Túszdrámához jól jön a foci

Térképeket rajzolt a szülővárosáról, listákat írt a kedvenc csapatairól és összehajtogatott zoknikkal kosarazott az öt évig tartó fogsága alatt Gilad Salit. Az egy éve szabadult izraeli katona először beszélt arról, hogyan élte túl ép ésszel a Hamász túszaként eltöltött időt, és arról is, hogy a focinak köszönhetően néha még emberi kapcsolata is volt a fogva tartóival.

Ha Gilad Salit személyes tapasztalataiból indulunk ki, a közel-keleti konfliktus megoldásának leghatásosabb eszköze a sport lehetne. A fiatal, alig 19 éves katonát 2006-ban rabolta el a Hamász, és öt éven át tartó fogságának az egyik leginkább hasznosítható tanulsága az volt, hogy a sport a legádázabb ellenfeleknél is közös nevező lehet. Főként akkor került ugyanis nevetés közeli helyzetekbe a fogva tartóival, amikor például Bajnokok Ligája-meccset néztek, és kiderült az is, hogy az ősellenségnek tartott hamászosok is képesek elismerően bólintani egy-egy látványos izraeli gól után.

Gilad Salit most 26 éves. Sokszor reménytelennek tűnő tárgyalások után, egy évvel ezelőtt szabadult ki a Hamász fogságából. Izrael egész pontosan 1027 palesztin foglyot engedett szabadon a tizedesből időközben őrnaggyá előléptetett katonáért cserébe. Salit egy évvel a hazatérése után most először adott interjút, amelyben nemcsak a fogságban eltöltött öt évről, és a túlélési stratégiáiról beszélt, hanem arról is, hogyan próbálta meg feldolgozni a szabadságot és a nyakába szakad népszerűséget. Salit szemüveges portréja ugyanis beleégett az izraeli háztartások mindennapjaiba. A felkutatására és kiszabadítására indított kampány éveken át a híradások, a mindennapi beszélgetések és a politikai viták középpontjában volt. Tízezrek meneteltek 2010-ben tizenkét napon át észak-izraeli otthonától Jeruzsálemig, hogy felhívják a figyelmet a túszul ejtett fiatal tizedesre. Ma is mindenki felismeri, és szeretne vele közös fotót. Egy évvel ezelőtt nemcsak szabad lett, hanem sztár is.

Salit sok izraeli aktivistát megihletett

Kellenek a napi rutinok

Gilad Salit most először számolt be arról, hogy mivel töltötte azt az időt, amíg a honfitársai a szabadulásáért kampányoltak. A Hamász fogságában eltöltött öt év alatt nemcsak a félelmeivel, hanem az unalmával is kezdenie kellett valamit, miközben nagy kihívást jelentett az is, hogy megőrizze az épelméjűségét. Az izraeli Channel 10 televíziónak adott interjúban elmondta, az egyik módszere az volt, hogy lerajzolta egy papírra szülővárosának, Micpe Hilának a térképet, és így idézte fel az ismerős helyeket és embereket.

Fiatal kora ellenére nagyon éretten állt hozzá a helyzethez. "Próbáltam optimista maradni. Próbáltam az apró, jó dolgokra összpontosítani, amelyek ott voltak nekem" - avatta be a riportert az egyik legfontosabb túlélési stratégiájába. A kosztra nem volt panasza, és egy idő után a híréhségét is kielégítették. Először csak arab nyelvű híradásokat nézhetett, amikor viszont kapott egy rádiót is, és az izraeli híreket is meghallgathatta, azzal szembesült, hogy visszatérő szereplője a műsoroknak, és nyomon követhette azt is, hogyan alakulnak a szabadulása esélyei. Nem volt szívderítő például, amikor a tárgyalások elakadásáról értesült, és sokszor megfordult a fejében, hogy egy idő után esetleg talán feladják a tárgyaló felek, és nem is lesz már tétje az egyezkedésnek, őt pedig szépen, csendben elfelejtik.

