Ráment az élete, hogy hatalomra segítette Putyint

Sikeres matematikus, kereskedő és privatizátor volt, de a politikai játszmákba belebukott. A szombaton elhunyt Borisz Berezovszkij számtalanszor megbánta, hogy hatalomra segítette Vlagyimir Putyint. Csatájukat golyó által kilyukasztott és sugárzó hullák szegélyezték, de élete vége felé mintha megbánta volna a háborúskodást is.

Borisz Berezovszkij orosz oligarcha egészen szombati haláláig üldözött volt Oroszországban. Jóformán élete végéig küzdött azzal az emberrel, akinek hatalomra jutásában elévülhetetlen érdemeket szerzett: Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Csatájukat csípős nyilatkozatok, golyók által lyuggatott, robbantás által széttépett és sugárzó hullák szegélyezték, jóllehet, furcsa módon halála előtt a mágnás mintha megenyhült volna az orosz elnök iránt.

Berezovszkij holttestére berkshire-i villája belülről bezárt fürdőszobájának kövén talált rá egyik alkalmazottja szombaton. A brit rendőrség egyelőre nem gyilkosságként kezeli az ügyet, mint közölték, semmi sem utal arra, hogy halálában bárki más közvetlen szerepet játszott volna. Persze találgatások vannak. Van, aki öngyilkosságra, más szívrohamra gyanakszik, és persze van, aki szerint gyilkosság történt.

Az biztos, hogy az Oroszországból 2000-ben Londonba emigrált, majd 2003-ban menedékjogot kapott mágnást az utóbbi időben meglehetősen sok csapás érte. Vagyona jelentősen megcsappant, elsősorban egy másik orosz milliárdossal, Roman Abramoviccsal vívott bírósági pere révén, amelyet elveszített, és amelynek sok millió fontos költségeit neki kellett kiegyenlítenie. Ráadásul az év elején egykori barátnője is bíróság elé citálta azzal, hogy több millió fonttal adós neki egy surreyi ingatlan eladásából.

Lenin és Mercedes

Anyagi gondjait jelezte, hogy több, nagy értékű személyes tárgyától is meg kellett válnia, például eladott egy ritka, Lenint ábrázoló Andy Warhol-nyomatot. A kép több mit 47 millió forintnak megfelelő összegért kelt el a Christie's minapi árverésén. Az üzletember depressziós lett, kiürítette London középpontjában lévő irodáit is, és utolsó - halála előtt pár órával adott - interjújából az derül ki, meghasonlott magával. "Már nincs értelme az életemnek. Nem akarok politizálni. Nem tudom, mihez fogjak. Hatvanhét éves vagyok" - nyilatkozta a Forbes magazinnak pénteken.

Pedig nem mindennapi karriert tudhatott magáénak, és nem mindennapi küzdelmeket vívott meg az 1946-ban Moszkvában mérnökcsaládba született férfi. Sikeres volt a matematika, az autókereskedelem és a privatizáció területén egyaránt, és sokáig úgy tűnt, a hatalmi játszmákban is kiigazodik, de aztán rossz lóra tett.

Az 1980-as években az orosz tudományos akadémia tagjaként csillogtatta tehetségét alkalmazott matematikában, 16 tudományos cikket, illetve könyvet írt matematikai optimalizálás, valamint ellenőrzés-elméleti témákban. Az orosz rendszerváltás után autókereskedésre adta a fejét, Mercedeseket importált Oroszországba, és aktív részt vállalt az Avtovaz autógyár privatizációjában, valamint az autókereskedésben. A hiperinfláció idején bizományba vették át a kocsikat, majd később a már leértékelt pénzből fizették ki az árát.

Családtag

Már ekkor megpróbálták meggyilkolni, a merényletet feltehetően az Avtovaz régi vezetőgárdája szervezte. Az autóba rejtett pokolgép detonációját - amely lefejezte a sofőrjét, összedöntött egy zöldségesstandot, és kitörte egy közeli nyolcemeletes épület ablakait - túlélte. A nyomozást az ex-KGB-s Alekszandr Litvinyenko vezette, aki később vele együtt emigrált.

Miközben ő milliókkal gyarapodott, maga az Avtovaz jóformán csak vegetált. Az igazi nagy fogása azonban a Szibnyeft olajcég volt, amelyet segített Roman Abramovics ellenőrzése alá juttatni. Az 1990-es évek közepére Oroszország egyik leghatalmasabb oligarchája lett. Ő volt a Szibnyeft és az ORT orosz televízió egyik főrészvényese, és érdekeltsége volt az Aeroflotban is. Üzleti befolyása növekedésével fokozatosan beépült a legfelső hatalmi elitbe, politikai befolyását is növelve.

