Fel se tűnt a mariknak Putyin újabb tőrdöfése

Egy újabb lépés lehet a nemzethalál felé vezető úton az új orosz oktatási törvény, amely néhány szakértő szerint alapjaiban fenyegeti az Oroszországban élő kisebbségek, köztük a magyarok nyelvrokonainak tartott finnugor népek megmaradását. A marik, udmurtok, hantik és manysik már eddig is szemlesütve jártak a nyelvüket lenéző oroszok között, de Vlagyimir Putyin orosz elnök most újabb meglepetést tartogat nekik. Igaz, az [origo]-nak nyilatkozó finnugor aktivisták szerint ez már fel se tűnik, hiszen alig maradt mit megmenteni a nyelvükből.

"Ismertem egy mari lányt, aki faluról költözött be Joskar-Olába, Mariföld fővárosába, és amikor először találkoztam vele, fantasztikusan beszélte a hegyi mari nyelvet. De a városban, ahol az oroszok vannak többségben, és úton-útfélen kinézik, megszólják, rendre utasítják a marikat, annyi megaláztatásban volt része, hogy gyorsan leszokott erről. Egy évvel később, amikor egy osztályteremben megkérdezték, hány mari van a diákok között, már nem emelte fel a kezét. És amikor odamentem hozzá, hogy mariul beszéljek vele, a szemembe mondta, hogy ő nem is mari, és nem is beszéli ezt a nyelvet".

A fenti történetet Tatyjána Jefremova, egy Mariföldről származó, jelenleg az ELTE finnugrisztika tanszékén dolgozó fiatal lektor osztotta meg az [origo]-val, aki a magyarok oroszországi nyelvrokonaként maga is megjárta a nyelvi diszkrimináció sötét bugyrait. Története jól példázza a Volga-menti finnugor nép, a marik hányattatott sorsát: az Oroszországban autonóm köztársasággal rendelkező nemzet ugyan egyike a legnagyobb lélekszámú, és így fennmaradásra esélyes népeknek, az utóbbi évek orosz politikája azonban őket is a szakadék szélére sodorta.

Mari népviseletbe öltözött résztvevők a Finnugor Népek VI. Világkongresszusán, Siófokon Forrás: MTI/Kovács Tamás

Ennek a sodródásnak, a finnugor nyelvek lassú elsorvadásának néhány aktivista szerint új lendületet adhat Vlagyimir Putyin orosz elnök legfrissebb húzása, egy tavaly szilveszterkor aláírt törvény. A jogszabály az aggódók szerint a legérzékenyebb pontján döfi hátba a saját kulturális identitásukat keresgélő népeket: eltünteti a kisebbségi nyelven folyó oktatás biztosítékait. Az új iskolai évvel, szeptemberben hatályba lépő orosz oktatási törvény ugyanis kimondja, hogy ugyan mindenkinek joga van a kisebbségi nyelven történő oktatáshoz, de az többé "nem valósulhat meg az orosz államnyelven folyó oktatás és tanulás kárára". Ez a homályos kitétel pedig elgondolkodtató lehet, az országban ugyanis régóta szorulnak ki a kisebbségi nyelvek az iskolákból az orosz nyelv védelmére hivatkozva.

Halálfélelem kevés feltűnéssel

Oroszországban számtalan kisebb-nagyobb lélekszámú nemzet, török és finnugor nép él, amelyek évszázados harcot vívnak nyelvük megmaradásáért, a kisebbségi nyelvek használatának jogáért. A nyelvtudomány mai állása szerint a magyar nyelvvel is távoli rokonságban lévő finnugor nyelvek közül néhányan már eltűntek, és sok a kihalás szélén áll, de néhány nagyobb nemzet nyelvét még több százezren beszélik. A Volga-folyó mentén a marik (cseremiszek) és a mordvinok, a Volga és a Káma folyók között, a feltételezett magyar őshazában az udmurtok (votjákok), északon pedig a komik (zürjének) alkotnak saját autonóm köztársaságot, amelyekben ugyanakkor már kisebbségbe szorultak az oroszokkal szemben. A magyarok legközelebbi rokonainak tartott ugor népek, a Szibériában élő obi-ugorok pedig már szinte teljesen eltűnőben vannak: a hantik 28 000-en, a manysik csak 11 000-en élnek a távoli Ob folyó környékén. (A finnugor nyelvek családfáját itt nézheti meg, a hantik mai életéről itt, az udmurtok kulturális harcáról itt olvashat riportot.)

