Mahmúd Ahmadinezsád ideje lejárt

Mindenki szerint előre le van játszva a ma kezdődő iráni elnökválasztás, de a legutóbbi, 2009-es szavazáskor sem számítottak arra, hogy az egész ország lángba borul. Sikerül-e a reformpárti Rohaninak legyőznie a féllábú szélsőjobbost, Dzsalilit? Vagy Teherán technokrata polgármestere, Kalibaf lesz a nyerő?

Mahmúd Ahmadinezsád napjai meg vannak számlálva. Néhány hét múlva már nem ő Irán elnöke, ugyanis pénteken elnökválasztást tartanak a teokratikus köztársaságban. A gazdaság - többek között az atomprogram miatt Iránt szankciókkal büntető Nyugat miatt - romokban hever: brutális infláció van, magas a munkanélküliség, a gazdasági kormányzat pedig megszorítástól megszorításig evickél.

A legutóbbi iráni elnökválasztás nem zajlott simán, pedig akkor még jobban ment az olajban dúskáló országnak. 2009-ben emberek tízezrei özönlötték el a Irán utcáit. A főleg fiatalokból álló tüntetők a választások tisztaságát vonták kétségbe, a hivatalos eredményekkel szemben szerintük a reformpárti elnökjelölt, Mir Hoszein Múszavi kapta a több szavazatot Ahmadinezsáddal szemben. A szimpátiagyűlésből néhány nap alatt az egész országra kiterjedő tiltakozó mozgalom lett, amit a rezsim végül karhatalmi eszközökkel fojtott el.

Előre le van játszva

Múszavi még most is házi őrizetben van, a kampányt pedig igyekeznek úgy szervezni a hatóságok, hogy az embereknek eszükbe se jusson kimenni az utcára. Hosszú, négyórás tévévitákon untatják egymást a jelöltek, a választási gyűléseket pedig előre lefoglalt, biztosított helyszíneken tartják. A nagyobb tereken a biztonsági erők őrzik a polgárok nyugalmát, nehogy bárkinek is eszébe jusson tüntetni. A New York Times tudósítása szerint a kormánypropagandán kívül még választási plakátok is alig vannak az utcákon.

Iránban nem a mindenkori elnök, hanem a legfelsőbb vezető, Ali Hoszajni Hámenei (Khamenei) ajatollah az igazi döntéshozó. Az ajatollah dönt a stratégiai kérdésekről, ő a hadsereg főparancsnoka, ő nevezi ki a legfelsőbb bíróság elnökét, és például a média felett is ő őrködik. Az elnök csupán az ajatollah és a klérus által meghatározott stratégiát viszi át a gyakorlatba, a napi politikai ügyeket menedzseli.

Egy férfi áll a jelenlegi elnök, Mahmoud Ahmadinezsad képével Forrás: AFP/Behrouz Mehri

A reformpártiaknak a kampánykorlátozások mellett sincs túl sok esélyük a választáson, ugyanis a jelöltekre rábólintó Őrök Tanácsa kiszórt gyakorlatilag minden jelöltet, aki egy kicsit is eltért a keményvonalas Hámenei ajatollah és a klérus elképzeléseitől. Az Őrök Tanácsa a női jelölteket sem tűrte meg, mind a harmincat kihúzta a listáról. A rostán még a korábbi elnökként bizonyított, Akbar Hasémi Rafszandzsáni sem tudott átjutni, aki mögött pedig felsorakozhattak volna Irán reformpárti választói.

Sokakat kiszórtak, sokan visszaléptek

Végül nyolc jelölt jutott el a kampány utolsó hetéig. A legesélyesebb jelöltnek a felső vezetés által támogatott 47 éves Szaíd Dzsalilit tartják, aki a tradicionális iszlám értékekkel és a forradalmi ellenállás retorikájával kampányol. Dzsalili felel jelenleg az ország atomprogramjával kapcsolatos tárgyalásokért, de volt helyettes külügyminiszter már, doktori disszertációját pedig Mohamed próféta külpolitikai stratégiájáról írta. A legfiatalabb jelöltnek számító Dzsalili az Irak elleni háborúban elvesztette a jobb lábát.

Szaid Dzsalili egy szórólapon Forrás: AFP/Atta Kenare

Az Economist teheráni pletykákra hivatkozva azt írta, hogy a jelenlegi államfő, Ahmadinezsád is beállhat Dzsalili mögé. Persze a jelenlegi elnök mindezt nem pusztán politikai meggyőződésből fogja megtenni, hanem azért is, mert meg akarja úszni felelősségre vonást az elmúlt nyolc évért. Dzsalili népszerű a fiatal konzervatív szavazók körében, nevét már politikai rigmusokba is beleszőtték.

A nyolc jelölt között ketten vallanak liberálisabb nézeteket, de az utolsó pillanatban egyikőjük visszalépett a másik reformista jelölt, a teológiát és jogot végzett Hasszan Rohani javára. Rohani Nyugaton tanult, Glasgow-ban szerezte jogász doktori fokozatát, és ő vezette az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalásokat az előző elnök, Katami idején. A konzervatívok is ezzel támadják a legjobban. Azt állítják, hogy abban az időben Rohani elvtelen módon működött együtt a Nyugattal az iráni atomprogram kérdésében. Rohani ezt hazugságnak és aljas suttogó propagandának tartja.

