Sportot űznek a brit diplomácia hergeléséből

2012.07.26. 14:00

Argentína és Irán is tesztelte már a londoni olimpia miatt reflektorfénybe került brit diplomácia tűréshatárát, miközben a briteknek nem kis feladatot ad az sem, hogy távol tartsák az országtól az olimpiai rivaldafényben sütkérezni próbáló kisebb-nagyobb zsarnokokat.

A mintegy 2700 évvel ezelőtti hagyományokat felelevenítve az ENSZ a londoni olimpia előtt is határozatban szólította fel a világ országait, hogy a játékok idejére hagyjanak fel a háborúskodással. Egyúttal felkérte a tagországait, hogy a sportot vessék be a béke, a párbeszéd és a megbékélés eszközeként. A határozatot az Egyesült Királyság nevében benyújtó Lord Sebastian Coe a pillanat fennköltségét némileg megtörve elismerte azért, butaság lenne azt állítani, hogy a sport minden társadalmi gondot egy csapásra megold, de a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke optimistán hozzátette, hogy az olimpia mindenképpen segíthet a bizalom megerősítésében, az önbecsülés újrafelfedezésében és a közös emberi értékek ápolásában.

Több kormány viszont egészen más jellegű lehetőségeket fedezett fel az olimpiában, és teljes erővel keres fogást a játékok miatt reflektorfénybe került brit diplomácián. Az olimpiai időszak egyébként is diplomáciai csúcsforgalmat jelent: Londonba is több száz állam- és kormányfőt, diplomatát és üzletembert várnak, de van néhány országvezető, akit a brit vezetés a legszívesebben be sem engedne az országba. Az olyan kínos vendégnek tartott vezetőket, mint Alekszandr Lukasenko fehérorosz vagy Robert Mugabe zimbabwei elnök a nemzetközi utazási szankciók tartják távol az olimpiai helyszínétől, más problémás államfők, mint például Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnök pedig önként mondott le a londoni kiruccanásról.

Forrás: AFP/Will Oliver
Nem mindenkit látnak szívesen

Pimasz provokáció másfél percben

Legutóbbi húzása után az argentin elnök is azok közé tartozik, akiket nem szívesen engednek be az országba. A brit-argentin vita már áprilisban, a falklandi háború harmincéves évfordulóján felizzott, az olimpiával azonban sikerült tovább fokozni a diplomáciai feszültséget a két ország között. Az argentin kormánynak mindezt egy alig másfél perces hirdetéssel sikerült elérni. A kisfilmen Fernando Zylberberg, az argentin gyeplabda-válogatott játékosa edz a Falkland-szigetek fővárosának, Port Stanleynek a kihalt utcáin és mezőin. A kétségtelenül látványos és lendületes felvételeket egy erős szlogennel is megfejelte a reklámügynökség: "argentin földön edzünk, hogy brit földön versenyezzünk". Az üzenet egyszerű: a Falkland-szigetek, vagy ahogy az argentinok következetesen nevezik: a Malvin-szigetek argentin terület. A film legvégére még odabiggyesztették, hogy az argentin elnök hivatala lerója tiszteletét a Malvin-szigeteki háború hősei és veteránjai előtt. A tisztelgés legalábbis pikánsnak mondható, miután a gyepladázót a brit háborús hősök emlékművénél is megfuttatták.

 

 

A kisfilm természetesen azonnal feladatot adott a brit külügyminiszternek. William Hague megvádolta Argentínát, hogy saját politikai céljaira akarja kihasználni a közelgő olimpiai játékokat, és ezzel a húzással próbálja meg elfedni saját diplomáciai kudarcait. Hague egyúttal szomorú mutatványnak nevezte a provokáló reklámfilmet. Megszólalt a londoni olimpiai szervezőbizottságának elnöke, Sebastian Coe is, aki higgadtan próbálta figyelmeztetni a feleket, hogy az olimpiai nem politikai afférok színhelye, hanem olyan összejövetel, ahol a sportot ünneplik.

Cristina Kirchnert azonban mindez láthatóan tovább tüzelte. Az argentin elnök hazafias magabiztossággal jelentette ki, hogy a reklámfilm nem bántó, a kreativitást pedig elismerni és díjazni kell. Egyúttal gratulált a szerzőknek.

Forrás: AFP/Juan Mabromata
Kirchner lelkesen veti bele magát a konfliktusba

A reklámfilmet jegyző ügynökség azonban nem örült felhőtlenül az elnöki elismerésnek. Az egyébként brit reklámóriás, a WPP tulajdonában lévő egyik legnagyobb argentin reklámügynökség, a Young&Rubicam közleményben határolódott el az alkotástól, és arra kérte az argentin kormányt, hogy vonja vissza a reklámot, mert az Nagy-Britanniában és szerte a világon sok embert sért.

