetben nagyobb terhet cipel ma a francia állam, mint öt esztendővel ezelőtt, soha ennyien nem dolgoztak a közszférában, mint most. A korábbi ígéretet, vagyis a gazdaságot óvatosan piaci irányba mozdító modernizációt nem sikerült teljesíteni. Sarkozy csapata szerint a válság miatt csak néhány reformot lehetett végrehajtani, így például az egyetemi rendszer átalakítását, amely nagyobb autonómiát ad majd a felsőoktatási intézményeknek. "A változás most van!" - állítja Hollande kampányszlogenje. "A változást most is Sarkozy, és nem Hollande jelenti" - replikázik Sarkozy stábja.

Futnak még

A választáson összesen 15 jelölt indul, közülük hárman versenyeznek a két nagy mellett a második vonalban, de hacsak valami váratlan fordulat nem következik be, egyiküknek sincs esélye a második fordulóba kerülésre.

A sokáig biztosan a harmadik helyen álló, az utóbbi időben valamelyest visszaeső szélsőjobboldali Marine Le Pen (44 éves) 13-17 százalék körüli eredményre számíthat. Marine Le Pen eltért apja, Jean-Marie nyomdokaitól, amikor a Nemzeti Front rasszizmusát valamelyest visszafogta, és gazdaságpolitikájában inkább baloldali retorikát használ. Újabban a munkásrétegeket szólítja meg, ezt szimbolizálja, hogy a párt székhelye immár Párizs külvárosában, a nanterre-i munkásnegyedben található. Le Pen egyértelműen Európa-ellenes: kivezetné Franciaországot az euróövezetből.

A mintegy 10 százalékos eredményre esélyes centrista Demokrata Mozgalom jelöltje, Francois Bayrou (60 éves) szerint Franciaország kritikus állapotban van. A korábban jobboldali liberális Bayrou az utóbbi időben nemzeti retorikát használ, az ő nevéhez fűződik például a "Termelj és vásárolj Franciaországban" mozgalom. A jelöltek közül az egyetlen, aki kiadáscsökkentést hirdetett a megválasztása esetére.
 
Az egykori trockista Jean-Luc Mélenchon (60 éves) az elmúlt hetekben dinamikusan javított pozícióján, és esélyes lehet akár a harmadik helyre is. A Baloldali Front jelöltje forradalmi hevülettel kampányol, végképp eltörölné az ötödik köztársaságot, népszavazással bevezetné a hatodikat. Erősen kapitalizmus-, bankár- és üzletellenes, betiltaná a - francia adósságot néhány hónapja az AAA szintű, legjobb besorolástól megfosztó - hitelminősítőket és a részvényopciókat.

Az elnökjelöltek maszkjai

Hollande programja az emberi jogokra is nagy hangsúlyt helyez. Megengedné például az egyneműek házasságát, míg Sarkozy továbbra is tiltaná, hogy homoszexuális párok gyermeket fogadhassanak örökbe. A szocialista jelölt a nők egyenjogúsága érdekében minisztériumot állítana fel. Nehezen értelmezhető Sarkozy kampány hevében fogant ígérete, hogy a schengeni rendszert felfüggesztené, ha túl sok bevándorló jön az országba. "Nem hagyhatjuk, hogy a migrációs hullámok kezelése továbbra is a technokraták és a bíróságok kezében maradjon" - mondta március közepén egy kampánygyűlésen.

A márciusi 19-ei toulouse-i merénylet után, amelyet egy algériai származású francia állampolgár követett el egy zsidó iskolában, a biztonság és a bevándorlás a kampányban is fontosabb témává vált. Az államfő csaknem megfelezné, öt év alatt 100 ezer főben maximálná az országba legálisan bevándorlók számát, és népszavazást írna ki egy új bíróság megalapítására, amely az illegális bevándorlókról döntene. Húsvéti kampánykörútján pedig egyenesen a szélsőjobbnak udvarolt, tudván, hogy az újabban szociális húrokat pengető Nemzeti Front-szavazókat gazdasági kérdésekkel aligha, inkább a bevándorlókkal szembeni érzelmek felszításával tudná maga mögé állítani.

A szélsőjobboldali szavazók egy része a második fordulóban nem Sarkozyre, hanem Hollande-ra adja majd a voksát - mondta az [origo]-nak Jean-Francois Doridot, az Ipsos kutatóintézet főigazgatója. Egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy május 6-án ki örülhet majd. Egy biztos: igazán elégedett egyik tábor sem lesz. Az Ipsos szerint mind Sarkozy, mind Hollande esetében csak 14-14 százalék azok aránya, akik meggyőződésből szavaznak rájuk, a többiek azért, hogy ne a legnagyobb ellenfél legyen az elnök.

Martin József Péter, Párizs

A jelöltek Európa-politikájáról, világpolitikai ambícióiról és a magyar hatásokról a következő cikkünkben olvashatnak.