Előmászik a romok alól a mindig éhes japán szellem

Nem ez az első alkalom, hogy Japán újjászületésének egy olimpia lesz a záloga. 1964-ben a világháború és az atomtámadás, 2020-ban a két és fél évvel ezelőtti földrengés és szökőár borzalmát kell a japánoknak maguk mögött hagyniuk. Jelképekben, érzelmekben és szenvedélyben gazdag pillanatokra számíthatunk.

A 2020-as tokiói olimpia nyitó- és záróünnepségét az 1964-es tokiói olimpiára épült stadionban fogják tartani, de az addig hátralévő hét évben még igazi futurisztikus arénává alakítják. Az ünnepségen a hatalmas földrengés és szökőár évében, 2011-ben született gyerekek fognak zenélni és énekelni, és valószínűleg nem lesz hiány érzelmekben. Mint ahogy nem volt hiány bennük a tokiói pályázat bemutatásánál sem Buenos Airesben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén, ahol a győzelem érdekében bevetették többek között Szato Mamit, aki nemcsak paralimpiai távolugró, hanem szenvedélyes szónok is, és akinek nem mellékesen a szülővárosát elmosta a cunami. Nála hitelesebben kevesen tudtak volna beszélni a sport inspiráló erejéről.

"Tokió lesz a világ közepe. Az a feladatunk, hogy beváltsuk a hozzánk fűzött reményeket" - mondta Abe Sindzó az után, hogy a japán főváros simán legyőzte Madridot és Isztambult. A japán miniszterelnök szerint a játékok megrendezése kiváló lehetőség az országnak arra, hogy megmutassa, újjáéledt a pusztító 2011-es földrengés és szökőár után. Nem ez az első alkalom, hogy Japán újjászületésének egy olimpia lesz a záloga.

Hirosima és Nagaszaki romjain

Az 1964-es tokiói olimpiát megnyitó ceremóniáján Szakai Josinori gyújtotta meg a lángot. Szakai Josinori 1945. augusztus 6-án született Hirosimában, azon a napon, amikor az Egyesült Államok ledobta az atombombát a városra. De nemcsak ez a jelképekben bővelkedő pillanat bizonyította azt, hogy Tokiónak és Japánnak az olimpia többet jelentett egy sporteseménynél. Alig húsz évvel a második világháború vége után, az 1964-es játékokkal Japán visszakerült a térképre, és egy egészen sötét korszak után ismét teljes joggal foglalta el a helyét a nemzetközi közösségben. A távol-keleti országban a világ már nem a háborús ellenséget látta, hanem egy modern, technológiai úttörőnek számító, virágzó államot.

Szakai Josinori meggyújtja az 1964-es tokiói olimpia lángját Forrás: AFP

Tokió a mostanihoz hasonlóan az előző olimpiát sem az első nekifutásra kapta meg. Először az 1960-as játékokat célozták meg, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság túlságosan is aggódott amiatt, hogy a háború utáni romhalmazt nem sikerül időben eltakarítani. Az 1964-es dátumnál azonban ilyen kifogások már nem voltak, bár a tokióiak lelkesedése nem volt ennyire nyilvánvaló, mert sokan tartottak attól, hogy a háborúban tönkrevert városnak és a romokban heverő gazdaságnak túl nagy falat lesz egy olimpia megrendezése.

Nem voltak sportcsarnokok, nem voltak súlyzók, nem volt mit enni - idézte fel a Huffington Postnak az egyik japán súlyemelő, Mijake Josinobu az 1964-es olimpiát megelőző ínséges időket. Mijake egy elgörbült súlyzóval rótta Tokió utcáit, hogy keressen egy helyet, ahol edzhet. Végül aranyérmet nyert. "Nyernünk kellett, egy olyan ország voltunk, amelyet a mindig éhes japán szellem vitt előre" - mondta az akkori legfontosabb mozgatórugókról.

