Kihozzák a japánokból a nacionalistát

Új hullámos szélsőjobb pártok utaznak a lelassult gazdasági növekedés okozta frusztrációra Japánban. Tüntetéseik nem sokakat mozgatnak meg a hagyományosan visszafogott társadalomban, de a Kínával elmérgesedett szigetvita sokakat emészt. Olyanok is előhozzák a témát, akik korábban alig politizáltak.

Éledezik a japán nacionalizmus. A napokban két miniszter és Abe Sindzo ellenzéki vezér, a várható következő kormányfő is ellátogatott a szentélybe, amely azoknak állít emléket, akik a császárságért áldozták életüket. A miniszterek annak ellenére mentek el ide, hogy a jelenlegi miniszterelnök - tartva a környező országok nemtetszésétől - óva intette kormánya tagjait.

A japán miniszterelnök nem ok nélkül aggódott: a kínai kormány közleményben tiltakozott a miniszterek szentélylátogatása miatt. A japán vezető politikusok által a szentélyben tett látogatások rendre feldühítik a környező országokat. Úgy tekintenek a Tokió központjában található nagy szentélyre, mint a második világháborúban őket gyarmati sorba hajtó japán militarizmus megtestesítőjére, egy olyan jelképre, amely jelzi, Japán nem bánta meg háborús bűneit.

A szentély bejárata

Sindzo Abe látogatása azért érdekes, mivel Japánban várhatóan előre hozott választásokat tartanak az év végén vagy a jövő év elején, pártjának pedig a közvélemény-kutatások szerint jó esélye van a győzelemre. A politikus alig egy hónapja nyerte meg pártja elnökválasztását, úgy, hogy a kampányban az övé volt a legharciasabb álláspont. Szorgalmazta a pacifista beállítottságú alkotmány átírását, úgy, hogy a szigetországnak újra teljes jogú hadserege lehessen (Japánnak az alkotmány értelmében nincs támadó a hadserege, a japán fegyveres erőt önvédelmi erőnek hívják), és támogatta a felvetést, hogy az iskolákban kedvezőbb felfogásban oktassák az ország második világháborús szerepét.

Új hullámos nacionalisták

Ezek az elvek a japán szélsőjobboldali szervezetek elveit visszhangozzák. Ők rendre azzal jönnek, hogy Japán nem is viselkedett agresszorként a második világháború alatt, és az alkotmány módosítását követelik: azt szeretnék, hogy kerüljön ki az a rendelkezés, ami megtiltja a hadüzenet küldését és mindenféle offenzív hadviselést - írta az [origo]-nak Jankus Balázs, a Japánban élő, Kelet- és Északkelet-Ázsia kül- és biztonságpolitikájával foglalkozó kutató.

A japán rendőrség ezer körülire teszi az ilyen csoportok számát, összesen 100 ezer fős tagsággal. Az ott tanító Moór Márton szerint régi zászlót használnak (a vörös napsugarakkal) és külföldiektől, valamint politikai pártoktól mentes Japánt szeretnének. Őt is szembesítette már tanítványa azzal, hogy Japán sokkal jobb ország lenne, ha a teljesen elzárkózott volna a külföldtől.

Ilyen szélsőséges csoport a 2010-ben alapított Ganbare Nippon (Kitartás Japán) nevű szervezet. A Ganbare Nippon a második világháború után alakult japán nacionalista csoportok - gyűjtőnevükön ujoku dantaj (szélsőjobboldali csoportok) - új hullámához tartozik.

Tamogami Tosio

Jobbról jön a téma

A Ganbare Nippon azonban más, mint a hagyományosan Amerika-barát, kommunistaellenes szélsőjobboldai pártok. Két éve alapította a japán hadsereg légierejének vezérkarából nacionalista megnyilatkozásai miatt kirúgott Tamogami Tosio, aki arról álmodik, hogy sikerül befolyásos nacionalista párttá fejlesztenie szervezetét. A Reuters szerint ettől még messze van, de az övéhez hasonló szélsőjobbos pártok a fősodorbeli politikusokat is jobbra tolódásra kényszerítik a romló japán közhangulatban.

Veteránok a szentélynél, a régi zászlóval

Japánban egyre többen érzik bizonytalannak a helyzetüket, mert miközben a kínai gazdaság egyre nő, Japán befolyása politikailag és gazdaságilag is csökken. Jankus Balázs szerint ugyan a japán társadalom többsége elutasítja a szélsőjobboldali gondolatokat, "nem dívik a vad melldöngetős odamondogatás a bel- vagy külpolitikában", de az elmúlt hónapokban kiélesedett szigetvita sokakat felkavart.

A hivatalosan Japán által ellenőrzött sziklák közül - amelyeket Kína is magáénak tekint - néhányat államosított a japán kormány, ami heves tüntetéseket váltott ki (a konfliktusról bővebben korábbi cikkünkben olvashat). A huzavona évek óta tart, Peking újabban hadihajókkal közelíti meg a vitatott földterületet, így tesztelve Japán reakcióit. A napokban is hajózott arra néhány kínai fregatt, a legfrissebb hírek szerint pedig Peking katonai hadgyakorlatra készül a térségben, amelyben a parti őrség hajóin kívül vadászgépek és helikopterek is részt vesznek.

A nacionalista csoportokról általában elmarasztalóan nyilatkozó Akiko Endo is azt írta az [origo]-nak, teljesen egyértelmű, hogy a szigetek Japánhoz tartoznak, bár szerinte az ügyet nemzetközi bíróságon kellene rendezni. "Egyértelműen dühösebben, türelmetlenebbül kezelik ezt a történetet, mint más átlagos politikai huzavonákat" - írta az [origo]-nak Móor Márton is. A Japánban tanító magyar férfi szerint tanítványai a beszélgetős órákon előszeretettel hozzák elő a témát. "Sokan, akik eddig egyszer sem politizáltak az órán, a szigetekkel kapcsolatos vitáról akartak beszélgetni."

Tüntetés jó modorban

A Ganbare Nippon jó érzékkel le is csapott a Szenkaku- (Tiaöjü-) szigetek ügyére. Nyáron ők szerveztek oda megemlékezést, amelynek keretében aktivistáik kiúsztak a partra, és japán zászlókat helyeztek el a szigetek egyikén. Ősszel pedig a kínai tüntetésekre válaszul demonstrációt szerveztek Tokióban.

A beszámolók szerint több száz fős tömeg végigvonult a város több részén, hangosan tiltakoztak, de az indulatok nem szabadultak el úgy, mint Kínában, ahol több japán tulajdonú cég is kárát látta a dühnek. "A kínaiakkal ellentétben mi nyugodt, békés tüntetést tartunk, ahogy a japánok szoktak " - kiabálta megafonjába az egyik szervező.

Abe Sindzo is elment a szentélybe

A japánok érzékenyek a hozzájuk képest harsányabb külföldiekre, főleg a kínaiakkal kapcsolatban lenézőek - írta az [origo]-nak Moór Márton. "Nagyon fontos nekik a jó modor, a többi ember kényelmének a tiszteletben tartása. Viszont a kínaiak legtöbbször elég zajosak, kiabálnak egymással, rendetlenek." Szerinte, mivel japán sajátosság, hogy az emberek a legritkább esetben mutatják ki érzelmeiket, az utcán nem nagyon lehet érzékelni a fokozódó nacionalista közhangulatot.