Ahol ciki nem dohányozni

2012.12.01. 18:28

Az indonézek csak rizsből vesznek többet, mint cigarettából. Az olcsó dohánytermékek és a laza szabályozás miatt egyre rosszabb a helyzet az országban, amely egy kétéves láncdohányossal szerzett magának kétes hírnevet.

A Szumátrán élő Ardi Rizal napi negyven cigarettát szívott el. Tizennyolc hónapos volt, amikor rászokott, kétéves korára pedig már napi két dobozra volt szüksége. Pelenkával a fenekén és cigarettával a szájában lett a YouTube bizarr és egészen valószerűtlen sztárja (cikkünk megjelenéséig majdnem húszmillióan nézték meg a róla készült videót), a szülei házához turisták zarándokoltak el, hogy a saját szemükkel lássák a dohányzó kisbabát. Ardi Rizal édesanyja azt mondta, nem akarta, hogy a gyereke rászokjon a cigarettára, de egy idő után annyira hisztis lett, ha nem gyújthatott rá, hogy nehéz volt elviselni, így inkább hagyták, hogy cigarettázzon.

Ardi Rizal kétéves láncdohányosként extrém példának számít ugyan, de Indonéziában egyre több gyerek van, aki még tízéves kora előtt rágyújt, és aztán nem is hagyja abba. Becslések szerint minden negyedik indonéziai kamasz rendszeres dohányos lesz még 16 éves kora előtt.

 

 

A gyerekek sokszor a dohányos barátaik mellett gyújtanak rá. Ha nem teszik, kicsúfolják őket - mondja a jól működő közösségi nyomásról a ma már Magyarországon élő indonéziai Inczédy Alice. A felnőttek is találnak okot arra, hogy rágyújtsanak: a cigaretta olcsó, az élet nehéz, munka nincs, így valamivel el kell tölteni az időt és le kell vezetni az esetleges feszültséget - tette hozzá Alice, aki régen maga is dohányos volt.

Szinte az egész ország füstöl

"Ha nem dohányzol, az olyan, mintha nem is lennél indonéziai" - egy 23 éves tisztségviselő így foglalta össze a Guardian című brit lapnak azt a füstös életérzést, amely a kontinensnyi szigetország lakóinak a mindennapjait meghatározza. Ezt visszaigazolják Botos Regina tapasztalatai is, aki másfél évet élt Yogyakartában. Megszokott életkép például, hogy a távolsági buszon csak lehúzzák kicsit az ablakot, és már rá is gyújtanak. Az pedig magától értetődő, hogy ha a busz megáll öt perc szünetre, mindenki megy cigarettázni - mondta az [origo]-nak. A vonatok legolcsóbb osztályain is vágni lehet a füstöt, ráadásul ott nincs dohányzó és nemdohányzó rész, így mindent és mindenkit beterít a füst, beleértve a terhes kismamákat és a kisgyerekeket is. Egy többórás út után az ember már csak friss levegőre vágyik - érzékelteti a fojtogató helyzetet Botos Regina, akinek az indonéziai barátai között nem igazán akadt olyan, aki nem dohányzott.

Forrás: AFP/Bay Ismoyo

Szerinte a cigaretta népszerűsége vallási okokra is visszavezethető. Indonézia a világ legnagyobb muszlim országa, a muszlimok többsége pedig a vallási előírásoknak megfelelően távol tartja magát az alkoholtól. "Valami káros szokás meg úgy tűnik, mégiscsak kell" - próbál magyarázatot találni a dohánytermékek iránti keresletre, hozzátéve, ebben szerepet játszhat az is, hogy Indonéziában minden olyan ráérős: az emberek nem sietnek sehová, van idő leülni, beszélgetni, meginni egy teát vagy egy limonádét és persze elszívni egy-két cigarettát. Az indonéziaiak többség egyébként az illatos és jó ízű, szegfűszeggel töltött cigarettát, a kreteket szívja, amelynek a pattogó, sercegő hangját mindenhol lehet hallani. A kreteknek ugyanakkor a rendes cigarettáénál magasabb a nikotin- és a kátránytartalma is, és a szegfűszegolaj is kifejezetten káros hatással van a tüdőre.