Az olimpia nemcsak a japánok lelkének és önbecsülésének tett jót, hanem a gazdaságnak is.
A háború utáni újjáépítés egészen észvesztően felpörgött. Tokióban utak és metróvonalak épültek, újjászületett a Haneda Nemzetközi Repülőtér, és végre befejezték a híres nagysebességű vasútvonalat, a sinkanszent. Az 1964-es tokiói olimpián jelentek meg a legendás japán időmérő eszközök, amelyek azóta is hozzátartoznak az olimpiák képéhez. A technológiai fejlődés ennél is látványosabb bizonyítékával nemcsak a helyszínen lévők, hanem az egész világ szembesülhetett, hiszen az 1964-es olimpia volt az első, amelyet nem hogy színesben, hanem a műholdak fejlődésének köszönhetően élőben is közvetítettek, így az egész világ egyszerre értesülhetett az eredményekről. A tokiói olimpia után már nem fért kétség ahhoz, hogy Japán felnőtt a Nyugathoz.

A cunami romjain

Azon aligha lehet csodálkozni, hogy a japánok most ismét az újjászületés esélyét várják az olimpiától, hiszen az elmúlt években egyszerre kellett megküzdeniük a gazdaság stagnálásával és a 2011-es földrengés és szökőár tragédiájával, amelyben több mint 19 ezer ember halt meg vagy tűnt el.

A japán delegáció a döntés után Forrás: AFP/Juan Mabromata

A tokiói örömmámor mellett a 2020-as olimpia egyik első jótékony hatása a tőzsdén látszott. A Nikkei index egyrészt emelkedéssel zárt, másrészt különösen sokat - 7-10 százalékot - javultak egyes építőipari és ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalatok papírjai. Az olimpiai rendezés egyes számítások szerint a következő hét évben évi 30 milliárd dollárral növelheti a japán gazdaság teljesítményét, és 150 ezer új munkahelyet teremthet.

A japán kormány reménykedik abban is, hogy az olimpia a turizmust is fellendíti, ebben a szektorban egészen merész terveik vannak: tavaly 8,3 millió turista érkezett az országba, de ezt a számot 2020-ig 30 millióra szeretnék feltornászni.

Japán már a 2016-os nyári játékokat is megpályázta (azt végül Rio de Janeiro nyerte el), de az adósságban fulladozó és a gazdasági bizonytalanság miatt aggódó tokióiak akkor nem különösebben lelkesedtek a világ legdrágább sporteseményének a megrendezéséért. Az Economist szerint furcsának tűnhet, hogy egy katasztrófa - a 2011. márciusi földrengés és szökőár - kellett ahhoz, hogy a japán főváros lakóit magával ragadja az olimpia megrendezésének a gondolata, de tény, hogy a pályázat mellé a lakosság 70 százalékos támogatását is fel tudta mutatni a japán olimpiai bizottság. Ráadásul ez a támogatottság épp a cunami óta eltelt időszakban nőtt meg 14 százalékkal. Ez azt jelezheti, hogy a tokióiak nemcsak az olimpia szellemében hittek, hanem a kormányzat érveiben is, a városvezetés pedig azzal adta el nekik a 2020-as olimpiát, hogy a rendezés segíteni fog az ország újjáépítésében.

Még úgy is, hogy a japán pályázat sikerét leginkább pont a 2011-es katasztrófa öröksége veszélyeztette, egész pontosan a Tokiótól 230 kilométerre lévő fukusimai atomerőmű még mindig megoldatlan helyzete. Abe Sindzó japán miniszterelnök a NOB-ülés helyszínén nem véletlenül hangsúlyozta nagy átéléssel, hogy nincs, és nem lesz semmilyen egészségi kockázat a környéken.

Köszönik a bizalmat Forrás: AFP/Kazuhiro Nogi

Túl azon, hogy Japánnak komoly tapasztalatai vannak világesemények megrendezésében (az 1964-es nyári olimpia mellett téli olimpiát is rendezett Naganóban 1998-ban), és a gazdasági válság ellenére is kiszámíthatóságot sugall, elképesztően lelkes szurkolótábort tud majd mozgósítani. Ota Juki vívó szerint a tokióiak leveszik majd a lábáról a világot: "Tavaly nyáron több mint félmillió ember ment ki az utcákra Tokióban, ráadásul hétköznap, hogy ünnepelje a londoni olimpián versenyző sportolókat. Csak nézzék meg azokat a képeket, és képzeljék el, micsoda szenvedély lesz itt 2020-ban!"