Hatalma teljében Borisz Jelcin elnökségének vége felé volt. Ekkor az orosz biztonsági tanács helyettes államtitkára, Jelcin egyik lányának barátja, és a "Család" - ahogy Jelcin elnök belső körét nevezték - tagja. Ő volt az, aki hozzásegítette Vlagyimir Putyint - akivel 1991 óta jó ismerősök voltak -, hogy bekerüljön ebbe a körbe, illetve az ő támogatásával jött létre az a párt, amely Putyin politikai bázisát jelentette. Médiavállalkozásai révén nagy szerepe volt Putyin hatalomra juttatásában, de annak 2000-es, elnöki beiktatása után nagyon hamar megromlott a viszonyuk.

Putyin nem volt hálás

Berezovszkij nem tisztelte Putyint, akiről úgy vélte, hogy könnyen tudja majd manipulálni, ha hatalomra segítette, Putyin viszont hűvösen kezelte őt - állította a Moscow Timesnak Szergej Markov volt orosz parlamenti képviselő. Putyin azonban hatalomra jutva gyorsan igyekezett elhatárolni magát a Jelcin-féle Családtól, és saját bizalmasaival vette körül magát.

A kettejük közötti törés Putyin egyik alkotmánymódosítása idején vált először láthatóvá, amelyet Berezovszkij éles hangú nyílt levélben bírált. Az elnök igazán a Kurszk tengeralattjáró katasztrófája után orrolt meg egykori mentorára, mert Berezovszkij tévécsatornája leadta, amikor a Kurszkon meghalt 118 tengerész feldühödött és felettébb kényes kérdéseket feszegető családtagjaival találkozott az elnök.

Putyin, érthető okokból nem volt hálás. Igyekezett megkurtítani Berezovszkij befolyását az ORT-ben, és letörni az oligarchák politikai ambícióit. 2000 októberében többek között olyan nyilatkozatokat tett, hogy az orosz oligarchák a sajtón keresztül zsarolják őt, és le fog rájuk csapni. Röviddel utána csalás gyanújával vizsgálat indult a Berezovszkij érdekeltségébe tartozó Aeroflotnál, és az üzletember már nem Moszkvában ünnepelte az ezredév végét: Nagy-Britanniába utazott, ahol aztán politikai menedékjogot kért.

Harctér hullákkal

Az emigrációból kezdett Putyin ellen szervezkedni, de hiába alapított a következő választásokra ellenzéki erőt Liberális Párt néven, annak két meghatározó vezetője is merénylet áldozata lett. "Ekkor megértettem, hogy a nyílt ellenzékiség nem fog működni, legalábbis az én esetemben. Ez az oka annak, hogy a másik utat választottam" - nyilatkozta utóbb.

A Kremllel azóta folyamatosan harcban állt, az Anna Politkovszkaja orosz újságíró elleni merénylet, illetve Alekszandr Litvinyenko radioaktív polóniummal való megmérgezése is ennek a harcnak egy-egy állomása volt. Litvinyenkót ő maga hívta Londonba, és finanszírozta könyvét, amelyben többek között arról írt a volt kém, hogy Putyin szervezte a hírhedt 1999-es lakóházrobbantásokat, amelyek ürügyet szolgáltattak az oroszok második csecsenföldi katonai beavatkozásához. Azt állította, Putyin kész megölni bárkit, akit ellenségének tekint, és ő maga is célpont volt. Ezért rakta tele londoni házát golyóálló üveggel, lézerérzékelőkkel, kamerákkal, megerősített acélajtókkal.

A 2006 őszén történt gyilkosságok után a Kreml Berezovszkijt meg nem nevezve, de rá utalva közölte, hogy a gyilkosságok mögött a külföldi ellenzék áll, akik így akarják hitelteleníteni Putyint. Berezovszkij azonban épp az ellenkezőjét állította. Natalja Pelevina orosz ellenzéki képviselő szerint az oligarcha mindig dühösen beszélt Putyinról, és arról álmodozott, hogy bíróság elé állítja, és a Litvinyenko-ügy csak az első vádpont lesz, amelyet felhozat ellene. 2007-ben például arról beszélt, hogy forradalmat szervez Putyin ellen.

Még tavaly is, amikor Putyin visszatért az elnöki posztra, olyan nyílt levelet közölt, amelyben bocsánatot kért az orosz néptől, amiért rájuk szabadította ezt a "kapzsi zsarnokot".

A 13 éven keresztül zajló torzsalkodás végén furcsán is hatnak azok a nyilatkozatok, amelyek szerint Berezovszkij újabban a hazatérésen gondolkodott. Ennyire meghasonlott volna Putyin egyik legkitartóbb ellenfele? Az orosz elnök egyik szóvivője azt állította, a mágnás két hónapja levelet írt Putyinnak, amelyben a bocsánatát kérte, és amnesztiát, hogy hazatérhessen (hat éve távollétében sikkasztás és lopás miatt elítélték hazájában). Ennek valódiságát sokan megkérdőjelezik, de Vlagyimir Zsirinovszkij orosz parlamenti alelnök is azt állította az Echo Moszkvi rádiónak adott nyilatkozatában, hogy amikor az idén januárban, a Vörös-tengernél találkozott az oligarchával, Berezovszkij állítólag lelkes volt, amikor felajánlotta neki, hogy közvetít hazatérése érdekében.