Nem utolsó szempont az sem - magyarázza Botos Regina -, hogy a cigaretta viszonylag olcsó, hat-nyolcezer rúpiába, vagyis nagyjából egy adag sült rizs árába kerül egy tízszálas doboz Jáván. Az indonéziai háztartásokban a cigaretta a rizs mellett a második helyen van a kiadások listáján. A dohányosoknak mindig és mindenhol a kedvükben járnak a kereskedők. Ha nincs pénzük egy egész dobozra, akkor szálanként is megvehetik a cigarettát. Az életkorukat senki sem kérdezi, így fordulhat elő, hogy a gyerekek is szabadon hozzájuthatnak. A cigaretta szó szerint szembe jön az utcán, ahol sétáló árusok kínálják a járókelőknek - idézi fel az indonéziai utcaképet Inczédy Alice.

Forrás: AFP/Bay Ismoyo

Az adatokból kis túlzással olyan kép rajzolódik ki, mintha egész Indonéziát ellepné a füst. A csaknem 240 milliós országban kilencvenmillió dohányos él (ez majdnem 40 százalék, pedig világszerte átlagosan az emberek kevesebb, mint negyede dohányzik). Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányzás miatt évente 425 ezren halnak meg Indonéziában. Ezek az ijesztő adatok befurakodtak a dohánymarketingbe is, Indonéziában ugyanis "egészséges cigaretta" (Healthy Cigarette) néven is piacra dobtak egy terméket. "Orvos vagyok, és a betegeim gyakran megjegyezték, hogy sokat köhögök. Aztán az egyikük ajánlotta a Healthy cigarette-et. Azóta mindennap azt szívom, és már a betegeim is megjegyezték, hogy nem köhögök" - hangzott a meggyőzőnek szánt ajánlás. Más kérdés, hogy ennek még a rendes cigarettáénál is nagyobb a kátránytartalma.

Dohányparadicsom

Indonéziában az elmúlt évtizedekben félelmetes sebességgel pörgött fel a dohányipar. Míg 1995-ben minden negyedik indonéziai dohányzott, tizenöt évvel később már minden harmadik. A húsz év feletti férfiak hetven százaléka cigarettázik, és míg tíz évvel ezelőtt átlagosan 19 évesen kezdték el, ma már 7 évesen rágyújtanak. Így érthető, hogy a nagy cigarettagyártók lelkesedéssel vették célba az országot.

Az indonéziai kormánynak nyomós oka van arra, hogy a dohánygyárak és -kereskedők kedvébe járjon. A dohánycégektől befolyó adó ugyanis az ország nemzeti bevételének a tíz százalékát teszi ki. Közvetlenül és közvetve tízmillió embernek ad munkát a dohányipar. Az indonéziai kormány pedig adókedvezményekkel és laza szabályozással hálálja meg ezt. A dohánycégek pedig mindent megtesznek, hogy beleégessék magukat az emberek mindennapjaiba. Tavaly majdnem 230 millió dollárt költöttek reklámra. Koncerteket, fesztiválokat, sporteseményeket szponzorálnak. A hirdetéseket sokszor iskolák közelében helyezik el, és ha fel is hívják a figyelmet a dohányzás káros hatásaira, az egészen jelentéktelen módon teszik.

Hasonló hirdetésekkel sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem lehet már találkozni. Indonézia néhány más országgal - például Észak-Koreával és Zimbabwéval - együtt makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy nem írja alá az ENSZ dohánykonvencióját, amely szigorúan korlátozza a dohánytermékek reklámját, és tiltja az árusítását a kiskorúaknak. Érthető, hogy a dohánycégek nagyon otthon érzik magukat Indonéziában, és több vállalatnak kifejezetten jól jön az indonéziai kereslet azok után, hogy az európai régióban lényegesen beszűkült a mozgástere.

Forrás: AFP/Romeo Gacad

Az orvosok szerint időzített egészségügyi bomba ketyeg az országban, de azzal tisztában vannak, hogy kormányzati segítség nélkül nem sokra mennek. Ráadásul a legtöbb dohányosnak nem ajánlhatnak olyan hagyományos ellenszert, mint a nikotintapasz vagy a -rágó, mert az emberek ezt nem tudják megfizetni. A dohányzáshoz köthető betegségek gyógyítására Indonéziának évente 11 trillió rúpiát, több mint százmillió dollárt kell költenie. A dohánycégek mindeközben az indonéziai pénzügyminisztérium adatai szerint 8,45 milliárd dolláros adót fizetnek be az államkasszába.