A reklám maradt, a főszereplője azonban szinte biztosan nem lesz ott Londonban. Fernando Zylberberg olimpiai szereplésének a Telegraph értesülései szerint az argentin olimpiai bizottság tett keresztbe, amely elhatárolódott az engedély nélkül, titokban készített kisfilmtől.

Természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is megszólalt az ügyben, és megpróbált rendet teremteni a felek között. Emlékeztetett arra, hogy az olimpia nem az a fórum, ahol politikai ügyeket kellene felvetni, és egyben sajnálatát fejezte ki, hogy a játékok hírverését erre használják ki.

Az iráni elnök rémeket lát

A NOB figyelmeztetése nem tartóztatta fel az iráni vezetést sem, amely a londoni olimpia logójába kötött bele. Nem Mahmúd Ahmadinedzsád volt az egyetlen, akit felháborított a Wolff Olins tanácsadó cég által jegyzett alkotás. A dizájnguruk szerint a hidak alatt garázdálkodó graffitisek többre lettek volna képesek, mint amit a Wolff Olins tervezői 400 ezer fontból összedobtak, ráadásul az egészségre is veszélyesnek kiáltották ki, miután többen epilepsziás rohamot kaptak a flash változatától.

Forrás: AFP/Ben Stansall
Az iráni elnök szerint Zion, a szervezők szerint egyértelműen 2012

Az iráni elnök viszont egészen mást látott a 2007-ben nyilvánosság elé került logóban, bár egészen tavalyig kellett elemeznie, hogy néhány éves késéssel felfedezze: az alkotás elemeiből szerinte egyértelműen kirakható a Zion szó, vagyis Cion angol elnevezése. Az iráni elnököt pedig aligha győzhette meg a NOB és a londoni szervezők magyarázata: a logóban nincs több, mint amit jelezni akar, vagyis 2012-t, az olimpia évét.

Az iráni vezetésnél az is kiverte a biztosítékot, hogy a biztonsági szabályok értelmében a Nagy-Britanniába belépő olimpikonoktól és edzőiktől is ujjlenyomatot vesznek. Ezek után az öntudatos iráni elnök és sportminisztere úgy döntött, hogy távol marad a londoni olimpiától.

Forrás: AFP
A labdaérzékeny iráni elnök otthonról szurkol az olimpikonoknak

 Egyelőre úgy néz ki, hogy a szíriai olimpiai bizottság vezetője nem teszi meg ugyanezt a szívességet a brit diplomáciának. Movafak Dzsubát - a többi elöljáróhoz hasonlóan - a NOB hívta meg az olimpiára, a szíriai vérengzések miatt azonban London nem tartja kívánatosnak a jelenlétét. Figyelmeztették is, hogy ha el is indul az olimpiára, nem fogják beengedni az országba. Ennél is kényesebb helyzetben lesz a brit diplomácia Ahmed Hamso esetében, ő ugyanis nem politikus, hanem díjugrató, és a szíriai olimpiai csapat tagja. Más részről viszont a szíriai elnök testvérének az unokaöccse, a rezsimet anyagilag is lelkesen támogató üzletember fia, aki csapattársai nevében kijelentette: nemcsak a szíriai népet, hanem Bassár el-Aszad szíriai elnököt képviselik az olimpián. "A kormányom csak megvédi az embereket a fegyveresektől" - adott meglehetősen elfogult helyzetjelentést a Times című brit lapnak Hamso. A szíriai rezsim képviselőire és támogatóira kirótt uniós szankciók miatt az apja, Mohamed Hamso biztosan nem fog tudni Londonban szurkolni fia sikeréért. Az azonban csak később fog kiderülni, hogyan kezeli a brit diplomácia a szíriai rezsimet nyíltan támogató sportoló jelenlétét.

Nagyot szólhat az elkent évforduló

Egyelőre az sem világos, hogyan fognak megemlékezni a müncheni terrortámadás negyvenéves évfordulójáról. Izraeli tisztségviselők, köztük Danny Ajalon izraeli külügyminiszter-helyettes, hónapok óta kampányolnak azért, hogy a londoni olimpia nyitó ceremóniáján egyperces néma csenddel emlékezzenek meg az 1972-es támadás tizenegy izraeli áldozatáról. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban egyelőre hajthatatlan, és arra hivatkozva, hogy a játékokat soha sem kevernék a politikával, elutasítja az egyperces néma csendet. A CNN szerint több NOB-tisztségviselő attól tart, hogy ha megemlékeznének az izraeli áldozatokról, az arab országok sportolói egyszerűen kivonulnának a megnyitóról. A jelek szerint ezt a félelmet azok az érvek sem tudták semlegesíteni, amelyek szerint az egyperces néma csend nem feltétlenül Izraelnek, hanem magának az olimpiai eszmének fontos.

