Mussolini pénzéből épített luxusbirodalmat a Vatikán

2013.02.13. 10:32

Elegáns londoni és párizsi utcákban álló ingatlanokból épített több tízmilliárdos ingatlanbirodalmat a Vatikán. Ehhez még Benito Mussolini olasz fasiszta vezetőtől kapták a tőkét, amit az évtizedek során ügyesen forgattak. A Guardian cégadatbázisokat és levéltárakat túrt fel, hogy megtalálja, ki a tulajdonosa a luxusingatlanoknak. A Vatikán szerint a sztoriban semmi meglepő nincs, mindig is lehetett tudni, hogy végeznek üzleti tevékenységet.

Mi a közös London, Párizs és Genf néhány elegáns épületében? Az, hogy a Guardian című brit lap cikke szerint a pápai állam tekintélyes kereskedelmi ingatlanbirodalmat épített ki abból a pénzből, amelyet még 1929-ben Benito Mussolinitól kapott cserébe a fasiszta Olaszország elismeréséért. A titkos birodalom néhány ingatlanját Londonban például a legdrágább kerületekben kell keresni, bár eddig valószínűleg kevesen gondolták úgy a New Bond Street-i Bulgari-üzlet kirakatát nézegetve, hogy a Vatikán egyik épülete előtt állnak. A Guardian szerint ugyancsak a Vatikán tulajdonában van az Altium Capital befektetési bank irodaháza a St. James's Square-en, egy kevésbé fényűző ipari terület Coventryben, valamint több értékes ingatlan Párizsban és Svájcban.

A brit lapnak nemcsak a cégjegyzéket, hanem a történelmi archívumokat is át kellett fésülnie, hogy összeálljon a kép. Erre azért volt szükség, mert az ingatlanbirodalom titkosságát nagyon komolyan veszik a Vatikánban, így a hivatalos cégjegyzékből nem is derül ki, hogy a tulajdonosi szálak a pápai államhoz vezetnek. Mindössze annyi, hogy a St. James's Square-en található épületnek a más nagy-britanniai ingatlanokkal is rendelkező British Grolux Investments Ltd. nevű cég a tulajdonosa. Ha azonban a cég nevét közelebbről is megvizsgáljuk, érdekes összefüggésekre derül fény.

A történelmi szálak egy bizonyos Bernardino Nogarához, XI. Piusz pápa jogász végzettségű pénzügyi tanácsadójához vezetnek. Ő kapta a feladatot, hogy kezelje a Mussolinitól kapott milliókat, és már a kezdetektől egészen innovatív megoldásokat alkalmazott. Felismerte például a világ egyik első adóparadicsomában, Luxemburgban rejlő lehetőségeket, és 1931-ben létrehozott itt egy offshore céget, amely a Vatikán európai ingatlanvagyonát volt hivatott kezelni. A céget Groupement Financier Luxembourgeois-nak, röviden Groluxnak nevezték el. A cég brit ága a British Grolux nevet kapta. Nogara ügyelt arra is, hogy a háború kitörésekor mentse a vagyont, és a luxemburgi, valamint a brit céget a német inváziótól tartva előbb az Egyesült Államokba, majd Svájcba menekítette.

A londoni luxusingatlanokat birtokló British Grolux Investments Ltd. 1999-ben, egy átszervezés után örökölte meg a teljes ingatlanportfólióját a két elődjétől, a British Groluxtól és a Cheylesmore Estates Ltd.-től. Ezeknek a cégeknek a részvényeit a Guardian szerint egy, a New York-i J.P. Morgan bank címére bejegyzett cég birtokolja, az ellenőrzést azonban egy svájci székhelyű cég, a Profima SA gyakorolja.

A Profima SA a pápai állam holdingja, és a múltja nem teljesen szeplőtelen. A világháborús iratok szerint a lausanne-i székhelyű céget megvádolták azzal, hogy a szövetségesek érdekeivel ellentétes tevékenységet folytat. A Mussolini-féle pénzből eszközölt befektetéseket jelenleg egy pápai tisztségviselő, Paolo Mennini ellenőrzi. Ő lényegében a pápa kereskedelmi bankára, aki a Vatikánon belül a Szentszék vagyonát kezelő különleges egységet vezeti.

