Duzzogva fintorog egymásra Putyin és Obama
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A hidegháború hangulatára emlékeztet az éppen kibontakozó amerikai-orosz konfliktus. A Fehér Ház már nem is akar úgy csinálni, mintha értelmét látná a Kremllel való együttműködésnek, Barack Obama inkább elkerüli Vlagyimir Putyint. A mosolyszünet legnagyobb vesztesei egyelőre a szíriaiak.
Három évvel ezelőtt Barack Obama még hamburgerezni vitte Dmitrij Medvegyev volt orosz elnököt, az idén azonban már szóba sem jöhetnek az ilyen kedélyes, fotósoknak és nemzetbiztonsági tanácsadóknak is kedves jelenetek. Főleg az után nem, hogy a Fehér Ház egy meglehetősen hűvös hangvételű közleményben lemondta Barack Obama szeptemberi, a szentpétervári G20-as csúcstalálkozóhoz időzített találkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Obama ugyan részt vesz a csúcson, Moszkva helyett viszont egy sürgős svédországi látogatást kellett beiktatnia a programjába.
Legutóbb a júniusi észak-írországi G8-as csúcson sikerült egy asztalhoz ültetni az amerikai és az orosz elnököt, de a körvonalazódó dráma már akkor érezhető volt. A testbeszédből félrevezető lehet messzemenő politikai következtetéseket levonni, a mostani washingtoni üzenet hátterének az illusztrálásához azonban remek anyagot szolgáltattak azok a felvételek, amelyeken két morcos, grimaszoló férfi még csak meg sem próbál úgy tenni, mintha bármi értelme is lenne annak, hogy egy légtérben van.
A szeptemberi elnöki találkozó lemondásával a legtöbb szakértő szerint az amerikai-orosz kapcsolatok eljutottak a mélypontra, legalábbis ami az Obama-kormányzat idejére eső éveket illeti. A Reuters hírügynökség szerint a mostani politikai hangulat már-már a hidegháborús feszültséget idézi, és valószínűleg nem volt véletlen, hogy maga Barack Obama is ezt az időszakot emlegette, amikor az NBC televízió esti show-műsorában Jay Lenónak két poén között arról beszélt, hogy Moszkva időnként még ma is visszacsúszik egyfajta hidegháborús gondolkodásba.
Pedig jól indult
Barack Obama az elnöksége kezdetén egyáltalán nem ilyen mélypontokban gondolkodott, amikor az amerikai-orosz viszony alakulását tervezgette, sőt kifejezetten pozitív fordulatot várt a kétoldalú kapcsolatokban. Ennek a folyamatnak a beindítása akkor Hillary Clinton volt külügyminiszterre várt, aki 2009 márciusában az amerikai jó szándék jeleként egy kissé teátrális gesztussal átnyújtott egy piros újraindító gombot a kollégájának, Szergej Lavrovnak egy genfi találkozón.
A címlapbarát jelenetnek hamarosan kézzelfogható folytatása is lett. Egy évvel később például Barack Obama és az akkori orosz elnök, Dmitrij Medvegyev megállapodott a nukleáris fegyverek számának csökkentéséről szóló új szerződésről.
2010 júniusában pedig az ENSZ-ben is ugyanazon az oldalán találta magát a két ország, ráadásul egy Iránt érintő kérdésben, amelyben Moszkva és Washington korábban rendszerint az ellenkező álláspontot képviselte. Ekkor azonban Oroszország is felsorakozott az Egyesült Államok által szorgalmazott szankciók mögé, amelyekkel az iráni atomprogram feltartóztatására tettek egy kísérletet. Már-már úgy tűnt, hogy a hidegháborúban egymásnak feszülő két nagyhatalom képes valamiféle együttműködésre.
Amikor azonban 2010-ben az amerikai igazságügyi minisztérium tizenegy embert meggyanúsított azzal, hogy az orosz kormánynak kémkedett az Egyesült Államokban, felvetődött a gyanú, hogy mégis akadozik az a bizonyos újraindító gomb. Azóta pedig egyre több súrlódási pont terhelte a két ország kapcsolatát. Tavaly Hillary Clinton már azzal vádolta meg az orosz vezetést, hogy vér tapad a kezéhez, amiért nem szavazta meg a Bassár el-Aszad szíriai rezsimje elleni ENSZ-határozatot.
Az utolsó csepp a pohárban a Snowden-ügy volt. Oroszország meglepő gyorsasággal adott ideiglenes menedéket Edward Snowdennek, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség volt szerződéses alkalmazottjának, aki információkat szivárogtatott ki a sajtónak az Egyesült Államok hírszerzésének titkos adatgyűjtéséről, Washington pedig megkapta a tökéletes ürügyet, amelyre hivatkozva végre odacsaphatott egy kicsit Moszkvának.
"A mostani helyzet már jó ideje érlelődik, a Snowden-ügy pedig csak az utolsó lökést adta meg a döntéshez" - állította Ben Rhodes, az amerikai elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója. Hangsúlyozta azonban, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok nem mentek menthetetlenül tönkre, mindössze arról van szó, hogy elértek egy olyan ponthoz, ahol egy elnöki találkozónak nem sok értelme lett volna, mert semmiféle előrelépést nem lehetett várni tőle. Ez az álláspont jelent meg a hivatalos fehér házi közleményben is, amely külön megemlítette, hogy az orosz döntés Edward Snowden menekültkérelméről elég komoly tényező volt a kétoldalú kapcsolatok mostani helyzetének a felülvizsgálatakor.
