Hülye sapkákban feltűnősködött a fiatal Obama

Már az első randin ágyba vitte legnagyobb ifjúkori szerelmét, a kontinens másik oldalán lakó barátnőjének pedig több levelet írt saját útkereséséről, mint az iránta táplált érzelmekről - derül ki Barack Obama egykori barátnőinek emlékirataiból. Az amerikai elnökről egy Pulitzer-díjas újságíró írt új életrajzot fiatalkori ismerőseinek és szerelmeinek segítségével, amelyből feltérképezte Obama keményen füvező, filozofikus ifjúságát is.

Egy vívódó, identitását kereső, filozofikus férfi képe rajzolódik ki abból a hamarosan megjelenő életrajzból, amelyet Barack Obama amerikai elnökről készítettek fiatalkori barátainak, ismerőseinek és szerelmeinek visszaemlékezéseiből. Az Obama iskolaéveit és fiatal életét feldolgozó könyvet a Washington Post Pulitzer-díjas szerkesztője, David Maraniss írta, és júniusban jelenik meg Amerikában: a politikus fiatalságának szaftos történeteit azonban már előre megszellőztette néhány amerikai és brit lap.

A Vanity Fair, a Guardian és a Telegraph által közzétett részletekből kiderült, hogy Obamának házassága előtti több komoly romantikus afférja is volt, amelyeket az elnök egykori szeretői meglehetős részletességgel dokumentáltak. Első komolyabb barátnőjével az amerikai kontinens két különböző oldalán laktak, a távkapcsolatból pedig terjedelmes levelezés maradt fenn. Második szerelme pedig - mint kiderült - részletgazdag naplót vezetett: ezek az emlékiratok mind eljutottak az életrajzíróhoz, aki Obama gyerekkori barátaival és magával az elnökkel is interjúkat készített a múlt feltérképezésére.

Obama az életrajzírónak adott tavalyi interjújában azt mondta, hogy bár egy korábbi könyvében megemlékezett egy meg nem nevezett egykori barátnőjéről, "nagyon ügyelt arra", hogy ne írjon konkrétumokat róla, "részben az irántuk való tiszteletből". Most azonban ezek a barátnők is nevüket vállalva léptek a nyilvánosság elé, és azt is elárulták, hogyan csavarta el a fejüket Obama és hogyan értek véget a fiatalkori románcok.

A Szívós Banda és a kollégiumi srácok

Obama a hamarosan megjelenő életrajz szerint 18 évesen már igazi nemzetközi gyerek volt: anyja angol felmenőkkel rendelkező, Kansas államból származó világjáró, apja luo nemzetiségű kenyai férfi, szülei válása után megismert nevelőapja pedig indonéz volt. A Hawaiin született fiú 5 évet élt Indonéziában, majd Hawaiin fejezte be a tanulmányait: amikor pedig 18 évesen egy Los Angeles-i főiskolára csöppent, már teljesen természetes volt számára a nemzetközi környezet. A kollégiumban is ázsiai bevándorlókkal, főleg pakisztániakkal és afrikaiakkal barátkozott, és igyekezett igazán menő srácnak tűnni.

Az afroamerikai és ázsiai diákokat összegyűjtő kollégium értelmiségiek, írópalánták, partiarcok és szörfös srácok olvasztótégelye volt, Obamában pedig egykori társai szerint mindenből volt egy kicsi. Az egykori iskolatársak menőnek és talpraesettnek tartották: egy dohányzó cimborája úgy emlékezett rá, mint aki a "zen nyugalmával volt képes átsétálni a kollégium káoszán". Közben viszont igyekezett felhívni magára a figyelmet: "rengeteg hülye sapkát hordott, amelyeket szögletesre hajtogatott, hogy menőnek nézzen ki" - mesélte róla az egykori barát. A cigisek és a füvesek megemlékeztek Obama különös ifjúkori dohányzási stílusáról is, mivel akkoriban a cigarettát is a hüvelykujja és a mutatóujja közé csípve tartotta, mint ha füves cigit szívott volna.

