Putyin kommunista barátja miatt fájhat az EU feje

A viharosan indult magyar EU-elnökséghez hasonlítják Brüsszelben a csatlakozása óta most először sorra kerülő Ciprus következő fél évét. Az országnak soros EU-elnökként úgy kellene foglalkoznia az eurózóna megmentésével, hogy maga is az Unió pénzügyi segítségére szorul. Brüsszelnek ráadásul amiatt is fájhat a feje, hogy miközben az ország hithű kommunista vezetője az EU-t kritizálja, Moszkvával nagyon szoros kapcsolatot ápol.

"Hála a Lisszaboni Szerződésnek, a korábbiakhoz képest kevésbé van jelentősége annak, hogy melyik tagország tölti be az EU soros elnöki posztját." A Financial Times című pénzügyi lap szerkesztőségi cikkének ez a nyitó mondata sokat elárul arról a fejfájásról, amely Ciprus soros elnökségét kíséri Brüsszelben. Ráadásul az, hogy a szigetország néhány nappal a soros elnöki staféta átvétele előtt kért mentőcsomagot az uniótól, csak egy része a gondoknak.

Alig egy héttel azelőtt, hogy átvették volna a soros elnökséget, a Fitch megvonta Ciprus befektetési ajánlású minősítését, rögtön ez után a ciprusi kormányt rendkívüli ülésen döntött arról, hogy Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország után segítséget kér Brüsszeltől. Mindez betetőzése volt egy meglehetősen negatív sorozatnak: a ciprusi bankokat alaposan megrengette a görög válság, a tavalyihoz képest felgyorsult a ciprusi gazdaság hanyatlása, a ciprusi központi bank pedig a múlt hónapban kiadott jelentésében durván lefaragta a GDP idei alakulására vonatkozó előrejelzését. Ciprus még mindig nem heverte ki azt sem, hogy tavaly egy lőszerraktár felrobbanása lerombolta a szigetország legnagyobb erőművét, és megbénította a gazdaságot.

Az elnökben látják a hibát

A ciprusiak ráadásul a saját kormányukat is nyögik. A Nicosiai Egyetem Guardiannek nyilatkozó politológusa, Hubert Faustmann szerint a kormánynak már csak a legelvakultabb támogatói körében van hitele, a többség pedig már úgy gondolja, hogy Dimitrisz Hrisztofiasz az ország történelmének legrosszabb elnöke.

A Bild című német bulvárlap kissé sarkosan fogalmazva a következő címmel harangozta be a ciprusi soros elnökséget: "Egy csődbe jutott sziget veszi át a hatalmat Európában". Az Economist viszont már izgalmas politikafilozófiai problémát lát Ciprus mostani szerepkörében, és azt firtatja, hogy a kommunista Hrisztofiasz soros elnökként vajon képes lesz-e egyszerre foglakozni saját országának és az eurózónának a megmentésével, és vajon bajban lévő adósként képes lesz-e elfogulatlanul kezelni a hitelezők szigorúbb ellenőrzésre vonatkozó feltételeit.

Hrisztofiasz mindenesetre az Európai Parlamentben azzal indított, hogy bírálta a megszorításokat, amelyek szerinte csak elmélyítették a válságot. Brüsszeltől viszont nem áll távol a vélemény, hogy Ciprus gondjainak jó részéért maga az elnök felelős, ötéves hivatali idejének eddigi négy évében sem volt képes ugyanis végrehajtani azokat a reformokat, amelyek fájdalmasan érintették volna a szavazóbázisát: a szakszervezeteket és a köztisztviselőket.

Strasbourgi bemutatkozásán nem úszhatta meg a hol finomabb, hol bántóbb utalásokat arra, hogy az országa gondban van. Az egyik brit liberális képviselő például arra bíztatta, hogy ragadja meg az alkalmat, és az EU befolyását használja ki az országa komoly problémáinak a megoldására. Görög kollégája sietett Hrisztofiasz segítségére azzal a méltányos megjegyzéssel, hogy tisztességtelen már a kezdete előtt bírálni a ciprusi soros elnökséget. A "problémás ország" bélyegét azonban nehezen fogja levakarni magáról.

Egy hithű kommunista

Nicosia ettől a hónaptól vette át Koppenhágától a soros elnökséget. A 2004 óta uniós tag szigetország most került először sorra, mint ahogyan az EU-nak is ez a félév az első, hogy egy megrögzött kommunista tölti be ezt a posztot.