Ha esetleg Oroszország mégis értetlenül áll az amerikai döntés előtt, akkor érdemes átfutnia Condoleezza Rice-nak a CBS hírtelevízióban elhangzott interjúját. A volt amerikai külügyminiszter - aki jól ismeri Moszkva gondolkodásmódját, hiszen az orosz-amerikai kapcsolatok elismert szakértője - kijelentette, hogy a Snowdennek nyújtott orosz menedék Washington arculcsapásával ér fel. Márpedig egy pofon után aligha lehet párbeszédet folytatni.
Van beszédtéma
Pedig Obamának és Putyinnak lett volna mit megtárgyalnia. Az amerikai elnöknek mindenekelőtt Szíria ügyében kellene a maga oldalára állítani Oroszországot, hiszen enélkül egyelőre nem sok esélye van annak, hogy az egyre véresebb polgárháborús helyzetet kezelni lehet. Oroszország ugyanis sorra vétózta meg a Szíriát elítélő ENSZ-határozatokat a Biztonsági Tanácsban, és Bassár el-Aszad szíriai elnök egyelőre biztosan támaszkodhat Moszkvára. És ha már a hidegháború felemlegetésénél tartunk: a szíriai konfliktus könnyen felidézheti azt a bevett hidegháborús politikát, amely a két nagyhatalom közötti végső és végzetes összecsapást úgynevezett kihelyezett háborúkkal próbálta pótolni, mint amilyen a koreai vagy a vietnami háború volt.
A szíriai helyzet mellett a további leszerelésről, az iráni atomprogramról és az észak-koreai rakétakísérletekről is lenne mit tárgyalnia Barack Obamának és Vlagyimir Putyinnak, és egy kétoldalú találkozón az amerikai elnök nyilván kihasználhatta volna a lehetőséget, hogy kifejtse a véleményét arról is, ahogyan Moszkva a Snowden-ügyet kezelte. A Fehér Ház mégis úgy ítélte meg, hogy sokkal többet ér el azzal, ha nem az elnöki találkozóra, hanem egy nyilvános és barátságtalan diplomáciai gesztusra támaszkodik. Ahogy egy magas rangú amerikai kormányzati tisztségviselő a Guardiannek mondta: "Az oroszoknak meg kell érteniük, hogy nem szórakozhatnak csak úgy az Egyesült Államokkal, majd tehetnek úgy, mintha semmi sem történt volna."
Az Obama-Putyin találkozó lefújása azonban nem jelenti azt, hogy Washington és Moszkva minden kommunikációs csatornát befagyaszt. A két ország védelmi és külügyminiszterei épp a múlt héten ültek le tárgyalni egymással Washingtonban, ahol John Kerry és Szergej Lavrov is tette a dolgát, és igyekezett diplomatikusan kezelni a helyzetet. Kerry arról beszélt, hogy bár az amerikai-orosz kapcsolatokat az utóbbi időben megterhelte néhány "erőpróbát jelentő pillanat", kulcsfontosságú, hogy számos kérdésben előrelépjenek. Szergej Lavrov pedig konstruktívan hozzáfűzte, hogy mindkét félnek felnőttként kell viselkednie.
A republikánusoknak ez kevés
A mostani konfliktus remek alkalmat adott a kevésbé simulékony külpolitikában hívő republikánusoknak, hogy komolyabb fordulatot szorgalmazzanak az amerikai-orosz kapcsolatokban. A kijózanodást különösen John McCain szenátor viselte a szívén. "Itt az ideje, hogy újragondoljuk a kapcsolatunkat Putyin Oroszországával. Egy olyan Oroszországgal van dolgunk, amely egészen más, mint amit reméltünk" - mondta. A republikánusok közül egyre többen úgy gondolják, hogy a Fehér Háznak nem kellene a látszattal bajlódnia, és úgy csinálnia, mintha a Kreml együttműködő partnere lenne. Oroszországot szerintük úgy kell kezelni, mint egy ellenfelet, amellyel nem tárgyalni kell, hanem féken tartani.
John McCain szerint az elnöki találkozó lemondása is csak szimbolikus lépés volt, és ennél sokkal keményebb eszközökre van szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államok képes legyen megvédeni az érdekeit Putyin Oroszországával szemben.
Hogy mennyire súlyos a helyzet? Andrew Kuchins Oroszország-szakértő a Guardiannek azt mondta, a hangulat valóban a mélypontot idézi a hidegháború vége óta eltelt időszakban, de azért nem olyan rossz a viszony, mint például a 2008-as grúziai háború idején, bár mércének az valóban alacsony volt. "Nem dramatizálnám túl, és nyilván a közelében sem járunk a kubai rakétaválságnak vagy általában a hidegháborúnak, de azért kétségtelenül egy elég rossz ciklusban vagyunk" - próbálta perspektívába helyezni a mostani feszültséget a szakértő.