Vízháború a Nílusnál

2013.06.12. 16:15

Régóta jósolják, hogy a 21. század háborúit nem olajért, hanem ivóvízért fogják vívni. A Nílus völgyének országai megtették az első lépéseket a jóslat beteljesítésére. Miután Etiópia elkezdte építeni a folyón Afrika legnagyobb erőművét, Egyiptom pánikszerűen követeli a neki járó vizet, néhány politikus már katonai beavatkozást tervezget. Az egyiptomi elnök bejelentette: nem akarnak háborút, de semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, ha egy csepp vízzel is kevesebb jön le a folyón.

Robbanáshoz közeli helyzet alakult ki az ivóvízért folyó küzdelem miatt Afrika második és harmadik legnépesebb országa, Etiópia és Egyiptom között. Egy hatalmas nílusi duzzasztógát építése szítja a feszültséget, mert Egyiptom szerint megcsapolná a hozzájuk eljutó víz mennyiségét. Etiópia egy 2011 óta tervezett, 3,2 milliárd eurós (kb. 1000 milliárd forint) gigaprojekt keretében építi erőművét, amely három-öt év alatt készülne el, és 6000 megawattos teljesítményével 12 paksi atomerőműnek megfelelő áramot termelne. Az erőműhöz szükséges víztározó azonban ősrégi egyezményeket sérthet.

A Nagy Etióp Újjászületés Gátat (Grand Ethiopian Renaissance Dam, GERD) nem most kezdték építeni, de a munka május végén ért abba a fázisba, amikor a Nílus vízhozamának döntő részét biztosító Kék-Nílust elkezdték elterelni eredeti medréből. Az elterelés mindössze 500 méterrel viszi arrébb a folyómedret, hogy az eredetiben zavartalanul tudják építeni a gátat, a lépés azonban váratlanul érte az egyiptomi kormányt.

Így néz ki most az épülő etióp gát

Forrás: AFP/William Lloyd-George

Mivel Egyiptom léte évezredeken át összefonódott a sivatagba életet hozó Nílussal, meglehetősen idegesen reagáltak, és a munkálatok azonnali leállítását követelték, sikertelenül. A múlt héten néhány radikális egyiptomi politikus élő televíziós adásban arról beszélt, hogy katonai beavatkozással kellene megakadályozni a gát építését, vagy fontolóra kellene venni etióp lázadók támogatását, esetleg a projekt ellen végrehajtott szabotázsakciókat. Vasárnap a külügyminiszter beszélt arról, hogy országa "egy csepp vízről sem mond le a Nílusból", és akciótervet készít a gátépítés ellen, mert "ha nincs Nílus, Egyiptom sincs".

Hétfőn délután egy érzelmes televíziós beszédben Mohamed Murszi elnök bejelentette: "Egyiptom vízellátásának biztonságát senki nem sértheti meg, és ez ügyben semmilyen eszköztől nem riadunk vissza." Az elnök később hozzátette: "nem háborút akarunk", nyilatkozatát sokan mégis burkolt fenyegetésként értelmezték. Erre csak rátett egy lapáttal, amikor a Reuters hírügynökség tudósítása szerint egy, a Nílusról szóló ősi egyiptomi dalt idézett: "ha egy cseppel is megfogyatkozik, a vérünket adjuk érte".

Nem csak egy csepp

Etiópia azt állítja, az etióp-szudáni határ közelében épülő gát hosszú távon egyáltalán nem fogja csökkenteni a Nílus vízhozamát, és azt sem tervezik, hogy a felduzzasztott folyó vizét öntözésre használják. De még ha igaz is, hogy a gát csupán áramtermelés céljára épül, a minden csepp vízért harcra kész egyiptomiak követelései akkor sem fognak teljesülni. Az al-Dzsazíra arab hírtelevízió által megszólaltatott szakértők szerint a gát a Nílus vizének akár 20 százalékát is visszatarthatja a következő három-öt évben, amíg a mögötte elterülő hatalmas víztározó fel nem töltődik.