Forrás: AFP/Obama for America

Obama gyerekként sokáig szüleitől távol, nagyszüleivel élt

A brit Telegraph által idézett részletek szerint Obama már a gimiben nagy füvessé vált, Honoluluban iskola után a "Szívós bandával" (Choom Gang) rendszeresen szívott marihuánát. A banda tagjai úgy emlékeztek, hogy Obama több technikát is kitalált a füves cigi fokozottabb élvezetére, például addig tartotta benn a füstöt, amíg az teljesen fel nem szívódott a tüdejében, vagy zárt kocsiban szívott a barátaival, majd a kocsi plafonja alatt összegyűlt füstből is szívott még egy utolsót. Főiskolás barátja szerint azért nem akart leszokni a dohányzásról, mert félt, hogy elhízik: azt hajtogatta, hogy majd akkor teszi le a cigarettát, ha megházasodott, mert azután már ereszthet magának pocakot.

Másodéves hallgatóként már albérletben lakott egy pakisztáni barátjával. Bár a főiskolában négy afrikai diák is a "tesójának" tartotta, lakásán főleg a pakisztáni banda lógott sokat, akikre az amerikai elnök évtizedekkel később is "a legközelebbi barátaiként" tekintett. David Maraniss életrajzíró szerint Obamáék lakásán valóságos világpolgárként gyűltek össze a világ különböző tájairól különböző kulturális háttérrel rendelkező fiatalok, akik politikáról és az élet nagy dolgairól beszélgettek késő éjszakáig. A megtermékenyítő filozófiai viták kora elhozta Obama első nyilvános politikai beszédét is: a fiatal hallgató 1981-ben egy diáktüntetésen szólalt fel Nelson Mandela bebörtönzése ellen.

Távkapcsolat New Yorkból

Obama két év után otthagyta az apró Los Angeles-i gimnáziumot, hogy a New York-i Columbia Egyetemen próbáljon szerencsét. Bár továbbra is tartotta a kapcsolatot pakisztáni barátaival, négy sanyarú, magányos év köszöntött rá. Az egyetemi életben alig vett részt, a tanulmányainak szentelte magát, és komoly identitásválságba került, folyamatosan a saját útját próbálta megtalálni. Ebben a magányban lobbant fel első komolyabb szerelme egy New Yorkba látogató egykori évfolyamtárs iránt.

Alexandra McNear a Los Angeles-i főiskolán az irodalmi folyóiratot szerkesztette, amelyben korábban Obama is publikált két verset: mikor a lány harmadév végén Manhattanbe utazott, azonnal felhívta az emlékei szerint "nagyon érdekes" fiatalembert. Egy sötét, régi olasz étteremben találkoztak, ahol a lány bort ivott, Obama pedig "valami erősebbet". Egész éjjel beszélgettek, majd Obama hazakísérte McNeart, és a kapujában búcsúztak el. "Ettől kezdve pedig sokkal több időt töltöttünk egymással" - idézte fel a randit a lány.

Forrás: AFP/Obama for America

A fiatal Obama New Yorkban

A hamarosan megjelenő életrajz szerint Obama és McNear a nyári vakáció idején, két hónapig szeretőként élt együtt: hosszú sétákat tettek a városban, éttermekbe és múzeumokba jártak, művészetről és filozófiáról beszélgettek, vagy csak Obama lakásán múlatták az időt. Obamát a beszélgetések során állítólag főleg a szabad akarat és az emberi választás kérdése izgatta, a férfi útkeresése pedig az után is rányomta a bélyegét a kapcsolatra, hogy a lány visszautazott Los Angelesbe.

Obama New Yorkban spártai körülmények között élt, lakásában fűtés és meleg víz csak elvétve volt, lakótársával sokszor inkább hálózsákban aludtak vagy a könyvtárban töltötték az éjszakát. Távkapcsolatban élő barátnőjének rendre hosszú leveleket írt a saját gondjairól és vívódásáról: ezekben szerelmes szavak helyett azt boncolgatta, hogy mi lehet az élet célja és mi az ő szerepe a világban. Miközben pakisztáni barátai sikeres üzletemberek lettek, és hawaii iskolatársai is megtalálták az útjukat, ő úgy érezte, hogy semmihez és senkihez nem tartozik, ezért a saját útját kell járnia.

Életrajzírója szerint ezekben a gondolatokban jelenik meg Obama politikusi énje, aki túllép a kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági különbségeken, és képes valami sokkal nagyobbat, univerzális értékeket és igazságokat befogadni. Ez azonban csak tovább fokozta a magányát. Decemberben Los Angelesbe utazott barátnőjéhez, de a kéthetes látogatás után szakítottak: "Obama volt a legközelebbi barátom, és nagyon szerettem, de nem hittem, hogy fenn tudjuk tartani a párkapcsolatunkat a továbbiakban" - idézte fel később a szakítást McNear.