Nincs itt semmi titok

A Guardian információit félrevezetőnek és történelmileg hamisnak nevezte több vatikáni forrás is. "Nincs semmi titok abban, hogy a Vatikánnak több országban is vannak ingatlanholdingjai" - értékelte a brit lap cikkét Federico Lombardi szentszéki szóvivő, hozzátéve, hogy az írás semmi olyat nem leplez le, ami korábban nem volt tudható. Nyolcvan éve ismert, hogy a Szentszéknek vannak ingatlanbefektetései, amelyek az olasz állam által kifizetett kompenzációs pénzből fedeztek - csodálkozott rá a brit lap cikkére Lombardi.

A Mussolini millióiból kiépített titkos kereskedelmi érdekeltségek nemzetközi értéke mára az 500 millió fontot (több mint 170 milliárd forintot) is meghaladta a Guardian számításai szerint. A lap úgy tudja, hogy a St. James's Square-i ingatlanhoz 15 millió fontért (ötmilliárd forintért) jutottak hozzá 2006-ban, az ingatlanpiaci buborék tetőpontján. A Vatikánnak több ezer ingatlanja van szerte a világon, ezek között vannak templomok, kolostorok, de vannak bevásárlóközpontok és a Bulgari-üzlethez hasonló luxusingatlanok is. Az összértékük mintegy 9 milliárd euró.

A nagy összeborulás

A katolikus egyház mostani vagyonfelhalmozását nagyszerűen megalapozta az az 1,75 milliárd líra (mintegy százmillió dollár), amelyet Mussolini fasiszta államától kapott kártérítésként a Vatikán. Az olasz fasisztáknak az 1922-es hatalomra jutásuk után el kellett dönteniük, hogy az egyház ellenében vagy vele együttműködve építik-e ki a rendszerüket. Mussolini úgy látta, hogy az utóbbi stratégia célravezetőbb. Együttműködött a katolikus egyházzal, hogy az elismerje a fasiszta államát, ő pedig megadta azt, amit a katolikus egyház akart.

A korábban kifejezetten egyházellenes Mussolini újonnan felfedezett hitbuzgalmában megkereszteltette a gyerekeit, évekkel a polgári esküvője után megtartotta az egyházit is, bezáratott több italboltot és éjszakai klubot, és a nyilvános káromkodást is bűncselekménnyé nyilvánította. Az egyház kedvéért szólalt fel a fogamzásgátlás ellen, és be akarta tiltani a válásokat is Olaszországban.

Forrás: AFP/Filippo Monteforte

A lateráni szerződésnek köszönhetően azonban a katolikus egyház nemcsak ehhez hasonló gesztusokat, hanem pénzt és befolyást is kapott. Az 1929-ben a pápa és az olasz állam képviselői által aláírt megállapodás értelmében Olaszország elismerte a független Vatikánvárosi Államot egy jelképes nagyságú területen, az Apostoli Szentszék cserébe elismerte Rómát Olaszország fővárosának, a katolikus vallást államvallásnak nyilvánították, és bevezették a kötelező iskolai vallásoktatást. A lateráni szerződés pénzügyi egyezménye értelmében a Szentszék megkapta az 1,75 milliárd líra kártérítést, és a Vatikánon kívül eső területen is birtokában maradhattak templomok és paloták.

A pénz egy részét azonnal elköltötték, megépítették belőle például a vatikáni vasútállomást és egy irodaházat. A többit azonban befektették, így mára jelentős portfólióval sikerült bővíteni a vatikáni vagyont.

A szentszéki vagyonnak kedvez, hogy az egyház tulajdonában lévő ingatlanok után jelenleg nem kell adót fizetni Olaszországban, amennyiben az épület egy részét nem kereskedelmi célokra használják, például egy kápolnát működtetnek benne. Mario Monti olasz miniszterelnök azonban azt tervezi, hogy változtat ezen, és véget vet az egyházi ingatlanok kivételezett helyzetének, különösen, hogy az Európai Unió 2010-ben vizsgálatot indított azért, hogy megállapítsa, az egyes egyházi ingatlanokra érvényes adókedvezmény nem meríti-e ki az illegális állami támogatás fogalmát.

Az uniós előírásokkal egyébként is hadilábon állt a Vatikán az utóbbi időben. Nem sikerült például időben felkészülnie arra, hogy mindenben megfeleljen az EU pénzmosás elleni előírásainak, így az olasz központi bank január elején blokkolt minden bankkártyás és hitelkártyás tranzakciót. A múlt nyáron a Vatikán is egy pénzügyi átvilágításon esett át, de rossz osztályzatokat kapott a bankjai és a pénzügyi felügyelete miatt.