Egy teheráni nő megy el Hassan Rowhani plakátja előtt Forrás: AFP/Atte Kenare

A fekete ló

A konzervatívok között van egy mérsékeltebbnek számító jelölt, akit sokan a választás fekete lovának tartanak: ő Mohamed-Bakir Kalibaf, Teherán 51 éves, pragmatikus főpolgármestere, aki magát Amir Kabirhoz, Irán Széchenyijéhez hasonlítgatja. Mielőtt elnyerte a főpolgármesteri széket, Teherán rendőrfőkapitányként szigorúan fellépett a kábítószer-kereskedelem ellen, népszerűségét is innen szerezte. Befektetőket csábított a fővárosba, jelentősen fejlesztette az infrastruktúrát, lakásokat építtetett a szegényeknek. Közvélemény-kutatási adatok híján nem lehet tudni, vidéken mennyire népszerű, de mindenestre Kalibaf egyik fő témája, hogy az iráni internetet fel kell gyorsítani - a netet egyébként a választási kampányban jelentősen lelassították, hogy a cenzúrázatlan külföldi oldalakat nehezebb legyen olvasni.

A teheráni polgármester, Mohammed-Bakir Kalibaf Forrás: AFP/Behrouz Mehri

A jelöltek fő politikai stratégiai elképzelései között nincsen nagy különbség az ország sorsát illetően. Mindenki az iszlám értékek terjesztése, a munkanélküliség csökkentése, és a gazdaság felpörgetése mellett kampányol. Csupán néhány részletkérdésben van eltérés az atomtárgyalások menetét illetően, ugyanis a kampány igazán hangsúlyos témája az iráni atomprogram, amit a politikusok és a választók is egyhangúan nemzeti sorskérdésnek tekintenek. A Nyugattal való kapcsolat terén a konzervatívok egyhangúan azt az álláspontot képviselik, hogy az országnak semmilyen körülmények között nem szabad behódolnia az USA-nak vagy az EU-nak. Ezzel szemben a reformista jelölt, Rohani szerint javítani kell az ország nyugati kapcsolatait, úgy, hogy közben folytatódjon Irán atomprogramja. A reformisták és a konzervatívok egyetértenek ugyanakkor abban, hogy Iránnak továbbra is támogatnia kell a szíriai Aszad-kormányt a polgárháborúban, amely még így is az egyik legerősebb szövetségesük a térségben.

Egyensúlyozás élőben

Az ajatollah sem vitte túlzásba a kampányolást. A jelölteket arra kérte, tartózkodjanak a negatív kampánytól és a pesszimista üzenetektől. "Nem szabad, hogy meghajoljunk az ellenség előtt" - mondta általánosságban az ajatollah, aki azért valószínűleg nyíltan ki fog állni a konzervatív Dzsalili mellett.

A mérsékelt jelölteknek, Rohaninak és Kalibafnak nincs egyszerű dolguk a kampányban, mert egyensúlyozniuk kell a középosztálybeli szavazói célcsoport reformigényei és a konzervatív klérus szigorú tradicionalizmusa között. Az ország történelmének első televíziós vitájában azért néha elragadtatták magukat a progresszívabb jelöltek, és szóba hoztak olyan tabutémákat, mint a 2002-es diáklázadások vagy az atomprogram kényesebb elemei. "Rengeteg dolog nyomja a lelkemet, amiről itt most nem beszélhetek" - mondta az egyikük, míg egy másik arról beszélt, hogy egy televíziós vita nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdésekről legyen szó.

Az ország első elnökjelölti tévévitája Forrás: AFP/Mehdi Dehghan

Szemléletes példa Rohani egyensúlyozására az a múlt heti eset, amikor egy teheráni stadionban tartott kampánygyűlésen valaki bekiabálva követelt szabadságot a politikai elítélteknek. Rohani erre egy pillanatra lemerevedett, megköszörülte a torkát, és azt mondta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy mindenkit kiszabadítson. Majd hozzátette: természetesen teljesen együttműködve a hatóságokkal.

Az ajatollah és köre is nehéz helyzetben van a kampányban, mert miközben magas részvételt szeretnének, hogy a következő államfőnek meglegyen a kellő legitimitása, addig a kutatások szerint a reformista jelölteknek kifejezetten előnyös a magas részvétel.

A 2009-es kudarc óta a reformista politikusok és szavazóik csak nagyon nehezen térnek magukhoz. Sokan vacillálnak azon, hogy elmenjenek-e szavazni egyáltalán. Az alacsony részvétel a keményvonalas jelölteknek kedvezne, bár több helyen azt írták, hogy a volt elnök, a liberálisnak tartott Rafszandzsáni diszkvalifikálása annyira felbőszítette a választókat, hogy a reformista Rohaninak is lehet esélye. Persze ez még csak az első forduló lesz. Június 21-én tarthatják az egyszerű többséggel megnyerhető második fordulót, ha nincs meg senkinek elsőre az 50 százalék plusz egy szavazat.