Lázadások kezdődnek az európai megszorítások ellen?

Egész Európa számára komoly következményekkel járhat a francia elnökválasztás, amelyet a németek által erőltetett megszorítási politikát ellenző Francois Hollande nyert meg. Súlyos veszteségeket szenvedtek közben a görög parlamenti választáson is a fájdalmas intézkedések mellett elkötelezett eddigi kormánypártok.

Több szempontból is rendkívülinek számít a szocialista Francois Hollande győzelmével zárult francia elnökválasztás. Az 1958 óta fennálló ötödik köztársaságban másodszor fordul elő, hogy szocialista államfője lett az országnak. Hollande győzelme ráadásul azért is történelmi, mert 31 év után ez az első alkalom, hogy a hivatalban lévő elnök mindössze egyetlen ciklus után kényszerül távozni. (Nicolas Sarkozy eddigi elnök számára még csúnyábbá teszi a vereséget, hogy már a két héttel ezelőtti első fordulóban is kevesebb szavazatot kapott, mint Hollande.)

Ez a választási eredmény azonban nemcsak a francia történelemben számít rendkívülinek, Hollande elnökké választása ugyanis fontos üzenetet hordoz egész Európa számára. Az elmúlt években mély gazdasági és pénzügyi válságba süllyedt Európai Unió (és azon belül is az eurózóna tagállamai) a németek által kijelölt úton próbáltak talpra állni, amely - leegyszerűsítve - a szigorú takarékoskodást és a meglévő, pazarló államszervezetek átalakítását jelentette. A németek érvelése az volt, hogy azért kell a megszorítások útján haladni, mert különben a felelőtlen gazdálkodás a teljes eurózóna összeomlását eredményezheti.

Merkel szövetségese

Angela Merkel német kancellár konokul ellenszegült minden puhítási próbálkozásnak, és ebben Nicolas Sarkozy volt a legerősebb európai szövetségese. Merkel ezt annyira komolyan vette, hogy a francia elnökválasztás kezdetén szokatlan módon nyíltan kampányolt Sarkozy mellett. Tudta ugyanis, hogy ha szövetségese elbukik, akkor a németek vitathatatlan vezető szerepe ellenére megnehezedhet a dolga a nagy európai hatalmi játszmákban.

A Merkel által diktált válságkezelés egyik legfontosabb eredménye az úgynevezett költségvetési unió létrehozása volt, amelynek lényege, hogy az eurót használó országok nemcsak vállalják a szigorú költségvetési politika folytatását, de szuverenitásuk egy részéről is lemondanak. Vagyis elfogadják azt, hogy ha a megállapodásban foglaltakat nem tartják be, szankciókkal kénytelenek szembesülni.

Az erről szóló egyezményt fájdalmas tárgyalások során tudták csak tető alá hozni, Hollande azonban a kampányban azt ígérte, ha megválasztják, felül fogja vizsgálni a megállapodást. Azzal a követeléssel állt elő, hogy a paktumnak a megszorítások mellett a gazdasági növekedésre vonatkozó elemeket is tartalmaznia kell, és bár nem világos, hogy pontosan mit ért ez alatt, pusztán ennek megemlítése is felborzolta a kedélyeket Berlinben.

A görögök üzenete

A német kormányt nemcsak a francia választási eredmény aggaszthatja. Vasárnap szavaztak a görögök is az ország parlamentjéről, és az előzetes eredmények szerint az eddig kormányzó pártok súlyos veszteségeket szenvedtek el. A jobbközép Új Demokrácia 22 százalékon áll, miközben a legutóbbi választáson (2009-ben) még 33 százalékot szerzett. Még súlyosabb csapás érte a balközép Paszokot, amely 16 százalékon áll, miközben legutóbb még közel 44 százalékot szerzett.

Egyelőre nem tudni, mely pártok lesznek képesek kormányt alakítani, de a görög választók üzenete világos: elegük van a megszorítások politikájából. Ezeket a fájdalmas intézkedéseket az úgynevezett trojka (az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap) támasztotta feltételként a csődbe jutott országnak adott mentőcsomagért cserébe. Az Új Demokráciából és a Paszokból álló eddigi koalíció elfogadta ezeknek a megszorításoknak a szükségességét, most azonban több olyan párt is megerősödött, amelyek ellenzik őket. Köztük van a BBC által neonáciként jellemzett Arany Hajnal, amely először jutott be a görög parlamentbe.

Görög választóhelyiség

Láthatóan nem sok foganatjuk volt tehát a Brüsszelből és Berlinből megfogalmazott, a görög szavazóknak szóló üzeneteknek. "Görögország leendő kormányának tartania kell magát az ország vállalásaihoz" - fogalmazott Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter, a megszorításokra és reformokra alapuló európai válságkezelés egyik vezéralakja. Schauble és a görögöknek összerakott mentőcsomag többi támogatója persze nemcsak - és talán nem is elsősorban - Görögország miatt aggódik, hanem amiatt, hogy a legújabb fejlemények tovább mélyítik az eurózóna válságát, és ez a görögnél jóval nagyobb gazdaságú Spanyolországot, Olaszországot és Portugáliát is megrendíti.

Mit akar Hollande?

Ha ez bekövetkezik, a teljes eurózóna fennmaradása kerül veszélybe. Itt persze még nem tart Európa, de a vészhelyzetek kezelését nehezítheti, ha konfliktus támad az eddig többé-kevésbé gördülékeny együttműködésre képes Németország és Franciaország között is. Hollande esetében ráadásul egyelőre csak az világos, hogy nem akar megszorítást, azt viszont nem tudni, milyen utat tart kívánatosnak a gazdasági válságból való kilábalásra. A francia szavazóknak többek között azt ígérte, visszaállítja a Sarkozy által nagy harcok árán felemelt nyugdíjkorhatárt, illetve hogy adóemelésekkel fogja rendbe rakni a költségvetést. Ilyen lépésekkel ugyanakkor nehéz lesz elérni azt a növekedést, amelyet maga Hollande is az uniós válságkezelés középpontjába szeretne tenni.

Ez az ellentmondás vezette arra az Economist brit üzleti lapot, hogy egy héttel ezelőtt azt írta a címlapjára: "A meglehetősen veszélyes Monsieur Hollande". A lap szerint ugyan az önmagában még helyes, hogy Hollande változtatna az európai megszorítások politikáján, a saját belpolitikai ígéretei azonban arra utalnak, hogy ellene van minden olyan reformnak, amelyek szükségesek a válságból való kilábaláshoz. Hollande a győzelmi beszédében sem részletezte, mit ért a szerinte szükséges új európai irány alatt, de egy esetleges nagy német-francia konfliktus miatt aggódóknak talán némi megnyugvást jelent, hogy hozzátette azt is, az új megoldásokon "együtt" kell majd dolgozni. Már csak az a kérdés, képesek lesznek-e erre.