Dimitrisz Hrisztofiasz ciprusi elnököt senki sem vádolhatja azzal, hogy hűtlen lenne az elveihez. Még fiatalon csatlakozott a kommunista Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjához (AKEL), amelynek a színeiben aztán elnök lett. Politikai meggyőződésével teljes összhangban Moszkvában tanult, folyékonyan beszél oroszul, és a mai napig lelkes híve a marxizmusnak. Ideológiai beágyazottságát jól mutatja, hogy elnöki beiktatása után az egyik legsürgetőbb feladatának tartotta, hogy megnyissa a ciprusi nagykövetséget Kubában.

Ciprusnak olyannyira szoros kapcsolatokat sikerült kiépítenie Oroszországgal, hogy az orosz jelenlét mára áthatja az ott élők mindennapjait. Az alig egymilliós szigetországban jelenleg mintegy százezer orosz él. Ebből az egymásra hangoltságból a ciprusi elnök számára magától értetődően következett, hogy az uniós mentőcsomag mellett Moszkvától is kér segítséget. Hrisztofiasz mindezt azzal indokolta, hogy Brüsszellel ellentétben Moszkva legalább nem köti szigorú feltételekhez a pénzügyi segítséget. Igaz, a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat egyik bizonyítéka a Financial Times szerint, hogy az orosz újgazdagok előszeretettel tekintenek offshore-központként Ciprusra. Oroszország tavaly 2,5 milliárd euróval segítette ki az országot, Ciprus idén viszont újabb hatmilliárdot szeretne kikönyörögni Moszkvától. Az Európai Bizottság minderre szűkszavúan annyit reagált, hogy az uniós tagországoknak joguk van a piacról finanszírozni magukat.

Van egy kis gond a törökökkel

Ciprus gazdasági kötéltánca mellett a megoldhatatlannak tűnő ciprusi válság miatt is többször a szívükhöz kaptak már a brüsszeli tisztségviselők. Pedig volt egy halvány remény arra, hogy Ciprus uniós tagságával erre a problémára is akad megoldás. Az egyesítési tervet Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár dolgozta ki, és bár nyolc évvel ezelőtt a török ciprióták igent mondtak rá, a párhuzamos népszavazáson a görög részen elutasították. Az egyesülés elmaradása miatt így csak a sziget görögök lakta része csatlakozott az Európai Unióhoz 2004 májusában.

Az EU az elmúlt években hozzászokott ahhoz, hogy Ciprust Törökországgal csomagban kapja, és nagy valószínűséggel azon sem lepődött meg, hogy Ankara komoly zsarolási potenciált látott abban, hogy Nicosia a soros elnökségnek köszönhetően reflektorfénybe került. Az amúgy uniós tagjelölt Törökország alapból nem ismeri el a nicosiai kormányt, Ebben a félévben viszont egyenesen bojkottálni készül a ciprusi elnökséget, sőt kész befagyasztani a kapcsolatait az EU-val is. Harciasabb hangot megütve kilátásba helyezte azt is, hogy annektálja Észak-Ciprust, ha a soros elnökség idején - azaz hat hónap alatt - nem születik megállapodás az újraegyesítésről. Érthető, hogy a brüsszeli diplomáciai testület nem fogadta elragadtatással a török-görög konfliktus újabb felvonását.

A csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaságot 1983. november 15-én kiáltották ki. Az azóta nemzeti ünnepnek számító eseményt az országrész török inváziója vezette fel 1974-ben. A görög-török véres összecsapásokat azóta is tömegsírok jelzik, és a szigeten osztozó két nép közötti közeledést Ciprus uniós tagsága sem segítette elő érdemben. Az Annan-tervet elutasító ciprusi népszavazás után jó két évig szóba sem állt egymással a két kormány.

Az 1974-es puccs óta mintegy 35 ezer török katona állomásozik Észak-Cipruson, amelyet tulajdonképpen az ankarai köldökzsinór tart életben. A területnek csak Törökországgal van légi kapcsolata, és lényegében a világgal is Törökországon keresztül tartja a kapcsolatot.

Brüsszelben sokan úgy gondolják, hogy Ciprust nem lett volna szabad beengedni az EU-ba addig, amíg meg nem oldja a sziget újraegyesítését, és nem felejtik el, hogy a ciprusi vezetést nem zavarja az sem, ha keresztbe tesz az uniónak, ha azzal a törökellenes ügyet szolgálja. Bár Hrisztofiasz fogadkozott, hogy a ciprusi probléma nem fogja beárnyékolni a soros elnökséget, a gyakorlatban ezt szinte lehetetlen lesz megvalósítania. A Financial Times mindenesetre a viharosan indult magyar soros elnökséget hozza fel példaként, és nem tartja kizártnak, hogy Magyarországhoz hasonlóan Ciprus is sikeresen lebonyolítja majd a soros elnökséget.