Az első randin ágyba vitt szerető

Obama a Columbián szerzett diplomája után középszerű, alkalmi munkákat vállalt, többek között a New York-i tűzoltóságon irányított egy alkalmi munkásokból álló csoportot. Izgalmas élmény volt számára megtapasztalni az olyan emberek társaságát, akik nem mély filozófiai problémákkal törődnek, hanem a sporteredményekkel és a családjuk apró-cseprő dolgaival. Saját bevallása szerint a fekete és spanyol-ajkú munkások között eltöltött idő "egy nagyon fontos szempontból erősítette meg" a személyiségét.

Fél évvel az egyetem elvégzése után tűnt fel életében a második, legnagyobb fiatalkori szerelme, Genevieve Cook. Az Obamánál 3 évvel idősebb tanársegéd egy karácsonyi partin futott bele a férfiba: már épp távozni akart a buliról, amikor Obama megszólította, és beszélgetni kezdett vele. Kiszúrta ugyanis ausztrál akcentusát, és kettejük egzotikus múltja egyből összekötötte őket: a nő, akár csak Obama, éveket élt gyerekkorában Indonéziában, szülei szintén elváltak, és kiderült, hogy rengeteg közös van bennük. Egy narancssárga babzsákon üldögélve órákat beszéltek, majd a lány egy papírfecnire felírta a telefonszámát. "Egész biztos vagyok benne, hogy a következő szerdán hívott el vacsorázni" - emlékezett később Cook. "Azt hiszem, talán ő főzött. Aztán a hálószobájában beszélgettünk. És aztán nála töltöttem az éjszakát. Az egész teljesen elkerülhetetlennek tűnt."

Obama és Genevieve Cook

Obama szagai

A nő többet adott Obamának lelkileg, mint bármelyik pakisztáni barátja, mert őt is izgatta saját identitása és célja, és benne is égett az az idealista tűz, amellyel meg akarta javítani a világot. Keddenként és hétvégenként tudtak találkozni, és Cook naplójában egy meleg, bensőséges mikorkozmoszként írta le Obama világát. Gyakran együtt főztek, reggelenként pedig Obama meztelen felsőtesttel, kávézás közben fejtette meg a New York Times keresztrejtvényeit. Szobájában "szagok kavalkádja árulkodott erőteljesen a jelenlétéről, az életéről a szokásairól. Izzadtság, dezodor, cigarettafüst, mazsolák szemezgetése, alvás, lélegzés" - írta a nő azokról a napokról.

A napló azonban arról is árulkodott, hogy a szerető hétről hétre máshogy értelmezte Obama személyiségét: előbb korához képest rendkívül érettnek látta, majd úgy érezte, belső érzékenységét takargatja a külvilág elől, később testi szépségét méltatta. A "szexuális melegség" megléte ellenére azonban feltűnt neki Obama ridegsége is, és az a szokása, hogy "néha kimaradozik", szereti elszakítani magát emberektől, hogy új utakat válasszon. Amikor 1984 elején azt mondta neki, hogy szereti, nem viszonozta, csak annyit mondott: "Köszönöm".

Amikor ősszel Cook tanárként munkát vállalt egy iskolában, nagyot veszekedtek, Obama ugyanis azt vallotta, hogy az ember nem adhatja fel a lelkét és az álmait egy stabil munkáért. Saját munkáját ott is hagyta, és év végén összeköltöztek, hogy ne kelljen két albérletet fizetni. Az együttélés azonban nem ment túl jól. Újabb veszekedések jöttek, majd szétköltöztek, és hamarosan szakítottak is. Obama és Cook is magát hibáztatta a szakításért, Obama azonban hamarosan elindult a politikai pálya irányába, és Chicagóba költözött.

Forrás: AFP/Obama for America

Obama későbbi feleségével, Michelle-lel Hawaiin

Évtizedekkel később Cook visszaemlékezett rá, hogy kapcsolatuk elején Obama mesélt neki saját nőideáljáról, és arról, hogy az ideális nőt keresve sosem szedett fel "épp rendelkezésre álló csajokat". Bár ez akkor hízelgőnek tűnhetett, Cook már ott úgy érezte, hogy ő nem fér bele Obama ideáljának képébe, mert Obamának egy erőteljes, harcos, tapasztalt, fekete nőre van szüksége. Végül így is lett, Obama ugyanis 1992-ben végül egy karakán fekete nőt vett feleségül, aki most Michelle Obama néven az Egyesült Államok first ladyje.