A kialakított víztározó ráadásul sokkal nagyobb felületen fog párologni, mint az Etiópián jelenleg átfutó Kék-Nílus keskeny víztükre, így a gát megépülése után szakértők szerint biztosan csökken az Egyiptomig eljutó vízmennyiség. Bár a Níluson sok másik duzzasztógát és vízerőmű működik Szudánban és Egyiptomban is, az egyiptomiak az etióp projektbe könnyen beleköthetnek. A tiltakozáshoz még a gyarmati időkben megkötött egyezményeket lobogtatnak, amelyek garantálják, hogy a Nílus vízhozamának közel 87 százaléka Egyiptomot illeti, és hogy az országnak vétójoga van a folyón épített projektek tervezésénél.

A Nílus vize élteti a sivatag országait

Forrás: AFP/Mattes René

A brit gyarmati időkből megmaradt egyezmények szembeállítják Egyiptomot a Nílus völgyének összes többi országával, akik szerint az 1929-es és 1959-es brit szerződések nincsenek tekintettel a folyó felső folyásánál elterülő országok, Szudán, Dél-Szudán, Etiópia, Uganda, Kenya és Tanzánia igényeire. Ezek az országok az elmúlt másfél évtizedben igyekeztek elérni, hogy több víz jusson nekik a folyóból, és 2010-ben Ugandában kötöttek is egy szerződést, amelynek alapján Kairó beleegyezése nélkül is belefoghatnak a folyót érintő projektekbe. Így most, amikor az etióp gát építése a kritikus szakaszba lép, Egyiptom látványosan egyedül marad.

Még az Etiópiától lefelé található Szudán sem volt hajlandó az asztalra csapni, amikor az egyiptomiak június elején balhézni kezdtek az elterelt Nílus miatt. Az Africa Review múlt heti tudósítása szerint a szudáni kormány június 6-án egyértelműen Etiópia pártjára állt, és közölte, hogy támogatja az erőművet, mert az számára is áramellátást biztosít majd, és egész évben szabályozza a folyó vízszintjét. Miután egy egyiptomi ellenzéki vezető Szudán álláspontját undorítónak nevezte, egy szudáni kormányszóvivő kijelentette, hogy Egyiptom olyan "provokatív álláspontra helyezkedett", amely egy vízért vívott háborúhoz vezethet a régióban.

Politikailag jól jön

Az erőviszonyokat és a problémát nézve egyáltalán nem egyértelmű, hogy Egyiptom valóban képes lenne a végsőkig elmenni az etióp gát miatt. Sok politikai elemző szerint a külföldi fenyegetés és az egyiptomiak számára oly központi szerepet játszó Nílus ügye sokkal inkább egy politikai elterelő hadművelet, amely éppen kapóra jött a pozícióját megszilárdítani igyekvő egyiptomi elnöknek. A Muszlim Testvériség által támogatott iszlamista Mohamed Murszinak ugyanis az elmúlt hónapokban egyre nagyobb fejfájást okoztak a hatalma ellen tiltakozó ellenzéki, világi tömegek.

Mohamed Murszi egyiptomi elnöknek jól is jöhet a konfliktus

Forrás: AFP

Június 30-ára, Murszi megválasztásának egyéves évfordulójára a világi ellenzék hatalmas tömegtüntetéssel készül az elnök és az iszlamisták hatalma ellen. Ezt a tüntetést Murszi valószínűleg részben azzal próbálja lefegyverezni, hogy nemzeti összefogást sürget a vízprobléma miatt, és a külső ellenség rémét festi a falra. A múlt héten Twitter-üzeneteiben azt írta, "egységre van szükség, hogy megakadályozzuk az Egyiptom ellen irányuló fenyegetést".

Egyiptom katonai vezetői az 1970-es években, majd később is rendszeresen fenyegetőztek katonai akcióval, amikor veszélyben érezték vízkészleteiket, de a nagy háború sosem tört ki a két ország között.