Hogyan érintheti ezeket a népeket az új oktatási törvény? "Putyin törvénye valószínűleg halálra ítéli Oroszország őshonos nyelveinek 70 százalékát" - spekulált vészjóslóan májusi cikkében a Window on Eurasia (Ablak Eurázsiára) című blog. Egy, az Oroszország északi peremén élő őslakosokkal foglalkozó szakértő, Anja Kristine Salo januárban a Barrants Observernek azt nyilatkozta, hogy az új törvény rendkívül aggasztó, mert hatalmas visszalépést jelenthet a régióban élő lappok (számik) és nyenyecek kultúrájának újjáélesztésében. Ugyanő egy májusi cikkben az északnyugat-oroszországi finnugor nyelv, az alig 6000 ember által beszélt vepsze nyelv kihalását jövendölte az oktatási szabályok miatt.

Egy tavalyi falunap Krivoi Navolokban, egy Komi településen Forrás: AFP/RIA Novosti

Az [origo] tapasztalatai szerint azonban egyik nagy finnugor népet sem foglalkoztatják már túlságosan a nyelvoktatásukat sújtó intézkedések. Az ELTE mari lektora, Tatyjána Jefremova azt mondja, hogy sem a mariföldi médiában, sem az internetes fórumokon nem talált a törvénnyel foglalkozó alapos elemzéseket, csupán néhány érzelmi alapú, félelmekből táplálkozó véleményt. A szomszédos Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben magyar lektorként dolgozó finnugrista, Asztalos Erika szintén azt írta az [origo]-nak, hogy a nyelvtörvény egyelőre nem téma: sem az Izsevszki Egyetem udmurt tanszékén nem hallott a problémáról, sem az udmurt nyelv használatáról szóló konferenciákon. Tatyjána Jefremova szerint az érdektelenséget talán az magyarázhatja, hogy a helyzet már most is olyan rossz, hogy nem nagyon van hová tovább süllyedni.

Vége a boldog 90-es éveknek

A finnugristák egy része a kisebbségi nyelvek egy évtizede tartó sarokba szorítását egyértelműen az orosz hatalom politikai törekvésének tudja be. A Helsinki Egyetem témát kutató szakértője, az udmurt Konsztantyin Zamjatyin több 2012-es tanulmányában is azt állítja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalomra kerülésével kemény idők köszöntöttek az oroszországi nemzetiségekre. Míg az 1990-es években egyfajta nyelvi újjáéledést lehetett tapasztalni, a 2000-es években számtalan olyan törvényjavaslat született, amely központosított oktatáspolitikát, egységesített kultúrát sürgetett azzal a nem titkolt céllal, hogy megszilárdítson egy egységes orosz politikai nemzetet. Egy 2007-es reform meg is pecsételte a kisebbségi nyelvoktatás sorsát, így a mostani törvény - érvelnek az érintettek - már csak hab a tortán.

Vlagyimir Putyin orosz elnök morvin népviseletbe öltözött asszonyok között, Szaranszk városában, a finnugor népek nemzetközi fesztiváljának megnyitóján Forrás: MTI/Kovács Tamás

Miközben az orosz törvények azt hangoztatják, hogy a kisebbségeknek biztosítják a jogokat a nyelvük használatához, Zamjatyin szerint a gyakorlat más, és egyre kevesebb diák tanul kisebbségi nyelvet, egyre kisebb óraszámban. Míg korábban az autonóm köztársaságok vezetői kötelezővé tehették a kisebbségi nyelvoktatást, most már a szülőkre és az iskolákra van bízva, hogy akarnak-e udmurt, mari, komi vagy mordvin nyelvű oktatást. A szomorú valóság pedig az, hogy az emberek kezébe adott választási szabadság éppen a nyelv kihalásához járul hozzá: a szülők ugyanis azt látják, hogy gyerekeik orosz nyelven tudnak csak érvényesülni Oroszországban, ezért önként mondanak le saját anyanyelvükről, és küldik a diákokat az orosz iskolákba.

"Az egész mögött az a tévhit áll, hogy a kétnyelvűség árt a gyerekeknek, és ezért jobb, ha az anyanyelvét elfelejti, csak oroszul tud" - magyarázza Csepregi Márta, az ELTE finnugor tanszékének vezetője. Pedig számos példa mutatja, hogy a kétnyelvűség kincs, amely gazdagítja a gyerekeket, és a Finnországban élő lappoknál tökéletesen működik. Ehhez viszont az kell, hogy a kisebbségi nyelv jó legyen valamire, lehessen használni a közéletben, a munkahelyeken, érdemes legyen megtanulni. Az orosz politikai vezetés azonban ezt nem támogatja: Vlagyimir Putyin pártjának neve is Jegyinnaja Rosszija, Egységes Oroszország, az egységet pedig láthatóan nyelvi és kulturális értelemben is komolyan veszi - teszi hozzá Csepregi.