Forrás: AFP
Az 1972-es terrortámadás egyik jelenete. A NOB nem vinné túlzásba az emlékezést

Brit képviselők, a német és az ausztrál kormány, valamint a kanadai parlament és az amerikai szenátus is felszólította már a NOB-ot a tisztelgésre az áldozatok előtt. Az egyperces néma csendért az áldozatok egyik hozzátartozója, Ankie Spitzer indított mozgalmat, amelyhez világszerte csaknem százezren csatlakoztak aláírásukkal. André Spitzer özvegye már az 1996-os atlantai olimpia idején szerette volna elérni, hogy megemlékezzenek a terrortámadásról, de a NOB akkor is elzárkózott előle.

A londoni szervező bizottság elnökének, Lord Coe-nak sajtóértesülések szerint vannak tervei a tisztelgésre a negyvenedik évforduló előtt, de ennek a részletei még nem ismertek. A jelek szerint a brit félnek nem az izraeli vagy az arab reakciótól kell tartania, hanem mindenekelőtt a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal kell megküzdenie. Bármi lesz is az eredménye, az már most biztos, hogy a politika befurakodik majd a megnyitóra.

A brit diplomáciának saját honfitársai is feladatot adtak, amikor összecserélték Észak-Korea és Dél-Korea zászlaját az északiak női focicsapata és a kolumbiai olimpiai válogatott mérkőzése előtt. Erről bővebben itt olvashat.



Nincs olimpia politika nélkül

Argentínának minden joga megvan ahhoz, hogy kérdéseket vessen fel a Falkland-szigetekről egy olyan időszakban, amikor a világ szeme Londonon van - mondta az [origo]-nak Martin Polley, a southhamptoni egyetem adjunktusa, A brit olimpiák: Nagy-Britannia olimpiai öröksége 1612-2012 című könyv szerzője. Szerinte a bírálóknak épp az a céljuk, hogy sarokba szorítsák a vendéglátókat, akik közben azon fáradoznak, hogy minden a helyén legyen. Ezt a helyzetet a szakértő szerint várhatóan más kormányok is kihasználják majd, még úgy is, ha a felvetéseik nem feltétlenül jogosak.

Az iráni bírálat viszont Martin Polley szerint nemcsak célt tévesztett, hanem lényegtelen is volt - még akkor is - tette hozzá az adjunktus, ha az olimpiai logóba esztétikai okokból még ő maga is belekötne. Az iráni panasz alapja egyfajta összeesküvés-elmélet, amely azonban aligha fordult meg a logót tervező marketingesek és dizájnerek fejében - mondta az adjunktus.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a vitákat néha nagyszerűen megoldotta, például amikor 1964-től egészen 1992-ig kitiltotta az olimpiákról Dél-Afrikát az apartheid miatt. Más esetekben azonban kudarcot vallott a NOB - tette hozzá Martin Polley, aki úgy véli, a szervezetnek nagyon érdekes szerepe van: mivel nem kormányokat képvisel, nincs is hivatalos státusza, mégis hatalmas befolyást gyakorol, és politikai ajándékokat is osztogat azzal, hogy mely országoknak ítéli oda a játékokat. Nem is szólva arról, hogy a NOB-tagok között nagyon sok a politikus, és ők maguk között egyeztetnek.

Forrás: AFP/John Stillwell

Az informális találkozóknak egyébként is nagyszerű terepe az olimpia: a barátságos, csekély kockázatú környezet feledteti azokat a feszültségeket, amelyek a formális találkozókat jellemzik - mondta az [origo]-nak Martin Polley, aki szerint a brit vezetés is él majd a lehetőséggel, hogy informális párbeszédet folytasson a problémásnak tekintett országoknak - Zimbabwénak, Argentínának, Iránnak vagy Afganisztánnak - a képviselőivel.

Martin Polley szerint az olimpiáról nem lehet száműzni a politikát. Az adjunktus utalt például az országzászlókra, a himnuszokra, az államfők látogatására. Polley érthetetlennek nevezte, hogy a szervezők ezeket az elemeket politikamentesnek tekintik, de minden bírálatra ráaggatják a politika címkéjét. A szakértő az [origo]-nak azt mondta, nyíltan és őszintén kellene beszélni arról, hogy az olimpia nem létezhetne politika nélkül ahelyett, hogy olyan tevékenységként tekintenek rá, amellyel csak a "rosszfiúk" foglalkoznak.