A tizedes szabadulását nemcsak az édesapja, hanem a politikusok is nagyon várták már

Hamar rájött, mennyire fontos, hogy legyen egyfajta napi rutinja, és hogy ne adja meg magát a lustaságnak. Előfordult, hogy gombóccá gyúrt zoknival kosárlabdázott - a szemetes remek kosár volt. Naplót nem írt ugyan, de listákat készített a kedvenc csapatairól, a szomszédairól. Felismerte azt is, mennyire fontos, hogy ne aludja át a napokat, mert attól tartott, hogy ez előbb-utóbb depresszióba taszítaná.

Próbára tett idegek

Gilad Salit 26 év után az első izraeli katona volt, aki élve szabadult ki palesztin fogságból. 2006-ban a Gázai övezetnél járőrözött az egységével, amikor megtámadták őket. A Hamasz fegyveresei két társát megölték, őt pedig túszul ejtették, és magukkal vitték Gázába. Az interjúban azt mondta, bár kaptak kiképzést arra, hogyan hárítsák el az emberrablási kísérleteket, de nem nagyon vették komolyan ezt a kockázatot: "Azt hittem, senki sem tud behatolni a tankomba, és elrabolni".

Gilad Salit idegeit nemcsak a fogság tette próbára, hanem az is, amikor kiderült, hogy Izrael és a Hamasz megállapodott a fogolycserében. Azt mondta, a megállapodás és a fogolycsere között eltelt egy hétben alig aludt, és az úton hazafelé is nagyon feszült volt, mert végig arra gondolt, hogy az utolsó pillanatban még történhet valami.

A fogolycsere évfordulóját a palesztinok is megünnepelték

Öt év bezártság után nem volt egyszerű visszatérnie a korábban jól ismert hétköznapokhoz. "Nehéz visszatérni a normális életbe, főleg egy közösségbe. Az emberek megváltoztak, felnőttek, nekem meg olyan érzésem volt, mintha hátrahagytak volna". Salit azt mondta, az otthon töltött első éjszakán éjjel kettőkor felébredt, és szobáról szobára végigjárta a házat. "Eleinte olyan sok mindent szerettem volna egyszerre csinálni, bekapcsolni a számítógépet, barátokkal találkozni, csak járkálni, biciklizni" - sorolta a szabadulással járó lehetőségeket.

Arra a kérdésre, hogy mostanában mi izgatja, Gilad Salit egy kisgyerek lelkesedésével felelt: "Minden. Az egészen kis dolgok, a természet, sétálni a szabadban, kinyitni egy ablakot, találkozni emberekkel, kint lenni az utcán, az anyám ölelése, a melegség, amelyet a családomtól és a barátaimtól kapok".

Mindenhol feltűnést kelt

Mindeközben mindent megpróbált, hogy kimaradjon a nyilvánosságból, de a kiszabadulása érthetően hatalmas sajtóesemény is volt. Az elmúlt egy évben azonban az izraeli média példás visszafogottságot tanúsított, és nem zaklatta a nemzeti hőssé lett Salitot - igaz, azt nem tudták megállni, hogy ne tudósítsanak a szabadulása utáni első biciklizéséről.

Nicolas Sarkozy volt francia államfővel

Az egykori túsz nem tűnt el teljesen a nyilvánosság elől, a programjai azonban korántsem voltak hétköznapiak. Az izraeli mellett francia állampolgársággal is rendelkező Salit Párizsban például Nicolas Sarkozy volt francia elnökkel, New Yorkban pedig Michael Bloomberg polgármesterrel találkozott. Celebeknek kijáró születésnapi bulija volt augusztusban Tel-Avivban. Azt pedig egy egész ország megkönnyebbülten nyugtázta, hogy az eléggé megviselt állapotban kiszabadult tizedes felszedett néhány kilót, és sokkal jobban néz ki, mint egy évvel ezelőtt.

A kosárlabdáért gyerekkora óta rajongó Salit a jelek szerint a kinti világban is megtalálta a napi rutint, és sportújságíróként kezdett el dolgozni. Kosárlabdameccsekre jár, és június óta saját rovata van a Jediót Ahronót című izraeli lapban. Közben bárhol jelenik is meg, a róla készült képek azonnal ellepik a közösségi oldalakat. Az édesapja az AFP hírügynökségnek azt mondta, a fogságban eltöltött évek mély nyomot hagytak rajta, de lassan rendbe jön.