Kiszorulnak az iskolából

A hatalom erőfeszítései nem feltétlenül a nyelvüket könnyedén feladó, apró finnugor népeket fenyegetik, az anyanyelvi oktatás esetleges korlátozása sokkal nagyobb veszélyt jelent Oroszország török népei számára. A tatárok, baskírok, csuvasok eddig sokkal erősebb autonómiát élveztek, hatékonyabb volt a nyelvoktatásuk, és jobban fel is háborodtak a központosító terveken. Az ő autonóm köztársaságaikban ugyanis még általános az anyanyelvű oktatás, míg a finnugor népek többségénél már csak orosz nyelven, heti néhány órában tanítják a nemzetiségi nyelvet. Udmurtiában mindössze egy iskola tanít minden tantárgyat udmurtul, Mariföldön pedig két kísérleti iskola működik, ahol mari nyelven is tanítanak többféle tantárgyat.

A helyzetet jól leírják Asztalos Erika izsevszki magyar lektor tapasztalatai, aki szerint az udmurt anyanyelv napján tartott rendezvényükön ő volt az egyetlen, aki udmurtul nyilatkozott, még az udmurt nyelvhasználat élharcosai is oroszul beszéltek. Szerinte sok, udmurt nyelvvel foglalkozó, a nyelv megmaradását sürgető értelmiségi is inkább oroszul beszél a gyermekeihez, és meg sem tanítja őket az anyanyelvükre. Egy udmurt aktivista, a magyarul is jól beszélő Olga Uraszinova szerint a nyelv presztízsét többek között az rontja, hogy a kötelező érettségi vizsgákat oroszul kell letenni, és mivel udmurt vizsgatárgy nincs, az udmurtot tanuló diákok hátrányba kerülnek. De az érdektelenséget ő is tapasztalta: Udmurtföldön akkor sem háborodtak fel, amikor a 2007-es oktatási reform után az udmurt nyelvű órák stabil helyét kivették a tantervből, és már csak más órákkal versenyezve lehet beszavazni őket a tananyagba.

Putyin, Tarja Halonen finn elnök és Gyurcsány Ferenc Szaranszkban, a finnugor népek nemzetközi fesztiválján, 2007-ben Forrás: AFP/RIA Novosti

"Más finnugor népeknél azért egyre kevesebb az anyanyelvi óra, mert gyakran választani kell a nemzetiségi nyelv tanulása vagy az angol tanulása között, és a szülők nyilván inkább angolra íratják a gyerekeiket" - teszi hozzá Csepregi Márta. A tendencia pedig annál is erősebb, ha a kisebbségi nyelvet beszélőket kinézik, rendre utasítják az oroszok. Ilyen élménye pedig nagyon sok embernek van: Csepregi szerint még magyar finnugrista diákok is találkoztak ellenséges kioktatással, amikor Szaranszkban, Mordvinföldön az egyik nagyobb mordvin nyelvet, az erzát használták, vagy épp magyarul beszéltek egymás között a buszmegállóban. "Az oroszok gyakran érzik ellenük irányulónak, ha olyan beszédet hallanak, amit nem értenek, és ilyenkor rád mordulnak, hogy beszélj emberi nyelvet!"

Mariföldön Tatyjána Jefremova ugyanilyen ellenségességet érzett. "Hároméves koromig én is mariul beszéltem, de amikor óvodába kerültem, az óvónők közölték a szüleimmel, hogy nem értik, amit mondok, ezért mostantól oroszul kellene beszélniük hozzám". Szerinte ez a tipikus forgatókönyv, amellyel az eloroszosodott városba kerülő falusi finnugor emberek egy generáció alatt elveszítik a nyelvüket. "Pedig sokaknak nagyon fáj lelkileg ez, hiszen ha eltűnik a nyelv, eltűnik a nép is" - teszi hozzá. És bár a helyzetet látva ő is pesszimista, egyelőre mégsem akarja feladni nyelve megmentését: "Annyi mindenen ment már át ez a szegény mari nép, kész csoda, hogy így megmaradt. Nem lehet pont most feladni. Hátha egyszer minden megváltozik, addig meg életben kell tartani a népünket. A remény hal meg utoljára" - mondja.